Sunglasses after dark - Vel & Nyx

Diák Hozzászólások száma : 12

Ezt utálom a legjobban, azt az idegesítő csipogó hangot kora hajnalban, úgy 7 körül. Igen, az nekem hajnal. Aztán ez a hang egyre hangosabb lesz, erősebb és már nem bírom, végül egy erőteljes csapást mérek a forrására. Nyögve fordulok a másik oldalamra. Elb.szott hétfő. Az idegesítő hang újra jelezni kezd, hogy ideje összekapnom magam és kimászni a puha, meleg ágyból, hogy kimenjek a hidegre, majd a sok idegesítő osztálytársam között töltsem a nap nagy részét. Ennél a pontnál eszembe jut Vel is és valamilyen rejtélyes oknál fogva ettől a gondolattól erőre kapok, éppen annyira, hogy legalább felkeljek. Korán reggel nem éppen nőies szavak hagyják el a szám, ahogy belelépek valamibe, ami kemény, éles és kicsit sem kellemes. Elbotorkálok a fürdőig, szinte megijedek a látványtól. Ezerszer megfogadtam már, hogy minden este levakarom a sminket, de jelenleg arra sem emlékszem, mikor és hogyan kerültem ágyba. Persze, ha Vellel töltöm az éjszakát, akkor mutatok némi összeszedettségre utaló jeleket. Ennek a gondolatnak a jegyében telnek a percek a fürdőben, nem sokkal később frissen sminkelve kotorászok a cuccaim között. Nagyon nem rám jellemző, hogy fél órát töltsek a szekrény előtt, az egyetlen gondot az okozza, hogy a nagy rendetlenségben nem találom a kedvenc felsőm, így egy másikat választok, amit egy fekete, kissé szaggatott farmerrel veszek fel. Gondolom ma sincs jobb idő, mint tegnap, így aztán egy fekete motoros bőrdzsekit választok, meg persze a bakancsomat, ma semmi pénzért nem egyensúlyoznék tűsarkakon. Örülök, ha tudom, merre kell menni. Pár szegecses kiegészítő után kimerészkedek a napfénybe, gondolom én, de ködös idő fogad, így fázósan húzom össze magam. Az a jó meleg ágy... Egyből a kávézó felé veszem az irányt, a kedvenc kávém nélkül fel sem ébrednék igazán és kell egy kis energia a naphoz, meg a sok idegesítő, fontoskodó, túlbuzgó osztálytársamhoz. Nem érdekelnek, sem ők, sem a véleményük és a menő nézeteik. Belépve a terembe egyből a szokott helyem felé veszem az irányt, mindig hátul, ez az alapelvem. Érdekes módon egyből mosolyra húzom a számat, ahogy megpillantom Velt, de még mielőtt ő észrevenne, vissza is húzom magamra a hideg csaj szerepét és lehuppanok mellé.
- Nahát, képes vagy rá, hogy legalább egyszer ne késs el? – piszkálom a magam szokott stílusában, de nem érem be ennyivel, még tovább megyek.
- Képzeld, reggel a piros tangámat akartam felvenni, tudod azt a csipkét... de sehol nem találom. Nincs esetleg ötleted, hogy hol lehet? – hajolok kicsit közelebb, bizalmasan suttogok, majd lassan elhúzódok az alsó ajkamba harapva.

Diák Hozzászólások száma : 11

Utálom. A. Hétfőket. Minden, egyes rohadt hétfőt, amikor fel kell kelnem, ebben az átkozott iskolában, ebben az átkozott tanévben. Nehezen kelek fel, és csak lerúgom magamról a takarót, még jó hogy egy szem szobatársam sincs, mert itt magán szobák vannak. A térdemre támasztom a könyököm, és a kezeimbe temetem az arcom. Rohat másnaposság... szakadna meg, de fáj a fejem... Nehézkesen ráveszem magam, hogy elinduljak a fürdőig, és beálljak a zuhany alá. Az első hidegvizes élményre enyhén szólva cenzúrát követelő szavak hagyják el az ajkaim, de aztán megszokom, és alaposan lesikálom magam, és hajat mosok. Hamar megvagyok ami azt illeti, így időben elkezdek öltözködni is, feketébe természetesen. A farmer mellé, egy ujjatlan, piros Fuck You feliratú pólót választok, és egy széles övet, sárkányos csattal. Bakancsba bújok, természetesen acélosba, így darabonként nyomnak vagy két kilót, nem könnyűek, és szar dolog ha ezzel rúgnak gyomorba. A következő a smink, ki sem lépek a szobámból a szokásos smink nélkül, szemceruza és fekete rúzs, remekül kiemeli a piercingjeim. Persze apám odavissza van az iszonyattól hogy hogy nézek ki, de rohadtul nem érdekel, mert ez rohadtul nem tartozik rá.

Lassan indulok el, és menet közben kapok fel egy bőrdzsekit, aminek a hátára Harley Davidson mintát varrtak. Kivételesen nem raktam a karjaim könyékig kiegészítővel, csak a jobb karomra egy széles alkarvédőt, természetesen bőrből, a jobbra pedig egy órát, és két karperecet. A nadrágomról lelógó oldallánc csilingel, ahogy lépkedek, méghozzá egyenesen a büfé felé, hogy kávét vegyek, és a még gőzölgő papírpohárral lépek be a terembe, ahol szokás szerint, köszönés nélkül a hátsó sor felé veszem az irányt. Év elején kellett csak egyszer megküzdenem a helyért, azóta senki nem mer ideülni, azóta nincs is balhé. Micsoda kellemes dolog nem? Hátradőlök a széken, és felteszem a lábaim, még van idő az óra kezdetéig, mikor egy kellemetlenül ismerős hangok hallok meg.
- Ch, már csak te hiányoztál... - pillantok rá, acélszürke szemeimmel, és nem megyek egy centivel sem arrébb, úgyis mellém fog végül leülni, nem tud nekem ellenállni.

- Én tartsam számon a bohém éjszakáidat? Nem túlzás ez egy kicsit? - húzom el a szám, amolyan jellemző gúnyos félmosolyra, amit mindenki utál, de Nyxia érdekes módon nem sértődik be ezen, mintha valamilyen szinten tetszene neki ez a huzavona. Persze, amilyen vadmacska tud lenni, még mindig sajog a hátam, az éles karmaitól.
- A letört körmeid nem hiányoznak? - kérdezem végül, és visszacsukom a szemem. Nem alszom már, csak meditálok. Pihentetem a nézésem.

Diák Hozzászólások száma : 12

Ez nem is kérdés, hogy ki mellé ülök le. Hátul van és Vel mellett, teljesen ideális hely. Itt a legnagyobb az esély arra, hogy nem alszok be az unalmas órákon. Nem csalódok, Vel is majdnem olyan kedvesen köszönt, mint ahogy én őt. Már készen van a válaszom, mégis rám nem jellemző módon a nevemet is elfelejtem, ahogy rám emeli azokat a szép szemeit. Inkább csak csendben leülök mellé, megőrizve a magabiztos látszatot. A táskám hangosan huppan mellettem a földön. Nem kerüli el a figyelmem az a gúnyos kis mosoly, ami annyira jellemző rá. Lehetne akár bosszantó is, de én nem adom meg neki azt az örömöt és mi tagadás, igazából tényleg nem is húz fel vele. Mindenfajta játékot szeretek, amit űzünk egymással.
- Tudod, ezt elég könnyen számon tarthatod, mert ha nem foglalnád le az éjszakáim nagy részét, akkor elgondolkodnék, hogy vajon kinél hagytam, de így elég nagy az esély, hogy nálad. Vagy szánt szándékkal zsebre vágtad, nem tudhatom – vonom meg a vállam ártatlan arckifejezéssel, mintha éppen valami semleges dologról beszélnénk, pedig ahogy szóba kerül, jó pár kép eszembe jut a vadabbnál vadabb éjszakáinkból vagy éppen nappalainkból. Szerencsére nem időhöz kötött és egyikünk sem finnyás, nincsenek h.lye korlátaink ilyen szempontból és ennek kimondottan örülök. Lassan lehúzom a kabátomon a cipzárt, de még nem veszem le, még nem elég meleg a helyzet.
- Úgy érted a hátadba beletört körmeim – nevetek fel, elég jól szórakozok a helyzeten.
- Nem, elég gyorsan nőnek, de ha fájt, csak szólj, legközelebb majd vigyázok – kopogni kezdek az asztalon hosszú, természetesen fekete körmeimmel, néha inkább már karmaimmal, amik közül egyet persze egy karomgyűrű emel ki még jobban. Vel becsukja a szemeit, én meg a kávémnak szentelem a figyelmem. Jólesően kortyolok belőle egyet, egy pillanatra én is becsukom a szemem, úgy élvezem az ízét, kizárom a külvilágot.
- Nem nézel ki túl jól – jegyzem meg, bár rá sem nézek, úgyis jól megfigyeltem már. Ismerem, jobban, mint gondolná. Még van egy kis idő az első óráig, éppen csak pár perc, de addig is sötét napszemüvegem mögé rejtem a szemeimet és csak ezután emelem vissza a fiúra.
- Ennyire fárasztó volt az éjszaka vagy már nem bírod annyira? – villantom ki fehér fogsorom. Nem tehetek róla. Szeretem húzni.

Diák Hozzászólások száma : 11

Nem kérdés, de nem is válasz. Valahogy, ilyenkor, a szar napokon, és alapból a hétfő reggeleken, mindig megtalál Nyxia a kényszeres beszélhetnékével, és ezt sajnálatos módon nekem címzi, nem is értem. Elől kissebb szóváltás keveredik, így odapillantok, de nem folyok bele, nem az én dolgom, és nem is érdekel. Amíg engem nem cseszegetnek, addig én sem másokat, ez egy tökéletes állapot az osztály békéjére nézve. Lehuppan mellém, hallom a táska koppanását, az én táskám a lábamnál hever, fekete, rojtos láncos egyszerű táska, kitűzőkkel telerakva. Semmi extra. Benne vannak a füzeteim, amiknek a javarásze rajz, és kotta, nem pedig a tananyag. A mondandójára, mégis csak kinyitom a szemem.
- Oh, szóval ennyire tudok, hogy ennyire hűséges vagy hozzám? Micsoda meglepetéseket nem hallok, hétfő kora reggel... - gúnyolódom egy picit, fogalmam sincs hogy az említett csipkebizbasz hol lehet, de tény és való, velem kavar a legtöbbet, és nem válogatunk a helyszíneket illetően, hol itt, hol ott. Hol nálam, hol nála. Változatos képek futnak végig a szemeim előtt.

