levi colten ::

Becenevek: Lev, L vagy… egyeseknek biscuit.
Kor: 21
Foglalkozás: egyetemi hallgató, de esténként néha pultosként dolgozom.
Iskola: egyetem, humánerőforrás-menedzsment
Év: 4
Csoport: Diák
Play by: Max Ryder

xxx

Szeret: Szeretek táncolni, és ha felvettek volna, akkor minden valószínűség szerint most azt tanulnék az egyetemen. Egyébként szeretek emberekkel lenni, és videójátékozni.
Nem szeret: Nem túlzottan vagyok oda a madarakért, utálom, hogyha sokáig csöndben kell lenni, és egy helyben ülni, ezért elég ritkán vagyok megtalálható az egyetemi órákon. Arról nem is beszélve, hogy azt sem szeretem túlzottan, amit tanulok, tehát valószínűleg ez is közre játszik a dologban.
Titkok: Kiskoromban majdnem meghaltam egy lenyelt pénzérme miatt, és tudom, hogy hülyeség, de ezt még senkinek sem mondtam el.
Pár szóban rólam: Nyugodt személyiségem van, higgadt tudok maradni a helyzetek többségében. Bár ez kicsit ellentmondásos, mégis szenvedélyes vagyok egy kapcsolatban, és a táncban is. Nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak, de sokszor mégis úgy cselekszek.

xxx

Haj: Szöszi, és viszonylag rövid, de én pont így szeretem.
Szem: Nagyon szép világoskék, de viszonylag kicsi.
Különleges ismertető: Egy nyelvpiercing.
Pár szó a kinézetemről: Átlagos magasságú vagyok, de világos hajammal általában elég gyorsan észrevesznek. Vékony vagyok, de a tánc miatt elég formás a fenekem, és a lábaim is.

Levi Colten

Történetem

cedrick kment - snowparadise

Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen ma este, és ezért már reggel elintéztem az asztalfoglalást, megrendeltem a virágot, és előkésztettem minden mást is. Még azzal is tisztában voltam, hogy melyik ingemet fogom felvenni, sőt a cipőm is ki volt tisztítva. Bár ezt délután felé igyekeztem elrejteni, de magam előtt nem tudtam tagadni, hogy igenis izgultam egy kicsit. Nem csak azért, mert nem csináltam még ilyet, hanem… alapjáraton is. Túlságosan fontos volt ahhoz, hogy valami apró kis hülyeséggel elrontsak mindent.

Amikor hazaértem, még kicsit elpakolásztam, hogyha utána hazajövünk, akkor ne találkozzon pár véletlenül elhagyott zoknival. Nem mintha nem lenne tisztában vele, hogy néha hajlamos vagyok szanaszét hagyni a dolgaimat. De az legalább pozitívum, hogy utána mindig elrakom őket. Előkerestem azt a nagy csomag gyertyát, amit nem is olyan régen vettem, és szépen elrendezgettem őket. Igaz, hogy én nem voltam annyira oda értük, de azt nem tagadhattam, hogy volt egy különleges hangulata az egésznek. Másrészt tudtam, hogy Odette szereti őket, szóval ennyit megért.

Ezek után már csak lezuhanyoztam, és magamra kaptam a ruhákat, amiket eldöntöttem, hogy fel fogok majd venni. Az órára pillantottam, és rájöttem, hogy pont annyi időm van még, hogy beugorjak a virágárushoz a csokorért, és aztán pont félhétre legyek nála.

A vacsoránk pontosan úgy telt el, ahogy azt terveztem. Nem volt túl nagy tömeg, az asztalunk is pont olyan volt, amilyet elképzeltem, az étellel sem volt semmi gond, és jól éreztem magam. Bár ez leginkább annak volt köszönhető, hogy vele voltam… nem pedig olyan külsőségeknek, hogy milyen csinosan nézett ki abban a ruhában vagy, hogy milyen kis helyes volt az étterem egyik oldalán helyet kapó szökőkút.

- Várj itt, és… csukd be a szemed– mondtam miután elvettem tőle a kabátját, és felakasztottam a fogasra. Nyomtam még egy puszit az arcára, aztán nagy léptekkel előrementem, és a már kikészített gyertyákat végig meggyújtottam. Utána újra lekapcsoltam a villanyt, és végigpillantottam a szobán. El kellett ismernem, hogy egész jól nézett ki, bár nem adtak túl nagy fényt a kis mécsesek, de most még csak nem is ez volt a lényeg. Visszamentem hozzá, megfogtam a kezét, és lassan behúztam őt a szobába. – Na… most kinyithatod – melléálltam, és a kezét még mindig nem engedtem el, csak végig az arcát figyeltem. Aztán magam felé fordítottam őt, hogy a szemébe tudjak nézni, és elmosolyodtam.

- Szeretlek, mindig is így éreztem… - kezdtem bele lassan, aztán folytattam. – És mindig is szeretni foglak. Veled vagyok a legboldogabb, és amíg nem voltunk együtt, akkor is hiányoztál, bármennyire is próbáltam eltitkolni magam előtt. Ezért… - óvatosan fél térdre ereszkedtem, miközben az egyik kezét elengedve megkerestem a kis dobozkát a hátsó zsebemben, és ügyesen kinyitottam, aztán csak a szemébe néztem. – Hozzám jössz feleségül?