Pete&Dan

Sosem irigyeltem azokat, akik szinte minden körülöttük levőben megbízhatnak. Soha nem vágyakoztam barátok után, tulajdonképpen nem is érdekelt, hogy ki tart jó arcnak, és ki szerint vagyok faszkalap. Bőven elég volt nekem az az egy személy, aki már szinte pólyáskorunk óta jobban ismert, mint bárki más. Akkor, kis szarosként még nem igazán fogtuk fel az ilyesmit, sokkal inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy versengjünk azon, melyikünk tudja hamarabb a bili helyett normális vécébe elvégezni a dolgát. Kicsiként talán még természetesnek is hatott a barátságunk, minden embernek volt óvodás korában valakije, akivel szinte elválaszthatatlanok voltak. Általában a lányok szoktak tizenegynéhány év után is „öribarik” maradni, a fiúkról még azt sem feltételezik, hogy egy-két évnél tovább kitart a baráti viszonyuk. Nos, ezt mi jócskán megcáfoltuk azzal, hogy majdnem tizenhat év után is közel állunk egymáshoz.
Üveges tekintettel magam elé meredve ücsörögtem a kávém mellett, miközben anyám papolását hallgattam arról, hogy ha nem hoztam volna fel éjszaka azt a szőke cicababát, akkor most nem akarnék elaludni az asztalnál. Ez mind szép és jó, csakhogy nekem tényleg hatalmas szükségem volt arra a csajra, máskülönben azt sem tudtam volna, hogy hol lakom. Egyszer az életben végre jól jött, hogy ilyen nagy népszerűségnek örvendek, és még a lakcímemet is tudják néhányan. Plusz a laza kurfic ellen sem volt kifogásom.
- Oké, anyu, én most rohanok… ömh… suliba. – mosolyodtam el félszegen, majd csapot-papot ott hagyva kiléptem a lakásból. Anyu természetesen nagyon jól tudta, hogy nem iskolába indultam, de azok után, amit az elmúlt években műveltem ezt már megszokta. Lemertem volna fogadni, hogy ma valamilyen különös oknál fogva Pete-nek sem lesz kedve bemenni, ezért egyenesen felé vettem az irányt. Kettőnk közül mindig is én szerettem átaludni az egész napot, attól nem féltem, hogy esetleg még nem lesz ébren az érkezésemkor. Bár az sem lenne túl nagy baj, gond nélkül tehetnék róla, hogy alig pár perc múlva már teljesen éber legyen.
- Pete! Told ide a segged, te barom! – kiáltottam el magam, miután beléptem a lakásba.