- Azok már inkább karmok, de igen arra gondoltam - jegyzem meg, és nem zavar hogy nevet, ez valahogy... jellemző rá.
- Vigyázol mi? Háromszor olyan hosszúra hagyod őket nőni mint legutóbb... - morranok fel, ez a kedves beszélgetés, nagyjából mindig ilyen. Nem mondom, hogy nem érzek valamit Nyxia iránt, de nem is veszem annyira komolyan. Se vele se nélküle, tény és való ha nem jön órára, unatkozom, vagy rendszerint átalszom.
- Alvás hiány, és fű. Mond valamit a kombó? - húzom el a szám, mert tény hogy a tegnap esti buli elég vad volt, és nem aludtam ki magam, de nem hiányozhatok. Erről az óráról. A többit el fogom lógni, nem érdekel, de a magyar... Egy kiképzőtiszt a tanár.... Rohadna meg.
- Keveset aludtam, és érzem a hiányát... - villantok vissza egy mosolygásnak szánt vicsorgást. A többiek, már oda se figyelnek ránk, az osztály része ez is, mint ahogyan a vad házimásolás, vagy kekeckedés másokkal. Megszokott, hézköznapok, remek.
- Este alszol nálam? - pillantok rá kérdőn, igazából úgyis tudom mit fog mondani.

Diák Hozzászólások száma : 12

Kisebb szóváltást hallok, látom, ahogy Vel fel is pillant, engem különösebben nem érdekel, amíg kimaradok belőle, addig oda sem figyelek. Tépjék csak egymás haját. A mi kis szócsatánk sokkal jobban érdekel. Ez a mi kis bonyolult viszonyunk része, velejárója és inkább élvezem, mintsem megsértődnék bizonyos beszólásokon. Azt mondjuk biztosra veszem, hogy a legtöbb lány sírva futna el, ha Vel úgy istenesen beszólna neki, de velem nincs könnyű dolga. Ha beszól, visszaszólok, többnyire kinyitom a számat én is, akkor is, ha be kéne fogni.
- Ugyan, én hűséges hozzád? Ahhoz legalább járnunk kellene – mondom ki fintorogva, idióta egy kifejezés ez, de most mit mondjak.
- Különben sem kéne túlbecsülnöd magad, egyszerűen csak kellően sokszor élvezzük egymás társaságát ahhoz, hogy másra is legyen időm meg energiám. Kiszívod az összeset – jegyzem meg és elhúzom a számat. Eltaláltam, a körmöm nem tetszik neki, legalábbis az nem, amit művelni szoktam vele. Most mit csináljak, ha élvezem, akkor azt nem titkolom.
- Nem sokkal hosszabb, de jó megfigyelő vagy. Csak nem félsz? – nevetek fel megint. Valahogy olyan érzésem volt, hogy a morgásával is csak azt leplezi, mennyire tart attól, hogy megint újabb karmolásokat szerez.
- Nem garantálom, hogy nem foglak kidekorálni megint. Vadul szereted nem? Mégsem elég magas hozzá a fájdalomküszöböd? Igazi pasi… Ígérem, majd vigyázok - vágok színpadias képet, kicsit felé is fordulok és a szívemre teszem a kezem, mintha eskü alatt mondanám, de persze az egésznek a befejezése a jól ismert mosolyom, amivel mást nem nagyon szoktam megajándékozni, csak Velt. Egyfajta jelzése annak, hogy bírom, nagyon is, minden piszkálódás ellenére.
- Ugye ez revansnak elég jó? Mondhatom, hogy 1-1 az állás? – kérdezem felvont szemöldökkel, közben kicsit felhúzom a hozzá közel eső oldalamon a kabátot meg a felsőt. Csípőnadrág van rajtam, szóval jól láthatja az a szép kis lila foltot, amit ő okozott a nagy hevességben úgy a csípőm táján. Éppen csak egy pillanatra villantok, aztán elengedem az anyagot, befejezve a kis magánszámot.
- Buliztál este? Látom, tényleg jól sikerült. De akkor minek jöttél be? Elmondanám majd, hogy mi a házi feladat… - csavargatom egy hajtincsem az ujjam körül a mondandóm közben, mint egy ártatlan kislány és nagyjából olyan hangon is beszélek, húzva ezzel is egy kicsit.
- Vagy tudod, ha nem bírod, akkor ne csináld – kacsintok rá és előveszek egy újságot, pontosabban inkább katalógust a legújabb goth ruhákról, szeretem nézegetni, meg tervezgetni, hogy mire teszek szert legközelebb egy bevásárlókörút alkalmával. Különös figyelmet szentelek a fehérneműknek, amikor Vel egy jól irányott kérdéssel betalál. Érzem, ahogy a légzésem vagy a pulzusom vagy talán mindkettő gyorsulni kezd. Talán nem veszi észre. Érzem a pillantását magamon, de csak azért sem nézek fel, inkább tovább lapozgatok.
- Aludjak nálad? – kérdezek rá teljesen nyugodtan, hangsúlyozva az aludjak szót. Lapozok mégegyet és csak aztán emelem rá a tekintetem.
- Nem sok alvás lesz abból, de legyen. Hánykor jelenjek meg? – kérdezek rá, magamban persze ujjongok, de igyekszek, hogy azért ne lássa rajtam túlzottan. Persze azért egy mosolyt vagy legalábbis valami olyasmit rávillantok, de próbálok megmaradni a normális szinten. Bakancsos lábaimat keresztbe teszem, így a szétszaggatott farmerem még jobban szétnyílik. Jó kis estének nézünk elébe. A magam részéről legalábbis beleadok mindent, ahogy szoktam.

Diák Hozzászólások száma : 11

Nem foglalkozok a töbiekkel, igazából egyszer kerültem csak velük szembe, amikor állást foglaltam, hogy nem vagyok hajlandó ilyen retardáltakkal lógni, és az osztály menőjeivel összeverekedtem, és hárman kellettek hozzá, hogy lenyomjanak, azóta valahogy elkerülik a velem való balhét. Igaz, ott eltört pár csont is, többek között a karom is, de megérte... Volt akinek megrepedt a bordája, volt aki a bakancsommal ismerkedett meg közelebbről. Nosztalgikus, apró mosoly költözik a szám szélére. Attól meg végképp, hogy Nyx mellém ül, valahogy nem veszi a szívére a stílusom, amitől sok más lány, sírva rohant már el, csak mert kalandnak vélt, és nem azt kapta amit várt... Ch, hát kérem aki gothokkal kezd... Erős idegzet kell, és türelem.
- Tulajdonképpen mi járunk... egymáshoz, egymással, valamerre mindig, ez bőven elég, és jobb mint a rendes járás, amit ezek művelnek - biccentek megvetően a fejemmel előre, de meg is bánom, mert hasogatni kezd, nem is kicsit. Kurva másnaposság...
- Egyszerűen lefárasztalak annyira, hogy másra ne is nézz, valld csak be, senki nem ér fel velem az ágyba, és bejövök neked - pillantok rá, egy kifejezetten kellemes mosollyal, már ami ma tőlem telik, nem vagyok a helyzet magaslatán, még jó hogy a többi idétlen, nem kotnyeleskedik bele.

- Tudom én, hogy csak engem kényeztetsz azokkal a karmokkal, de megbocsátom ha feketék vagy vörösek - jegyzem meg, szeretem ha ezekben a színekben pompázik a keze, valahogy illik hozzá, és hozzám is, mikor a hátam vagy vállaim szabdalja. Elvigyorodom, amikor szekálni kezd, nem sokan bírnának vele, úgy mint én. És még mindig lehetne vadabb, ami azt illeti, lennének rá kreatív ötleteim...
- Igen, ez teljesen korrakt tőlem... gondolom a gyűrűm okozta, amikor neked szorult... - pillantok le a jobb kezem középső ujjára, amire egy kígyófejmintás hosszú karom gyűrűt húztam, csak úgy mint ő is. Ebben egyezik az ízlésünk. Lassan biccentek, hát a buli szó erős túlzás, de az előadásmódjára, csak egy lesújtó pillantást kap.
- Rohadt mód nem áll jól neked... Jah, kemény volt, a városban voltam, a társasággal, és hát...Nehezen értem vissza - vonok vállat, nem mindenre emlékszem tisztán. A bandát meg ismerheti, a város gothai általában ismerik egymást, és mindenki tudja, hogy Nyxia az én cicám, szóval mindent a szemnek, semmit a kéznek...

- Muszáj, úgyis pikkel rám a tanár, nem is értem miért. Az irodalom az egyetlen, amiből használható vagyok... - vonok vállat, és belepillantok a katalógusba. Aha, ez kell nekem is, kell rendelnem pár dolgot. De nem veszem el most tőle, hadd olvasgassa, inkább enyhe mosolyra kúszik a szám, ahogy egy pillanatra megremeg a keze, ahha, jó témát találtam
- Nem is kifejezetten aludni akarok, illetve, utána igen de... mienk az egész este - vonok vállat, és a többiekkel mit sem törődve nyelvet nyújtok rá, majd lassan végignyalintom a szám szélét.

