Rich Hardbeck

Becenevek: Rich
Kor: 16
Foglalkozás: Diák
Iskola: Roundview
Év: 2
Csoport: Diák
Play by: Alexander Arnold

xxx

Szeret: a metál zenét, az olyan zenét, ami metál, sőt még azt a zenei stílust is, amit a fémekről neveztek el (tudod, metál); meg még egyébként a sört, alkalomadtán a könnyebb kábítószereket, a legjobb barátját, Alo-t, és sok más hasonló állatfajt
Nem szeret: A kompromisszumokat, a képmutatókat, a fogyasztói társadalomban érvényesülni és boldogulni kívánó birkákat, az apját, fölöslegesen pénzt költeni meg talán a popot.
Titkok: Minden elcseszett törekvés a szüzessége elveszítésére
Pár szóban rólam: Ha éppenséggel nem olyanfajta ember vagy, akit a stílusa, a személyisége miatt hét mérföldre elkerül, akkor alapvetően kedves, segítőkész veled szemben. Máskülönben megeshet, hogy egy agyatlan metalhead-nek nézed, nem egy kifinomult gentleman, a véleményét nyíltan kimondja bármiről, még akkor is, ha nincs túl szabatosan megfogalmazva, vagy éppen kifejezetten sértő. A nőkkel szemben ismerkedés terén, ha barátságnál többről van szó, elég tehetetlen. A humora kissé cinikus, a jegyeiből meg talán nem is gondolnád, de ha odateszi magát, kétségtelenné válik, hogy van esze.

xxx

Haj: Barna
Szem: Barna
Különleges ismertető: Egy lábra rohadás félben lévő acélbetétes bakancs, esetleg egy már szebb napokat is látott bőrkabát.
Pár szó a kinézetemről: Nem a jó megjelenés az, ami számára az első. Elsősorban kizárólag farmert hord, valamilyen - opcionálisan fekete - együtteses fölsővel. Hulláms, barna haja van, hozzá barna szeme. 183 centi magas, a sportosságtól fényév távolságra áll. A bőre sápadt, fehér, ám annak védelmére különösen nagy erőket fordít.

Richard Hardbeck

Történetem

A zenétől fogékony leszel az ivásra. Az ivástól fogékony leszel az zenére. Sziklaszilárd meggyőződésed, hogy minden szem rád bámul, pillantásaik, mint apró tűk, szurdalják a bőrödet, holott sötét van, tömeg van, és igazából komoly díjat adnál annak, aki itt kiszúr egy arcot, amit adott esetben bámulni lehet. Az órák megdermedtek, mintha egyáltalán nem állna szándékukban elérni az éjfélt, elcsámcsognak a pillanaton, ezerszeres lassításban kiélvezik minden egyes másodpercét, míg te valahogy felkerekedsz A pontból, hogy eljuss B pontba, de tudva tudod, hogy most leginkább C-re vágysz, és még csak sejted, hogy végül D-ben fogsz kikötni.

Ó. Ne nézz így. Egy kis fogalom magyarázat.
A – a tömeg közepe, a pillanatnyi tartózkodási hely, pontosan az a pont, ahol a punk csávó pogózást felfüggesztve, két szám között, a szőke barátnőjét épp lesmárolja (a csaj valószínűleg terhes, de lehet, hogy szimplán csak dagadt, mindenesetre tipikusan nem az a fajta nő, akinek a pasija mellett szívesen ácsorog az ember).
B - a pult, a túlságosan mosolyogós pultos csávóval, avagy legjobb tudomásom szerint e kis kocsma egyetlen olyan stratégiai pontja, ahol húgy nélkül szervíroznak sört.
C – akármilyen felület, amin vízszintesen el lehet feküdni. Extrém esetben egy ágy. Még pár kör lötty, és mindegy is, hogy kié az a bizonyos ágy.
D – ha szerencsés vagyok, egy vécé, ahol hányni lehet. Reálisan nézve szimplán csak egy D pont, ahol állva hamarosan kijön minden, ami valaha bement.

Szemdörzsölés. Óvatos pillantás a színpad felé. A fél karom adnám érte, ha valahogy kideríthetném a banda nevét. Így csak egy kilenc dollár negyvencentes koncert marad, plusz az ingyen ital, a jegy mellé (ez esetben a piát a biztonsági őr kapta, aki nem hitte el, hogy már elmúltam tizennyolc). Emberek jobbról is, balról is, de szerencsére egyre távolabb furakodom A-tól, B egyre-egyre közeledik, C-nek egyre kevésbé tűnik alattam a padló, kicsit olyan érzés, mintha hullámozna, vagy mintha bármelyik pillanatban lezuhanhatnék róla, de egyet nyelek, és veszek egy mély levegőt, és újra megdörzsölöm a szemeim, és mégse jutok D-be, nem hányom el magam, amiért viszonylagos büszkeségérzet tölt el. A lány, aki mellettem elsétált és kiröhögött, na, ő is biztos tök büszke lenne rám, ha megtudná, hogy épp most sikerült nem-lehánynom, de mit tegyünk? Én csak részeg vagyok, ő viszont kurva, ezen már nem tudok segíteni, szóval… csak megyek tovább.
Egy ilyen kicsi kocsmában hogy fér el ennyi ember? Hogy tudnak ilyen szar zenét hallgatni? Őszintén szólva nem emlékszem az okokra és az indokokra, amiért én ide eljöttem. Alo biztos valami fene jó érvvel jött elő, pár körrel ezelőtt, amire ha megerőszakolnak, se tudok visszaemlékezni. A fenébe is.