Diák Hozzászólások száma : 12

Elmélyülten lapozgatom a magazint, de azért figyelek, nagyon is. A külvilág nem érdekel, nem foglalkozok vele, hogy a többiek mit csinálnak. Szerintem az sem tűnne fel, ha összeverekednének, engem csak Vel érdekel, ő meg itt van mellettem, szóval ez így jó.
- Oké, akkor járunk... érdekes megfogalmazás, én máshogy mondanám, de ha neked így tetszik... – jegyzem meg, kissé megvonva a vállam. Belül meg persze sikítanék örömömben, hogy ha kissé sajátságos megfogalmazásban, de szerinte mi járunk. Semmi esetre sem alacsonyodnék le az osztályban található csajok szintjére, így ezt a véleményt meghagyom magamnak, nem osztom meg Vellel.
- Lefárasztasz, ez tény, de hogy más nem ér fel veled... nem tudom, nincs túl sok összehasonlítási alapom, nem vagyok k.rva – jegyzem meg, a látszat ellenére valóban nem volt túl sok pasihoz közöm ilyen szempontból. Szeretem a szexet, nagyon is, de nagyon válogatós vagyok, nem fekszek le akárkivel.
- Azt akarod, hogy udvaroljak neked? Az nem a te dolgod lenne? Egyébként meg ne legyél h.lye, persze, hogy bejössz nekem, különben nem bújtam volna veled ágyba. Főleg nem ennyiszer. Szóval tessék, mondom mégegyszer, figyelj, mert gyakran nem fogod hallani. Bejössz nekem – jelentem ki határozottan, aztán a szemem forgatva dőlök vissza a helyemre, mert a mondandóm közben kicsit közelebb húzódtam hozzá. Aztán a körmeim kerülnek a középpontba, én meg elégedett vigyorral emelem fel a kezem.
- Fekete, szóval akkor karmolhatok? – fogom szaván. Fogalmam sincs, meddig tudnék szócsatázni vele, szerintem bármeddig el tudnánk szórakozni. Megmutatom, ő milyen szép kis lila foltot okozott nekem.
- Talán a gyűrűd, de ki tudja... – vonom meg a vállam, tényleg nem érdekel, nem is fáj, meg egyébként is, ennyit bőven megér nekem az az élvezet, amit okoz. Mesélni kezd a tegnap éjszakáról, én meg végighallgatom, persze be nem vallanám, hogy nem annyira tetszik, hogy nélkülem bulizott, de nem tartozik elszámolással, mégis mesél. Nagyon is jól ismerem a bandát, tudják, hogy mi valamilyen szinte összetartozunk, így aztán a pasik ezt nagyrészt tiszteletben is tartják, de a csajok... Abban nem vagyok biztos, hogy nem próbálkoznak be Velnél.
- Nem hinném, hogy az irodalom az egyetlen. Szerintem elég jó vagy biológiából is – kacsintok rá. Ha elméletből nem is, gyakorlatból mindenképpen. Még nem kérdeztem ki, nekem bőven elég, hogy a gyakorlatot nagyon is jól tudja alkalmazni és csak ez érdekel.
- Az emberi test, pontosabban az én testem ismeretéből én ötöst adok neked – lapozok közben megint egyet, még mindig fehérnemű, őrület. Jobbnál jobb ötletek jutnak eszembe, mivel tudnám feltüzelni a mellettem ülő félistent és mintha a gondolataimban olvasna, egyből a lényegre tér. Kérdésére persze azonnal igent mondok. Igyekszem nem mutatni, mennyire tetszik a dolog, de a kezem remegése elárul. Gondolatban már ott járok, hogy mit vegyek fel, olyat, ami látható, meg olyat, amit csak ő láthat... meg le is téphet. Aztán nyugalomra intem magam, nem kell ezt annyira felfújni, máskor is voltunk már együtt és nem a ruhán múlik a dolog. Leszidom magam, amiért ilyeneken gondolkodok. Azért fura, hogy itt csak húzzuk egymást, beszélgetünk, jól elvagyunk, de egymáshoz sem érünk, teljesen más, mert amint sulin kívül találkozunk, egymásnak esünk és mindent szabad. Most meg elég furán venné ki magát, ha... vagy várjunk csak... inkább megpróbálom, kíváncsi vagyok, Vel mit szól.
- Szerintem felesleges alvásra pazarolni azt az időt, amit sokkal élvezetesebben is eltölthetünk – jegyzem meg és egy pillanatra elfelejtem, hogy mit akartam, amikor végignyalja a száját. Direkt csinálja? Képtelen vagyok ellenállni neki. Ettől az egyszerű mozdulattól kicsit sem visszafogott, inkább túl erotikus képek jutnak eszembe, persze mindegyiknek mi vagyunk a főszereplői. Ezzel megadta a végső lökést, hogy kipróbáljam, ami eszembe jutott. Éppen belép a tanár a terembe, de észre sem veszem, mert teljesen mással vagyok elfoglalva. Hozzá sem érek, csak közelebb hajolok, majd ezután csúsztatom egyik kezem a nyakára, nem hagyom elhúzódni, ahhoz túl határozott vagyok. Ajkaira tapadok és korhatáros módon kezdem csókolni, kiéhezetten, vadul, látványosan, nem törődve azzal, hogy hol vagyunk. Aztán amilyen gyorsan nekiestem, olyan gyorsan el is húzódok.
- Azt hiszem elkenődött a rúzsod – vigyorgok rá és a ruhám kezdem rendezgetni, hogy kicsit lenyugodjak vagy valami olyasmi. Nem lenne jó, ha itt esnék neki. Pedig ehhez nem kéne sok, akkor sem, ha az egész osztály nézne.

Diák Hozzászólások száma : 11

Egészen feléledek, erre a kedves kis szópárbajra, persze, Nyxiával minden nap ilyen, és sokszor elgondolkodok, hogy mi az istenért nem öltük még meg egymást, amikor nyilvánvaló hogy egymás idegeire megyünk. Vagyis, az esetek nagytöbbségében, én vagyok a türelmetlenebb, nem tagadom. Elhúzom a szám, ahogy nem tetszik neki a megfogalmazás.
- Te hogyan definiálnád azt, ami köztünk van? Abszolút szeretői viszonyt, akik néha megdöngetik egymást? - kérdezek vissza, és szürkés szemeim leveszem az előttünk kötekedőkről, rohadt mód nem érdekelnek. Lassan ők is lehiggadnak, és a helyükre párolognak, ez azt jelenti hogy nem sokára bejön az a nyomoronc tanár, hogy elkezdje a kínzást ezekkel a hülye költőkkel, írókkal. Csodálatos lesz mit ne mondjak.
- Még jó, máskülönben nem én fárasztanálak le. Viszont az biztos, hogy te vagy az első, akivel huzamosabb időt töltök, így vagy úgy - közlöm a magam módján, hogy kedvelem, és hogy előtte csak egy-egy éjszakák voltak, és azok sem mindig olyanok, amikre vágytam volna, nem voltak elég kemények, és vadak.

- Nem akarom, de néha kifejezetten jó hallani, és én így is eleget udvarlok neked, szóval... néha nem árt a változatosság... - vigyorodom el, mert igaz ami igaz, néha megesik, hogy olyasmit művelek, hogy a magam módján udvarlok, és elmegyünk valamerre bulin vagy szexen kívül is. Ritka eset, de tőlem ez is több, mint amit eddig bárki is kapott.
- Jah, már ha hagyom - vigyorgok, ezúttal nem hagyom hogy szétmarja a hátam, jó izgat a fájdalom is, de ha belém töri a körmeit, az neki jobban fog fájni mint nekem, azt meg nem akarom. Kár lenne azokért a karmokért, amiket valaki máson is tud élezni, főleg valamelyik hisztis picsa arcán... De megnézném, ki az, aki beléköt...
- Jah, csak hogy abból nem vizsgázhatok év végén, hiába lennék csillagos hatos belőle. Míg ebből a szemét tárgyból... - húzom el megvetően a szám, ami a tanárnak szól, akimindjárt itt lesz. Ahogy közelebb húzódik hozzám, felvonom az egyik szemöldököm, itt sosem szoktunk jelenetet rendezni, csak sulin kívül, de ott aztán ereszd el a hajam állapot. Így hát kicsit meglepő, hogy ennyire rám nyomul, nem mintha zavarna ami azt illeti.

- Ch, és még te mondtad múltkor, hogy túl sokat jár az agyam a szexen, akkor te meg se szólalj... - vigyorodom el, még mielőtt rákapna a dologra és előre hajolva rám nem moccanna. Hagyom magam, amúgy sem lenne túl nagy kedvem megmozdulni, de ez még jó is. Több meglepett kiáltásra is figyelms leszek, de leszarom őket, és karmos kezem, Nyx nyakára csúsztatom, és elmélyítem a pillanatnyi csókot, ami talán egyedülálló jelenség lehet. Aztán belép a tanár, ezt inkább hallom, mintsem látom, mert a látóterem kitölti a csaj, így amikor lassan elszakad tőlem, és fészkelődni kezd, leveszem a lábaim a padról, és nem foglalkozom senkivel. Persze a tanár szúrósan néz rám, mire én csak egy báájos mosolyt villantok, nem érdekel mit gondol.
- Nem hinném, ami vízhatlan az csókálló is - jegyzem meg, és ahogy előre könyökölök a padra, megtámasztom az állam, egyik ujjam végighúzom az ajkaimon, ez jól esett így kora reggel. Persze hallom, hogy többen összesúgnak, de ez amolyan, pletyka szintre megy, nem rosszindulatúak, csak épp ilyet még nem láttak. Ch, szánalmasak...

Diák Hozzászólások száma : 12

Úgy tűnik nem tudunk megegyezni annak a megnevezésében, hogy mi van köztünk, pedig én igazat adok neki. Kicsit húzom a szám, de végül belemegyek.
- Ne vitatkozzunk ezen, egyezzünk ki abban, amit mondtál... Járunk. Ezekszerint neked ez több, mint szeretői viszony – jegyzem meg elégedetten. A fölényem nem tart sokáig, mert olyat mond, amitől a szavam is eláll. Pedig az aztán ritka, ha valamit, akkor hozzászólni mindig mindenhez tudok.
- Velem sem fordult még elő, hogy nem untam rá valakire elég hamar. Te viszont mindig fenntartod az érdeklődésem. Valamit nagyon tudsz – vallom be, ha már ő őszinte volt és a maga módján közölte, hogy odáig van értem, akkor én is kifejezem kissé burkoltan, hogy többet érzek iránta, mint bárki más iránt. Az tény, hogy elég sokat vagyunk együtt. Kezdetben csak szex, aztán buli, újabban meg néha az is előfordul, hogy valami teljesen mást csinálunk együtt. Nem gondoltam volna, hogy erre is sor kerül. Észrevétlenül kerültünk közelebb egymáshoz.
- Eleget udvarolsz? Mihez képest? Bár tudod, hogy nem kifejezetten igénylem, néha azért nekem is jól esik – vigyorgok én is rá. Amikor beléptem a terembe, abban sem voltam biztos, hogy nem alszik, most viszont nagyon is ébren van. Ezekszerint én is felpörgetem őt, ahogy ő engem. Mert rám nagyon jó hatással van. Mindig pörgök tőle és élvezem. Most is, méghozzá annyira, hogy olyat teszek, amit egyébként még egyszer sem. Sulin kívül mindent szabad, nem szoktuk visszafogni magunkat, nem szégyenlősködünk, de a suliban még nem volt rá példa, hogy egymásnak estünk volna, akár csak egy csók erejéig. Kivételek viszont mindig vannak, így közelebb hajolok, még hallom, ahogy valamit mond Vel, de nem válaszolok, inkább megcsókolom, ajkaink egymáshoz tapadnak. A nyakára csúsztatom a kezem, ő is így tesz, elmerülünk egymás szájában, még a külső körülmények sem zavarnak. Pedig abból van bőven, ha nem lenne elég a sok bámuló osztálytárs, csatlakozik hozzájuk a tanár is. Különösebben nem zavar, akkor hagyom abba, amikor akarom, nem azért, mert mindenki minket néz. Merész húzás volt, de nem mások véleménye miatt, hanem, mert nem tudtam, Vel hogyan fog reagálni. Meglepően jól, láthatóan ő is élvezte ezt a kis közjátékot. A tanár persze dühösen méreget minket, amikor elszakadunk egymástól, de ráemelem a pillantásom. Sokan mondták már, hogy ölni tudnék vele, így aztán nem is bámul sokáig, a tanári asztalon kezd pakolgatni, én meg a ruhámmal vagyok elfoglalva, csak, hogy ne essek neki megint a mellettem ülő pasinak. Látom, ahogy végigsimít a száján, én meg elégedetten vigyorgok.
- Hát akkor mégsem vízálló, mert a csókot nem bírja – vonom meg a vállam, ha nem zavarja, nekem úgy is jó. Persze még mindig suttognak, megleptünk mindenkit. Néha páran hátra is fordulnak.
- Legalább van végre valami értelmes témájuk is. Csak azt nem értem, miért fordulnak hátra. A folytatást várják? – jegyzem meg halkan, hogy csak Vel hallja. Közben eszembe jut, hogy megválaszolatlanul hagytam a megjegyzését.
- Nem értem miért mondod, csak egy csók volt, ez még nem szex. A te hibád, ha egyből a folytatásra gondolsz – aztán eszembe jut egy kissé gonosz dolog, tudom, hogy vissza fogom kapni, valamikor majd valamilyen formában, de akkor is meglépem.
- Ez már közelebb van a szexhez – jegyzem meg és mások számára nem észrevehetően végigsimítok a combján, veszélyesen közeledve a legérzékenyebb pontja felé, de ahelyett, hogy megállnék, magabiztosan haladok tovább. Finoman megszorítom, aztán elhúzom a kezem és úgy teszek, mintha jegyzetelnék. Most már tényleg elégedett vagyok magammal. A következmények meg úgyis élvezetesek lesznek.

Diák Hozzászólások száma : 11

szerintem rohadtul nem fontos, hogy éppen hol mozog a kapcsolatunk, az a lényeg hogy jól el vagyok vele, és ő is velem, ennél több nem igazán kell. Legyintek a témára, nem érdekel minek nevezzük igazán ezt a dolgot, amíg tart, és amíg mindkettőnknek jó. Mert az a lényeg hogy jó legyen.
- Miért neked csak szeretőnek vagyok jó? - vonom fel a szemöldököm, de biztos vagyok benne, hogy többet jelentek neki, főleg hogy meg is erősíti a gondolataim azzal, hogy megnyugtat, nem vagyok unalmas figura, és érdeklem. Gondolatban fülig elvigyorodok, ezt szeretem hallani, hogy jó vagyok. Vicces, hogy ilyen semmilyen módon vallunk egymásnak "szerelemet" vagy mi a fenét, hogy közöljük, nem semleges a másik. Végül is, van benne valami, és ez is van olyan jó, mint a sok gyökér szerelmi drámázása.
- Örömmel hallom. Leaglább van valami, amit nagyon tudok, és ami fenntartja az érdeklődésedet is - jegyzem meg, kicsit elhúzott szájjal, de ezúttal felfelé kunkorodik majdnem mosolyra. Most hogy így belegonolok, még úgy istenesen nem vesztünk össze sosem, bár nem is nagyon akarok. Csak érdekesség.

- Ahhoz képest, hogy amúgy nem szokásom, vagy valami elcseszett Rómeónak nézek ki? Vagy szőke hercegnek? - vonom fel kissé a szemöldököm, és megint csipkelődök, mert miért ne, és mert tudom hogy Nyxnek nincs kifogása ez ellen. A csók kellően hosszú ideig tart ahhoz, hogy utána láthassak pár kiguvadt szemet, hogy jé mi mit művelünk itt a hátsó padban. Ch, kit érdekel? Én legalább meg tudom tartani a nőmet, és nem kell hetente bocsánatot kérnem, mert mindketten tudjuk a másik határait, és ezen belül mozgunk. Legalábbis a legtösször. Persze volt úgy, hogy nagyon erősen kirúgtunk a hámból, de akkor az volt a szerencsénk, hogy Cygnus hazahozott minket. Na olyan éjszkát, soha többet nem akarok. Ahogy elhúzódik, a ruháját igazgatja, hát azt igazgatnám én is, lefelé róla, de erre még várnom kell egy kicsit. Bűn, egy ilyen csodálatos alakot ruhák alá rejteni, de hát valamit csak fel kell venni ilyenkor.
- Dehogynem bírja. Ezt párszor már leteszteltük - vágok vissza, mert igenis mindenálló a rúzsom. Máskülönben meg sem vettem volna. Elég kényes vagyok a sminkcuccokra hogy kellő idegig meglegyen a hatásuk, és ne kopjanak le már az első ecsetvonás után. Ebben a témában kifejezetten kényes vagyok, bár a márkás holmikra amúgy is. Szívesen vásárolgatok, de mindig a minőségre megyek rá, végül is apámnak hála megtehetem.

- Arra várhatnak, ha csak nem szeretnél pornó sztár lenni, és pár nap múlva a neten viszontlátni magunkat - vigyorodom el, de legalább mindenki megtudta, hogy Nyxia az én cicám, vagyis hogy annak fogják tekinteni, így hát... Ritkán ütök egy nő miatt, de ha valaki csúnyán rámászna, még az is lehet hogy bemutatnám micsoda kellemetlenség egy acélos 40-es találkozása az ember gyomrával. Nem vagyok valami türelmes, kiegyensúlyozott személy, mondhatni elég labilis az idegrendszerem.
- Az én hibám? Nem is tudom ki moccant rám az előbb, nem kissé provokatív módon - vágok vissza, és lesajnáló pillantást vetek a tanárra, aki közben elkezd kotorászni a cuccai között, és közli hogy mivel fogunk ma foglalkozni. Hát nem azzal amivel kéne... Igazából nem érdekel, így lejjebb veszem a hangerőm, és folytatom a halk csevegést, mikor megdermedek egy pillanatra, ahogy végigsimít a combomon. Istenek, önuralmat nekem, de most rögtön!
- Ch, ha ezt csinálod, kirángatlak óráról és a mosdó falának préselődve találod magad... - szólalok meg végül hidegvérrel, amikor elereszt, de ennek lesz vonzata. Az ilyen kis apróságok terén, elég bosszúálló fajta vagyok. De kivárok, nem most, majd később megbosszulom.

Diák Hozzászólások száma : 12

Kicsit sem zavar, hogy mindenki minket néz. Nem vagyok az a szégyenlős típus, bár pornót nem vállalnék, ha megkívánom Velt, nem igazán szokott izgatni, hogy hol vagyunk, csak azért sokan le lássák. A csók még olyan, hogy az belefér bárhol. Nagyon nem vagyok itt, talán csak azért tudom, milyen óránk lesz, mert ránézek a tanárra, de még mindig a sajátos szerelmi vallomás és a nagyjából első osztály előtti nyilvános csók hatása alatt vagyok.
- Nagyon is fenntartod az érdeklődésem, azt hiszem még senki nem érdekelt ennyire, ha érted, mire gondolok... – fejtem ki bővebben, kicsit pontosabban a dolgot, pedig biztos vagyok benne, hogy tudja, miről beszélek. Halkabban beszélek, de az óra nem érdekel, ha beszélni akarok, nem fogom vissza magam csak azért, mert a tanár unalmas versekől akar beszélni. Olyat, ami nekem tetszik, még egyszer sem mondott.
- Szerintem ezeknek ez a csók is olyan volt, amit megéri feltenni a netre. Ki tudja, még a végén híresek leszünk, de a többi dolog... az csak ránk tartozik – beszélek tovább, a tanárnak még nem tűnt fel, a többiek véleménye meg még annyira sem érdekel. Ha valaki beszól, szünetben visszakapja, fizikailag.
- Most már le sem tudjuk tagadni, van némi közünk egymáshoz... illetve nagyon is sok közünk – előveszek valami füzetszerűt, de nem akarok jegyzetelni, az távol áll tőlem. Inkább rajzolgatok, elfoglalom magam, de azt sem tudom, mi a téma. Nem is érdekel. Kicsit el is hallgatok, most Vel töri meg a csendet.
- Egyszer te, egyszer én. Most magamhoz ragadtam a kezdeményezést, talán gond? Tudom, a helyszínnel van a bajod... de minél tovább húzlak, annál nagyobbat robban az élmény – jegyzem meg ártatlan arckifejezéssel, mondandóm közben szemeimet ráemelem a fiúra, csábító tekintettel nézek rá, aztán megint minden figyelmem a füzetben levő firkára irányul. Aztán eszembe jut valami, csak nem tudok nyugodni, megint támadásba lendülök. Kezemmel végigsimítok a combján, érzem, ahogy az érintéstől megdermed, én meg elégedetten vigyorgok. Pont ezt a hatást akartam elérni. Szeretem, amikor néha meg tudom lepni, mert amúgy elég kiszámítható vagyok az ő szempontjából, hiszen a legtöbbször ugyanazt akarjuk, ugyanarra gondoljuk. Fura kapcsolatunkat, vonzalmunkat ez csak még erősebbé teszi. Mást könnyen becsapok, elhitetek bármit, nem látnak át rajtam, de ő más. Hideg hangon szólal meg, de tudom, hogy nagyon is az ellenkezőjét érzi.
- És szerinted zavarna? Tudhatnád, hogy az ilyenekkel nem tudsz zavarba hozni, sőt... bírom az extrém helyzeteket, abból soha nem elég – súgom a választ, de a tanár pont elkapja a dolgot. Azt nem tudom, hogy hallott valamit vagy csak a szám mozgását látja, de lecsap a kínálkozó lehetőségre és felszólít. Kelletlenül állok fel a parancsra, húzom a számat és nem is érdekel, hanyagul az asztalra teszem magam félig. A választ persze nem tudom, de kibeszélem magam, így egy kisebb szidással megúszom, szinte nem is tudom, hogy mit mondott. A gondolataim csak az említett mosdó körül járnak. A kínzást követően ki is használom, hogy úgyis állok, nem ülök vissza, inkább az ajtó felé lépkedek határozott, bakancsos, de mégis nőies lépésekkel. Kierőszakolok magamból egy édes, szinte bocsánatkérő pillantást, amit a tanár felé küldök, ez van, ha egyszer ki akarok menni, ki is fogok. Az, hogy mit beszél megint nem érdekel, határozottan nyitom ki az ajtót. Talán egy cigi lenyugtat, vagy... azért még megengedek magamnak egy sokatmondó pillantást Vel felé. Vajon lesz mersze utánam jönni? Hát, ha más nem, legalább kicsit kiszabadulok az óráról, pedig még el sem kezdődött. Nagy nehezen szakítom meg a szemkontaktust Vellel, aztán kilépek a teremből, persze a helyzeten elég jót vigyorgok.

Diák Hozzászólások száma : 11

Előredőlve a kezemen támaszkodom, most kivételesen szolidan ékszereztem fel, csuklószorító és csak karom gyűrű, más most nem kellett. Pedig szokott a kezem könyékig is díszítve lenni. Na mindegy, ez most egy ilyen nap, úgysincs kedvem semmihez, így csak elfordulva előhúzok a táskámból egy egyszerű piros borítós füzetet, de hogy minek? Írni úgysem fogok ma, hacsak nem valami dalszöveget, vagy firkát, mert szeretek rajzolni is, és nem is megy olyan rosszul. Lehet hogy ezzel kellene foglalkoznom...
- Nos, akkor ebben is egyetértünk. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy-két alkalomnál tovább lettek kitüntetve a figyelmemmel - válaszolok, és szintén nem érdekel, mi lesz a mai téma, ha érdekel délután úgyis elolvasom majd, ha meg nem, akkor a dolog már menthetetlen amúgy is. Ch, rohadt elemzések, de utálom őket...

- Lehet, ki tudja? Szerintem annyira beszűkültek, hogy nem gondolták hogy mi is szoktunk privát életet élni - vonok vállat, és inkább hátradőlök. Ezek a rohadt székek, sehogy sem kényelmesek, miért kell egy iskolába ilyen kényelmetlen dolgoknak lenniük?
- Ch, akarja tagadni a halál, de megvagyok a dolog reklámozása nélkül is - jegyzem meg, mert engem nem zavar, így is van olyan aki tudja, hogy mi kapcsolatban vagyunk, mégha ez a kapcsolat eléggé egyedies is. Végül is nem csinálunk belőle titkot, főleg iskolán kívül, és azért az is szép menet mindig, amit a bandával művelünk, mert ott az hogy gátlás, és mérték, ismeretlen fogalom. Kicsit szertelen és vad banda, de összetartó, és ez feletébb fontos a köreinkben, sok buta szóbeszéddel ellentétben. Bár az is igaz, borzasztóan szét tudjuk csapni magunkat... Br... Megborzongok, ahogy eszembe jut a legutóbbi, amikor enyhe segítség kellett hogy visszataláljak a suliba.
- Na igen, azért óra közepén, az osztály előtt, nem lenne sok kedven hozzá ami azt illeti - értek vele egyet, de hogy húz, az neki lesz rossz később, nem garantálom, hogy nem lesz pár színes foltja, de majd ha nem tetszik neki, úgyis jelzi, nem kell őt félteni hogy szendén csöndben marad, jó példa erre, hogy felszólítja a tanár, én pedig rezzenéstelen tekintettel nézem, miként vágja ki magát, de egy pillanatra összeszűkülnek a szemeim, ahogy kifelé sétál a teremből. Nagy a kísértés, hogy utána menjek, és nekivágjam a mosdó falának, de nem. Nehezen, de ellenállok a kísértésnek, igaz kellő önuralom kell hozzá, hogy ne engedjek a fejemben száguldó képsoroknak, mi mindent tudnánk művelni megint egymás testével.

Ahogy visszanéz, találkozik a tekintetünk, és megvillantom a szemem, ne is álmodjon róla, hogy utánamegyek, inkább látványosan hátradőlök. Pedig de jó lenne, de ez az utolsó évem itt, nem adok okot ennek a vén seggfejnek, hogy kicsesszen velem. Nem tudom amúgy, hogy mi baja van velem, de kezdettől fogva nem kedvel, pedig nem is szóltam be neki, tök jó gyerek voltam eddig. Csak kicsit szokatlanabbul nézek ki mint a többiek, de hát ők papolnak mindig az egyediségről nem? Fél szemmel az ajtót figyelem, hátha visszajön Nyx, ha nem az sem baj, az óra után a többire úgysem fogok bemenni, és este úgyis kezelésbe vesszük egymást. Addig talán alszom pár órát is.

Diák Hozzászólások száma : 12

El vagyok foglalva a magam dolgával, pontosabban Vellel és azzal, mi vár ránk megint éjszaka, amikor a tanár felszólít. A fene egye meg, nagyjából csak annyit tudok, hogy milyen órán vagyok, ezen kívül semmi mást. A kérdést sem értem, de nem zavartatom magam. Nem vagyok én egy elveszett lány, kivágom magam, méghozzá elég jól, a tanár több kérdést fel sem tesz, láthatóan elgondolkodott azon, mit is válaszoltam. Elég szánalmas, de elintézem egy vigyorral. Nekem elég mára annyi, hogy Vel végre bevallotta, kicsit többet jelentek neki, mint eddig bárki és tudom, hogy ez mekkora szó nála. Ez felér egy szerelmi vallomással, sőt akár egy lánykéréssel is, nagyjából akkora öröm ez nekem. Már mindenki tudja az osztályban, hogy együtt vagyunk, ami egyébként nyilvánvaló, ha valaki figyel. Már csak idő kérdése, hogy az egész iskola megtudja. Amint végez a tanár a kínzásommal, kihasználom a helyzetet, hogy kimenjek a mosdóba. Pillantásom találkozik Vel tekintetével, ahogy az ajtóból nézek vissza rá. Jól ismerem, látom rajta, hogy legszívesebben ugrana, de mégis dacosan hátradől. Ha nem, hát nem. Elintézem egy mosollyal és kilépek a folyosóra. Végre egy kis csend, semmi hülye tananyag. Még be sem lépek a mosdóba, máris a zsebemben kutakodok a cigi után. Nem izgat, ha lebukok, úgyhogy nem bújkálok, lazán nekiállok szívni, ahogy beteszem a lábam. Végre egy kis nyugi. Azért Vel igazán jöhetett volna utánam. Rápillantok az órámra, ideje lenne visszamenni, mielőtt megint belémköt a tanár. Unottan dobom be a wc-be a cigimet, visszafelé menet bekapok egy rágót, szeretem az ízét és talán így nem esik le egyből mindenkinek, hogy merre jártam. Ahogy belépek, egyből Vel pillantásával találom magam szemben, elégedett vagyok, nagyon helyes, ezekszerint az ajtót leste, hogy mikor jelenek meg. Diadalmas pillantással mérem végig.
- Csak nem hiányoztam? – kérdezek rá, először rá sem nézek, úgy teszek, mintha az órára figyelnék, de aztán mégis rápillantok a válaszát várva. Nem érdekel, hogy mit szól a tanár, én beszélek, ha az esik jól és most kimondottan jó. Mással szóba sem állnék, de Vel... ő más. Ha csak fele olyan izgalmas dolgok jutottak eszébe, mint nekem, már nyert ügyem van. Abban biztos vagyok, hogy elkalandoztak a gondolatai, ismerem. Ahogy azt is tudom, hogy minden húzásommal magam alatt vágom a fát, este mindenért megkapom a magamét, de nem érdekel. Úgyis élvezetes lesz. Még nem is tudja, mennyire.
- Mit is mondtál, hányra menjek hozzád? Majd lesz egy kis... meglepetésem. Tuti, hogy élvezni fogod – jegyzem meg, újabb izgató dolgot lebegtetve köztünk. Olyan messze van még az este.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én már rohadtul unom az órát, meg a sulit. Fogalmam sincs, hogy bírom ki a napot, szerintem lelépek – szórakozottan firkálgatok a füzetbe. Nagyon figyelek, nehogy olyat irogassak, amit nem kéne. Nem egyszer indul meg a kezem, hogy Vel nevével díszítsem a füzetem, de nem lenne jó ötlet.

Diák Hozzászólások száma : 11

Kis mosollyal figyelem, mit alakít a csaj, mivel azért nem vagyok én sem csupa kedvesség és báj, így nem mondhatom hogy nem érzek egy kis kárörömöt, de tudom hogy ezzel ő is így lenne, folyamatos a versengés, ki tud jobban kijönni a gázos szitukból. Mondjuk azért én sem tartom magam kispályásnak, de neki előnye az, hogy csaj és szépek a szemei, no persze a női tanároknál meg én vagyok előnyben, mert imádják a szemeim színét de ez meg kit nem érdekel? Elnézem, mit össze szenved, és eszemben sincs megszólalni, kivételesen élvezem, hogy nem nekem szólt be, mikor Nyxia kisétál. Összeszűkült szemekkel nézek utána, és próbálok nem odafigyelni arra, hogy a találgatások szerint, utána megyek-e vagy sem. Nincs az az isten, hogy én megmozduljak, túlságosan is másnapos vagyok ehhez ami azt illeti.

Unatkozva figyelek a tanárra, és egyre inkább az ajtó felé pislogok, hogy mikor jön vissza, és nem is kell csalódnom. Kb tíz perccel később befut Nyxia, és tudom hogy csak cigizni volt, mert ismerem már valamennyire, bár mély lélektani beszélgetéseket sosem szoktunk ejteni. Az egy másik fázis már, ahol mi még nem tartunk. Ahogy visszajön, kérdőn mér végig, mire az ajtó fölé bökök.
- Csak az órát figyelem, mikor lesz vége ennek a borzadványnak - sóhajtok halkan, és mivel erre pillant a tanár, gyorsan lefirkálok valamit, egy pacát, amit elkezdek kirajzolni. Végül egy 2 centis kis halálfej lesz belőle. Aztán visszatelepedik mellém, és néha elkalandoznak a gondolataim, mi lesz itt este, hajjaj, nem sok akadály. Valahogy ismerem már a testének minden porcikáját, és annyi mindent tudnék megint kezdeni vele, amiben neki is része lenne. Állítólag jó szerető vagyok, bár...ezt nem az én tisztem megítélni, már így is túlmentem a határon, mikor közöltem vele hogy jobban bírom mint az eddigi kalandjaim. Ch, kész szerelmi vallomás.
- Nyolcra, ahogy szoktál, addig összeszedem magam valamennyire, hogy ne okozzak csalódást most sem - vigyorodom el kissé, és felhúzom a szemöldököm, kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a meglepetés, mert azt nem vonom kétségbe hogy nagyon is meg tud lepni néha.

- Én biztosan, csak erre jöttem be, hogy ne legyen oka a tanárnak további okokat találni arra, hogy miért akar meghúzni ebből a tárgyból. Nem vagyok még jól, nem bírnám ki a többi órát... - húzom el a szám én is, nem nekem való ez, mirét nem hagynak hogy az legyek ami szeretnék? Híres rockzenész vagy ismert grafikus... Akar a halál üzlettem, meg politikával foglalkozni... További húsz perces szenvedés után végre kicsengetnek, és a lecke után a tanár el is enged minket, mire szedelőzködni kezdek. A kis füzetem bedobom a táskámba, amit keresztbe a vállamra is veszek.
- Figyu, mielőtt elmegyek aludni, még elugrom egy kávéra a közeli Caffé Guru-ba, nincs kedved elkísérni? - kérdezem, és lassan elindulok kifelé a többiekkel együtt.

Diák Hozzászólások száma : 12

Kicsit ki akartam menni, nem tehetek róla, még csak most kezdődött az óra, de már menekülnék. Annyira unalmas, hogy már büntetni kéne. Különben sem értem, miért kényszerítik rám, hogy ezt tanuljam. Nem érdekel és hasznom sem lesz belőle, az a haszontalan dolgokat meg ki nem állhatom. Mégsem időzök sokáig a wc-ben, ismerem a tanárt és legkevésbé ahhoz van kedvem, hogy engem szemeljen ki és cseszegessen a szokottnál is jobban. Nem mintha zavarna, csak hagyjon aludni az órán, akkor nem zavarjuk egymást. Visszasétálok a terembe és elkapom Vel pillatását. Tudom, hogy azt leste, mikor jövök vissza, de be nem vallaná. Nem is kell, tudom én magamtól is. Hiszen éppen az előbb vallott szerelmet a maga sajátos módján, de tőle ez már nagy teljesítmény. Biztos vagyok benne, hogy ilyen szépet még senkinek nem mondott.
- Azt hittem utánam jössz, mondjuk gondolhattam volna, hogy lusta vagy. Pedig akkor nem a cigi lett volna a számban – jegyzem meg pimaszul, de teljesen semleges arckifejezéssel, amikor leülök mellé. Persze azért figyelek rá, hogy a tanárnak ne tűnjön fel, még egy kérdéshez nincs kedvem, elég volt egyre kitalálnom a választ. Kényelmesen elhelyezkedek, de a gondolataim csak a mellettem ülő fiú körül járnak. Alig várom, hogy este legyen.
- Akkor nyolckor és ne aggódj, eddig még nem okoztál csalódást. Nem hinném, hogy most fogsz. Ami a meglepetést illeti, attól csak még élvezetesebb lesz a dolog. Aludj délután, mert hosszú lesz az éjszaka – figyelmeztetem már most, de szerintem tudja, mire számítson, ha áthív éjszakára. Pont ezért teszi, mert egy kis kényeztetésre vágyik. Én meg nem végzek félmunkát, egyikünk szempontjából sem.
- Te sem maradsz a többi órán? Hát én sem, semmi kedvem és unom is – húzom el a szám és csak azért nem számolgatom, mikor lesz már vége, mert Vel ül mellettem. Különben ki sem bírnám. Persze jobb lenne, ha máris nála lennénk és egymással lennénk elfoglalva, de a semminél így is jobb. Próbálom firkálgatással eltölteni az időt, néha türelmetlenül kopogok a körmeimmel vagy a lábam lóbálom. Látványosan untakozok, de közben lopva Velre pillantok. Teljesen elveszi az eszem. Miért néz ki ennyire jól, nem is értem. Különös bizsergést érzek, amikor arra gondolok, hogy este megint minden porcikája az enyém lesz. Gondolataimból a csengő ébreszt fel, végre mehetünk. Vel is pakol, közben én is bedobom a füzetem a táskámba és szinte vonszolom magam, másra sem vágyom, csak egy jó alvásra a szexcsata előtt, amikor Vel meglepő kérdést tesz fel.
- Alvás előtt kávé? Hát legyen, a jóból soha nem elég – vonom meg a vállam, próbálok kevésbé lelkesedni, mint ahogy valójában. Magamban örülök, legszívesebben táncot járnék, de be nem vallanám. Különben is, korábban szinte egyáltalán nem mentünk együtt sehova, mostanában viszont egyre többször csinálunk ágyon kívül is közös programot. Ezzel csak a szerelmi vallomását erősíti meg. Megengedek magamnak egy mosolyt. Óra előtt már ittam egy kávét, de kit érdekel. A lényeg, hogy Vellel lehetek.
- Gyere már – kifelé menet beelőzöm és vigyorogva fordulok hátra Vel felé. Kinyújtom a kezem, hogy magammal húzzam, ki a tömegből, hogy minél előbb odaérjünk a kávézóba.

Diák Hozzászólások száma : 11

Menekülnék én is ha lehetne, de már nem kell sok hogy vége legyen. Vagy az órának vagy nekem, ezt még döntöttem el, de tekintve hogy mennyire érdektelen, inkább nekem lesz csúnya végem. De legalább Nyxia visszajön, amit értékelek, nagyon morcos lettem volna ha nem jön, és itt hagy egyedül ezzel a rakás szerencsétlennek aki tanárnak nevezi magát. Tanárnak, ch... ennél még én is jobban tudnék tanítani ha megerőltetném magam... Ami persze soha nem fog megtörténni, mivel eszem ágában sincs olyan szakmát választani ahol tanítani kell bármit is.
- Utánad, reggel, első órában, alig fél kilenc körül? Minek nézel te engem? Örülök hogy nyitva bírom tartani a szemeim, és különben is, este sokkal többször lesz a szádban, mint egy cigiszüneten lehetne - mosolyodom el, mert ez is része a kapcsolatnak, szeret kényeztetni még az intim területeken is, és már most beleborzongok ha belegondolok hogy miket nem tud velem művelni ez a kis boszorkány... Brrr... Na, nem mintha neki lenne oka panaszra.

- Ezt örömmel hallom, igyekszem most sem azt okozni... Aludni fogok az biztos, az is csoda h nem esik le a fejem a nyakamról... És ha már beharangozod, biztosan kelleni fog minden energiám... - nyalom meg a szám szélét, mert ugye a kevés ivástól is ki vagyok picit száradva, de igyon a szamár vizet... a legrosszabb esetben is valami cukorbomba üdítőt iszom, vagy gyümölcslevet. Vizet csak ritkán, azt is teában.
- Nem, kizárt hogy végigszenvedjek egy kémiát meg ööö mittomén még mit... Csak erre keltem fel... - válaszolok, mivel az tökéletesen lehetetlen hogy itt maradjak kettőig órán... Aludni akarooook. Most, és sokat. Megtámasztom a fejem, és hallgatom Nyxia körmének ütemes dobogását, és igyekszem erőszakkal nyitva tartani a szemeim. Amikor azonban vége lesz az órának kifelé indulok, de Nyx elém vág, és megragadja a kezem, maga után húz, mire kis híján átesek az egyik lányon az ajtóban, akinek alig hallható bocsánatot mormolok, és követem Nyxet kifelé, a kávézó felé, ahol a legjobb kávét lehet kapni a környéken.

Mikor odaérünk, a felszolgáló már ismerősként köszönt minket, elég gyakran lógunk itt, hol együtt, hol egyedül.
- Két kávét kérünk - jelentem be, és elfoglalom az egyik asztalt, ennyi még belefér az időmbe, mielőtt aludni térek. Ahogy helyet foglalunk, egyik bakancsos lábam kinyújtom, és magamat nem zavartatva felteszem Nyx ölébe, persze úgy hogy a vége lelógjon, és ne koszolja össze a ruháját.

Diák Hozzászólások száma : 12

Még éppen jókor lett vége az órának, kezdem nagyon unni. Hogy lehet ennyit beszélni a semmiről? Biztos velem van a gond, amiért ilyen érdektelen vagyok, de ha egyszer valami untat, nem fogok rá figyelni. Igazából mindig találok jobb elfoglaltságot a sulinál, egyre inkább csak azért jövök be, hogy néha lássák a képem, meg, mert… Szóval Vel miatt. Minél többet vagyunk együtt, annál jobb. Nem egy szokványos kapcsolat, de kezdem úgy érezni, kicsit tovább léptünk az ő szempontjából is.
- Miért mi van reggel? Akkor nem működik a szerszám? Aki éjszaka legény… Ez azért elég rossz hír, hogy csak este vagy használható – húzom el a számat, sajnálkozóan sóhajtok és magamban jót szórakozok. Tudom én, hogy megy ez, eléggé szétcsapta magát az éjjel, ismerem és látszik is rajta. Nem csodálom, hogy megmozdulni sincs ereje, de szeretem piszkálni, ahogyan ő is engem. Ezt meg nem hagyhattam szó nélkül.
- Különben sem szeretek kapkodni – jegyzem meg és ez igaz is. Nem vagyok a gyors menetek ellen, kifejezetten szeretem, de akkor a vágy hajt minket és nem a cigiszünet rövid ideje sürget. Azt ki nem állhatom, ha külső körülmények miatt kell elkapkodni a szexet Vellel.
- Meg elég undorító a mosdó – teszem hozzá és az arcomon is látható, mennyire nem tetszik az egész, de ki nem hagynám, hogy hozzáfűzzek még valamit.
- Azért szívesen kipróbálnám veled a suliban is. Dupla izgalom, dupla élvezet – jelentem ki elégedett mosollyal. Nem mintha amúgy nem élvezném vele eléggé, még soha nem volt ilyen jó a szex, de a lebukás veszélye mindig is vonzott. Mielőtt elindulnánk kifelé, Vel meglepő kérdést tesz fel. Nem is maga a kérdés lep meg, hiszen nem egyszer kávéztunk már együtt, hanem inkább az, hogy újabban egyre gyakrabban tesszük ezt. Én csak örülök ezeknek az együtt töltött időknek. Kezdetben csak egy bizonyos dolgot csináltunk együtt, de újabban egyre több a közös program ágyon kívül is. Mindenesetre nem gondolkodok, sőt annyira belelkesülök, hogy kifelé menet elé vágok és kézenfogva magam után húzom, szinte fellökve pár embert. Utálom, ha sz.rakodnak előttem. Hagyjanak már menni. Különben is, ha nem éppen kávézni mennénk, akkor is sietős lenne, hogy minél előbb kijussak a teremből. A suliban még a levegő is más, végre friss levegőt akarok szívni. Nincs messze a kávézó, elég sokszor jártunk már itt, nem csoda, az unalmas órák után kell valami, ami felébreszt és itt elég jó a kávé. A legjobb a környéken. Ahogy belépünk, megszólalni sincs időm, Vel már rendel is, én meg hagyom. Úgysem vágyok most egy sima kávénál többre, az más, akkor ráérősen ízlelgetem, most meg pont nem a kávé érdekel, ez most teljesen funkcionális kávézás. Leülünk és ahogy elhelyezkedek, Vel lába már lendül is az ölembe. Kicsit sem zavar, sőt, szeretek így ülni. Fordított helyzetben kényelmesebb, de most kiegyezek azzal is, hogy az ő lába van az én ölemben.
- Őszintén szólva fogalmam sincs mi lesz veled holnap, ha már egy bulitól ennyire kivagy. Terveim szerint nem sok pihenőt hagyok majd neked éjszaka – jegyzem meg, kezeimet a lábára teszem és körmeimmel finoman karmolászom a nadrágon keresztül. Nem direkt, ez csak úgy jön. Amint megkapjuk a kávét, telenyomom cukorral, nekem is kell az energia, de azt nem hagyom, hogy elhúzza a lábát. Ha az ölembe tette, akkor marad is. Akkor is, ha néha kicsit feljebb kalandozik a kezem. Persze nem túlságosan fel, elvégre nyilvános helyen vagyunk, de kellően ahhoz, hogy néha már kellemetlen vagy éppen túl kellemes legyen neki. Szeretek játszani vele.

Diák Hozzászólások száma : 11

~ Nyxia ~

Ha van valami a világon ami teljesen felesleges, az az irodalom totális félremagyarázása. Ki a halált érdekel, hogy évszázadokkal ezelőtt ki és mit gondolt? Az ő dolga volt, akit érdekel úgyis elolvassa, akit meg nem, az mi a fa*szért szenvedjen ezzel feleslegesen? Kész megváltás a csengőszó, főleg egy ilyen pocsék reggelen, utálatos dolog arra kelni hogy órára kell menni. Phfej...
- Reggel, reggel van, olyankor szerinted én életképes vagyok? Este sokkal jobban működik, és élvezheted is hogy mennyire használható leszek... - vágok vissza, de ő is tudhatja, hogy a betépett repülés után, nem vagyok reggel éppen teljesítőképes. Este az oké, addigra kialszom, és energizálom magam. Alvással meg energiaitallal, kávával, akármivel. Most úgysem lesz egy ideig ennyire vad éjszakám, most mindenki elfoglalt lesz. Nem is baj, nekem is kell egy kicsit mással foglalkozni, mondjuk az idegesítő családommal, most már illene hétvégén hazamennem, hogy tiszteletem tegyem ott. De a francnak van kedve...
- Én sem, van amit csak lassan és módszeresen jó csinálni - értek egyet, mert nem szívesen kapkodok, bár néha kell az izgalom, és lesz még terveim szerint pár izgalmas helyzetünk, van még amit szívesen kipróbálnék Nyx-el. Mondjuk a tanári vagy az igazgatói asztalon való szexet. Hm...

- Az biztos. Elvileg elit iskola, de nem képesek normális mosdókat csinálni, azért szánalmas - húzom el megvetően a szám, és a következő kijelentésre meg csak elvigyorodom, a rám olyan nagyon jellemző, gunyoros vigyorral. Persze Nyxia szereti, mások meg agyrémet kapnak ettől, nem kifejezetten barátságos a mosolyom. Aki már ennyitől megijed, az meg sem érdemli hogy szóba álljak vele.
- Ki fogjunk, konkrét tervem van hogy a tanáriban lévő kanapén szexeljünk, és az igazgatói iroda asztalán - jelentem ki, mert ha ezt gondolom, akkor ezt meg is fogjuk valósítani valamilyen módon. Csak ki kell figyelni, mikor vannak a tanárok értekezleten, és mikor szabad a pálya. Nem olyan nagy ügy végül is. Ahogy vége lesz az órának már kapom is a cuccom, és azt veszem észre hogy Nyx karon ragad, és szó szerint kivonszol a teremből, azért így is utánunk néznek páran, hála az óra előtti kis közjátéknak, de érdekel is engem? Nekem legalább jó nőm van. Ahogy kiérünk, már elenged, nem is érdekel más, egyből a kedvenc kávézónk felé indulunk, hogy felfrissüljünk, és bár fura de egyre többet járunk erre együtt. Hm, talán tényleg kezdem megkedvelni jobban Nyxet? Több mint valószínű. Szavak nélkül is tudja mi a helyzet. A rendelés után el is foglalok egy asztalt, és magamat mit sem zavartatva feldobom bakancsos lábam a lány ölébe, ennyit kibír, és különben is szeretek így ülni, még akár azt is jelentheti mások számára, hogy az enyém, mindenki másnak tabu.

- Holnap szombat van, szóval esélyes hogy a ma esti eksön után, délig fogok melletted aludni, és ha hamarabb fel mersz kelni, esküszöm fejbe verlek a biosz lexikonnal - közlöm vele, és mindent komolyan gondolok, bár... fejbe nem csapnám, de akkor is aludjon, és ne zaklasson mondjuk, hajnal nyolckor. Azt nem bírnám elviselni, ahogy amúgy sem szoktam. Kellemesen megborzongok ahogy karmolászni kezd, imádom a körmeit, még akkor is ha néha belém töri őket, de hát kellenek az ilyen kis harci sérülések, mert különben el sem hinnék hogy jó volt a szex. Bár vele mindig jó. Ahogy megkapjuk a kávét, odatartom Nyx elé hogy az enyémet is nyomja tele cukorral, kell az energia nekem is, aztán elkeverem, de a lábam nem veszem le az öléből, nincs az az isten. Ez most így jó. Élvezem ahogy cirógat, és néha bele is borzongok, láthatja micsoda hatással van rám.
- Ezt el tudnám viselni.... Tulajdonképpen akár álomba is simogathatnál... - vetem fel, de sejtem hogy ő is inkább aludni akar az esti szex előtt. Nem engem pátyolgatni, bár... miért ne aludhatnánk együtt?

Diák Hozzászólások száma : 12

Azt hiszem egyre jobban kedveljük egymást. Legalábbis erre utal, hogy hagyja, hogy óra után szó nélkül kirángassam a teremből, másokkal mit sem törődve. A saját érzéseimmel meg tisztában vagyok, bármennyire el akarom nyomni, pasi még nem jelentett nekem annyit, mint Vel. Hát ez van, majd alakul a dolog. Addig is élvezem a szexet, mert az is nagyon fantasztikus vele. Hm, ez még enyhe kifejezés. Ő is éppen ezen gondolkodhat, mert olyan dolgot jelent ki, amire még én is felkapom a fejem. Kicsit meglep a dolog.
- A tanáriban meg az igazgatói asztalon? Szép kis célkitűzés, de tudod, hogy semmi jónak nem vagyok ellene... Derítsd ki, mikor lesz valami értekezlet a h.lyék gyülekezetének  – nem tiltakozok, sőt, szerintem nem is volt kérdés, hogy benne lennék. Nem fogunk lebukni, mondjuk izgi, hogy simán bejöhet bárki, de nekem belefér. Mi van, ha lebukunk? Megyünk másik suliba legfeljebb, van még elég. Több is, mint kéne. Ahogy kiérünk a tömegből elengedem és a kedvenc kávézónk felé megyünk, ahogy újabban egyre többször. Ez tényleg nem az ő vagy az én kedvenc helyem, ez a mi kedvenc helyünk. Kicsit sem bánom, ez is csak azt jelenti, hogy vagy közünk egymáshoz az ágyon kívül is. Ahogy belépünk és a rendelés után leülünk, Vel is ezt erősíti, ahogy felteszi a lábait az ölembe. Felőlem bárki megtudhatja, hogy az övé vagyok. Persze fordítva is. Ő meg csak az enyém.
- Ezt most úgy mondod, mintha én annyira szeretnék hajnalban kelni. Dél előtt biztosan nem mászok ki az ágyból, úgyhogy megnyugodhatsz, hagylak aludni, szerintem tovább is, mint szeretnéd. Nincs is jobb egy ilyen éjszaka után kidögleni... hogy aztán újult erővel folytassuk  – nevetek fel, az sem érdekel, ha a mellettünk levő asztalnál hallják, hogy mit beszélünk. Irigykedjenek csak. Ha már az ölemben van a lába, elkezdem karmolászni, persze csak finoman, tudok ennél keményebb is lenni, de azt estére tartogatom. Most csak felpiszkálni akarom, jobban járok, ha nem izgatom fel, pihenje csak ki magát, aztán majd lefárasztom ismét. Jó is lesz. Elmosolyodok a kijelentésére, hát még egy jel, ami arra utal, hogy több ez neki is, mint szex. Haladunk a jó irányba. El sem tudok nyomni egy mosolyt.
- És van valami akadálya a megvalósításnak? Én sem megyek be több órára, inkább alvással töltöm az időt, mielőtt... valami még annál is élvezetesebb dologba fognánk. Szóval nálad vagy nálam?  – kérdezek rá. Veszem az adást, felőlem aztán nem kell kimondania, hogy mit szeretne, elég, ha célozgat, abból is értek. Közben megjön a kávénk, telenyomom cukorral, mire Vel is az orrom alá dugja az övét. Ezt a célzást is értem, már teszem is bele neki a cukrot, pont annyit, amennyit szeret, még ezt is tudom. Viszont ebben a pillanatban történik valami. A fenébe, már majdnem elfeledkeztem róla, legalábbis kicsit, nem értem miért kell eszembe juttatnia. Ahogy megcsapja az orrom a kávé illata, a szabad kezem a szám elég kapom.
- Egek, de rossz ennek a szaga...  – nyögöm és le is teszem az asztalra. Élvezem, hogy Vel kifejezi, hogy birtokol, de ha az ölemben van a lába, nehezebb eljutnom a megfelelő helyre. Hát talán nem kell. Fél kézzel kiügyeskedem a táskámból a naptáram, ritkán írom bele, mikor jött meg legutóbb, ugyanis mindig elfelejtem, de most hátha felírtam. Lapozgatni kezdek, közben félig Velre is figyelek, de eléggé elmélyülök. Meg is találom, amit kerestem, mire hangosan számolni kezdek, használom hozzá az ujjaimat is, így szoktam. Ilyen vagyok.
- Nyolc, kilenc, tíz... szóval tíz nap...  – morgom inkább csak magamnak, de persze Vel is hallja. Hangosan összecsapom a naptáram és a táskámba dobom. Ekkor emelem csak fel a tekintetem a fiúra és már most tudom, mit fog szólni arra, amit mondok.
- Terhes vagyok  – jelentem ki, mintha a világ legjobb dolgát közölném vele, de a hangom semleges, inkább tárgyilagos, nem örülök, de nem is bosszankodok. Még fel sem fogtam igazán.
- Ugye van nálad egy kis pénz? Nem ártana egy teszt, de nekem most rohadtul nincs erre pénzem, hogy ilyen h.lyeségekre költsem. Megdobhatnál vele  – jelentem ki, kérni akartam, de azt hiszem a pillanatnyi semlegesség kezd eltűnni és a kavargó gyomrommal együtt a pánik is kezd felszínre törni. Mi a fenét kezdünk mi egy gyerekkel? Nagyon remélem, hogy csak simán késik vagy valamit benéztem. Kicsit idegesen dobolok körmeimmel a lábán, amíg várom, hogy mit szól.

Diák Hozzászólások száma : 11

~ Nyx ~

Lassan új szintre lép a kapcsolatunk, a legtöbben ezt neveznék úgy hogy járunk, de én pont lesz*rom a többséget, nekem ez a kimondatlan állapot is jó, és hagyom hogy Nyx kirángasson a teremből, onnan úgyis csak menekülök. Micsoda egy társaság, és képesek kibírni még órákon át ott ülni.... Chh, brr, majd ha lila hó esik, én aludni akarok, és kipihenni a betépés nyomait. De várom már, na meg az estét ahol minden erotikus álmom valóra válhat, ezzel a boszorkánnyal... Az extrém szex meg mindig jöhet, szóvá is teszem, hogy hol fogjuk legközelebb csinálni.
- Így van. Mindkettőt fel kell avatni, szerintem még előttünk nem szexeltek rajta, és ott benne van a lebukás veszély, de úgysem bukunk le, azok nem tudják mi a jó szex... - persze az igazgató szerintem még amúgy sem tudja, mert olyan vén, hogy bottal sem piszkálnám meg az intim részeit. Még a hideg is végigfut rajtam a gondolatra, nem erre még gondolni sem akarok. Lassan odaérünk, és beérve le is dobom magam, és kényelembe helyezkedek, azaz feldobom a lábam a lány ölébe. Enyém, hozzám tartozik, más még a szemét is levegye róla.
- Nem, tudom hogy nem szeretsz, de akkor is. Ha véletlen felébrednél, azonnal aludj vissza, mert én fel nem kelek délnél korábban... Kell az energia a folytatáshoz - értek egyet vele, mert ez így van, normális pasi vagyok, egy jó csajt sosem utasítanék vissza, pláne nem, ha az a lány Nyx. Akkor aztán végképp nem. Kinyújtózom egy kicsit, majd leesek a székről is, de aztán végre meglátom hogy jön a kávé. Apró mosolyra húzom az ajkaim, középen megfeszül a piercing, imádom az érzést... meg a kávét is.

- Nem, nincs, nálam alszunk a kávé után, mert erre most mindennél jobban vágyom, így is mindjárt leszakad a fejem - panaszkodok egy kicsit, és figyelem ahogy telerakja cukorral az övét, utána meg az enyémet. Nem kérdez, tudja már hogy mennyit kell belerakni, hm,,, szeretem. Visszahúzom a kezem, és már emelném fel a kávém, mikor Nyx furcsán kezd viselkedni?
- Te beteg vagy? Soha az életben nem nevezted a kávé szagot rossznak... - csodálkozok rá, és beleiszok az enyémbe, és megkevergetem még egyszer, hogy rendesen feloldódjon a cukor benne. Fél szemmel figyelem mit ügyködik, valami notesz féle, jah igen asszem abba szokta írogatni hogy mikor jön meg neki, meg olyasmiket amiket nem szabad elfelejtenie. De most épp mi jutott eszébe? Megint beleiszok a csészémbe, és figyelem mit kezd el számolni, tíz, tíz mi? Tíz napot csúszik, az nem jelent túl jót ez hamar leesik még ilyen álmosan is. Leteszem a kávét, és mikor leér az alja, akkor szólal meg, de olyasmit, amitől kis híján lefordulok a székemről is. Hogy mi a halál?!
- Mi, hogy.... nem számoltad el? Az nem lehet hogy... mindig védekeztünk... - tiltakozok, és annyira lesokkolt a hír, hogy automatikusan megnézem van-e nálam pénz, de szerencsére van, meg tudunk róla bizonyosodni de... vaklárma, édes hét, mondd hogy vaklárma az egész.... Az nem lehet hogy mi.. én nem lehetek még apuka, még a gondolat is abszurd....
- Jah, persze. A kolesz felé van egy patika, majd bemegyünk akkor... - gondolkozom el, de... de azért elkap a félsz rendesen. Rémálom, nem lehetek apuka, ez egyszerűen,, nekem nem való gyerek, azt se tudom mit kell velük csinálni....

Diák Hozzászólások száma : 12

Azt hiszem ennél a helyzetnél nincs is jobb. Biztosan nincs. Jó érzés lustulni azzal a pasival, akiért annyira odavagyok, meg persze ő is értem, tudom, akkor is, ha nem mondja. Én sem mondom neki és ez így jó. Mondhatni nem is tudnék elképzelni ennél jobb pillanatot, leszámítva, hogy a kávé illata, amit egyébként nagyon szeretek, eszembe juttatja, hogy talán nem is ketten vagyunk most itt. Nem is tudom titkolni a zavarom és az idegességem, egyből utánanézek annak, aminek már régen kellett volna, csak nem akartam biztos lenni benne, mert így jobb volt. Ha már a kávénak, ami a kedvencem, nem tetszik a szaga, akkor már gond van nálam. Velnek is feltűnik, hogy még egyszer sem mondtam ilyet.
- Hát most annak nevezem, ennek tényleg nem jó a szaga – morgok, de fel sem nézek a noteszemből, majd hangosan számolni kezdek.
- A fenébe... – ennyi csúszik ki a számon, aztán a lényeget is közlöm vele egyből, kicsit sem finomkodok, elvégre az ő gyereke is, meg az ő hibája is részben, szóval tudja meg minél előbb. Erre úgysincs jó pillanat, főleg nem nálunk. Én sem akarok gyereket, legalábbis nem most, Vel meg főleg nem. Úgy tűnik, ez most nem kívánságra megy. Eszembe jut, mit mondott Vel, mielőtt szószerint letámadtam a hírrel. Jó is lenne nála aludni. Úgy értem jó is lesz, csak na, így azért más. Azt hiszem alvás előtt lesz egy kis dolgom. Attól függ, mennyire lesz pihentető az az alvás. Ritka pillanat lesz, hogy csak úgy egymás mellett alszunk, éppen ezért a legrosszabbkor zavarta meg az orrom ez az illat. A fenébe is. Vel azért a széken marad, annak ellenére, hogy látom rajta, nem sok tartja vissza, hogy leessen róla.
- Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira jó matekból, ennyit még ki tudok számolni. Különben meg, ha nem hiszed, ellenőrizd le – odanyomom neki a noteszt. Kicsit duzzogok, persze, én is megkérdezném szerintem fordított helyzetben, de többször is kiszámoltam, késik, ez biztos. Az oka is elég valószínű, de azért nem ártana egy teszt, kedvesen meg is kérem rá, hogy vegyen nekem egyet. Nem készültem erre, én most nem erre akarom költeni a pénzem, amúgy sincs sok. A szokásos pasiszövegre csak elhúzom a számat és felsóhajtok.
- Igen, szoktunk védekezni, de ha azt vesszük, hogy tíz napja késik, akkor talán... bár szerinted nem tudok számolni, de úgy 5 vagy 6 hetes lehet. Pár hete meg volt az a nagy buli, ami után napokig éreztük a cucc hatását. Hát ki tudja, mit csináltunk akkor... pontosabban mit nem. Lehet, hogy nem is védekeztünk, de az is lehet, hogy igen, csak nem vettük észre, hogy kiszakadt. Igazából ez már nem is lényeg – mondom el a véleményem. Szerintem akkor történhetett a dolog, de igazából ki tudja számon tartani.
- Lehetett máskor is, igazából éppen elég alkalmat adtunk neki, hogy összejöjjön – teszem még hozzá. Elég gyakran vagyunk együtt, úgy is, minek fognánk vissza magunkat, ha egyszer jó. Mégis beleiszok a kávéba, ha nem érzem a szagát, akkor jó, az ízével nincs bajom. Az egész jó.
- Az egy jó ötlet, akkor alvás előtt beugrunk és meg is csinálom... Köszi, hogy megveszed – villantok rá egy mosolyt, persze nem az igazi, azt hiszem kezd leesni, mi van, ha tényleg összehoztunk egy gyereket. Én még nem akarom, nem most, még nem fér bele. Persze, ha valaha is akarok, akkor Veltől. Akár örülhetnék is neki, de még nem most akarom.
- Tudom, hogy abban reménykedsz, hogy elszámoltam, de nem. Meg most kezd összeállni a kép. Annyi tünetem megvan. Azt hittem csak a másnaposság miatt kezdem a reggeleket azzal, hogy visszajön a vacsi, meg a fáradtság miatt vagyok hisztis, de ezekszerint nem. Ja és ezek is... ne mondd, hogy nem vetted észre, hogy nagyobbak – megfogom a szabad kezét, amelyikben nem a bögre van és körül sem nézek, ki néz éppen minket, a mellemhez húzom. Tuti észrevette ő is, esetleg csak nem tudta hova tenni a dolgot.
- Én ezt nem akarom... – sóhajtok fel és belegondolok, mivel jár ez az egész. Hát nincs kedvem hozzá.
- Ha megittuk menjünk, valahogy türelmetlen vagyok. Jobb lenne végre nyugodtan melletted feküdni és pihenni – simítok végig a lábán. Tudja milyen vagyok ilyenkor, utána akarok járni a dolognak.

» Twilight after dark