Long time, buddy...

Rohamosan próbáltunk a következő koncertünkre, ahol bemutatjuk az új lemezünket is. Ez lesz az eddigi legfontosabb koncertünk, még annál is fontosabb mikor maga a polgármesternek játszottunk, mert a gyereke egyszerűen imád minket. Nem csodálom, hisz csak rá kell nézni az együttesre. Két 20 éves remekül kinéző srác, meg pár másik, akik kicsivel idősebbek, mint mi. Nem bánom, hogy ilyen vegyesek vagyunk, mert ettől vagyunk mi a BC Groan. Remek családdá nőttünk össze, olyanok, mint a nagy testvéreim, persze Ezra több mint tesó. Ő a legjobb haverom is egyben, vele van az, hogy elmerek menni, bulizni, mert tudom, hogy nem csapja le a kezemről a nőmet, akit felszedek. De azt is tudom, hogy nem nagyon kedveli ezt az énemet, aki csak fekteti a nőket, és nem hagy maga után nyomot, de én úgy vagyok vele, hogy érjék be ezzel. Igazi Casanova vagyok, de ezt nem titkolom, és a hölgyeknek ennyi is elég, sőt meg vannak elégedve, hogy ennyit kaptak egy olyan férfitől, mint én. Imádom, hogy ennyi ember van a nyomunkba, persze nem használom én ki a híremet, mert ugyanaz a fiú vagyok, aki ezelőtt három évvel kilépett az iskola kapuin, elköszönve az iskolájától, szép eredménnyel leérettségizve. Az volt az utolsó boldog emlékem apával, mert nyáron megtörtén a csúnya baleset, amit csak Darknak nevezek, mert nekem semmi nem maradt meg, azon a fényen kívül, amit láttam. Utálok visszaemlékezni arra az esetre, talán ez az oka annak, hogy kiköltöztem anyámtól, elegem van abból a hárpiából! Tudom, hogy az én hibám, hogy apa meghalt, nem kell elmondani minden egyes nap, amikor nem esek be fáradtan a küszöbön, és nem kell Prissynek úgy felnyalnia a földről. Mindegy is, hogy mit gondol a z a nőszemély az életemről, nem nagyon bír érdekelni. sose voltam vele jóba, nem most fogom tervezni a nagy összeborulást. Persze, ha úgy hozná a sors, hogy megtegyem, akkor megteszem, de remélem, erre nem sokszor kerül sor.
Ráérősen pakoltam be a táskámba, majd ültem be az autómba, és kezdtem el furikázni az utcákon. Imádtam azokat a napokat, mikor koncerteztünk, mert olyan felemelő érzés. Olyankor úgy érzem, semmi más nem létezik, csak én a gitárom és a zenekar többi tagja. Azt viszont nagyon értékelem bennük, hogy meghallgatják a szólóimat, amik néha 5 percesek is szoktak lenni. Nem szoktam előre írni, csak egyszerűen jön, ott helyben. Ahogy érzek, és a dal is segít, meg az, hogy ott van mellettem minden haverom.
Miután visszaértem a kedves stadionba, elkezdődött az a fejezet, amitől a falra mászok. Sminkesekhez, fodrászokhoz és stylistokhoz kellett mennünk, hogy kiválasszuk mit is viselünk ezen az alkalmon. Nem mintha annyira érdekelne, mit veszek fel, mert a végére úgy is lekerül rólam minden ilyesmi. Ezrával megint hülyéskedtünk. Össze-visszarohangáltunk alsógatyában, utánunk pedig a fodrászok és a stáb többi tagja. Majd nagy nehezen elkaptak minket, mi pedig beadtuk a derekunkat, és fél óra múlva már kint álltunk a színpadon, átvarázsolva. Mintha nem is mi lettünk volna, de aztán felcsendül az első számunk eleje, én pedig kezembe vettem az életemet és elkezdtem pengetni azt.
Kifáradva mentünk le a színpadról, pontosabban engem vonszoltak, mert hát belecsimpaszkodtam Josh vállába, aki lehúzott. Imádtam, hogy nem kellett a saját lábamon lejönnöm, majd egy jót kergetőztünk, s hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül. Nini, itt egy Lulu!
-Mi szél hozott erre cica-mica? – kérdeztem huncut mosollyal képemen, hajamba túrva, ami még mindig az égnek állt. Gyors aláírtam a kezembe nyomott papírdarabot, majd ránéztem a cseppet sem megváltozott Lulura. Még mindig eszméletlenül nézett ki, igazi bomba nő.
-És, ha nem teszem meg akkor mi lesz? Ez az én területem, itt én adom ki a parancsot. – mondtam féloldalas, csibész mosolyt küldve felé. Majd hirtelen megláttam Adrian morcos fejét, ahogy egy pisztolyt tartott a kezében. Idegesen jött oda hozzánk. Gyors magamhoz öleltem a lányt, derekánál fogva.
-Nyugi Adrian velem van ez a tüzes lányka. Nem fog előfordulni még egyszer, nem tudja, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, ahogy odakint. – mondtam mosolyogva, majd morgott valamit az orra alatt és elhúzta a csíkot.- Ezért jössz valamivel nekem. – mondtam ránézve, kezemet még mindig derekán pihentetve.

-Ha tudtam volna, hogy jöttök, akkor szólok, hogy semmiféleképp ne engedjenek be titeket, csak akkor, ha villantatok valamit, és most nem pénzre gondoltam. – mondtam elégedet mosolyt küldve felé, miközben tovább legeltettem rajta szememet. Még mindig ugyan úgy nézett ki, mint mikor utoljára láttam, azóta próbálom nem tartani a kapcsolatot a régi barátaimmal. Nem azért, mert híres vagyok és nagyoskodom, hanem azért, mert nem akarom, hogy apámra emlékeztessenek. Ne értsen félre senki sem, imádom őket, de apa is nagyon kedvelte ezeket az embereket, ezért szakítottam meg a múltammal a kapcsolatot. –Hát persze, hogy nem. – mondtam nyelvet öltve, de ő mit sem törődött vele és hajamba túrt. Szétlapította, majd megigazította, ezért nem kellett rá csúnyán néznem, mint a legtöbb emberre, aki ezt teszi. Felmorogtam mikor babaarcnak nevezett, nincs is babaarcom, nem értem miért mondja ezt. Már nagyon hiányzott az tény, de még mindig idegesít. – Már hiányzott az, hogy valaki babaarcnak nevezzen, főleg, hogy te általad legyen így nevezve Madame! Most, hogy itt vagy rájöttem mi hiányzott az elmúlt 3 évben. Az hogy téged csesztethesselek. Micsoda régi szép emlékek! – mondtam nyelvet öltve, majd levettem magamról a felsőmet, hogy elvegyem az arra járó Engiétől a tisztábbikat, és a fejére löktem. Vigyorgott, meg elmotyogott egy olyat, hogy kapsz te ezért Nate kedves, de továbbment.
-Ne legyél ebben olyan biztos, tudod, a szép lányoknak senki sem tud ellenállni. Ti is kihasználtátok a női bájaitokat, hogy bejussatok hozzánk. Szemétség volt tőled kedves Lulu! Egyáltalán nem vártam, hogy ennyire könnyen beadod. Reméltem, hogy valami ügyesebb módszert találsz, ki mint az őrök megvesztegetése. Nem hiszem, hogy akárkit beengednének. Meg amúgy is azt szoktuk mondani, hogy a dögös nőket engedjék be, vagy egyenesen hozzám, vagy a többiekhez vezessék előjátékra. – elkaptam kezeit, melyek mellkasomon pihentek, elkezdtem velük játszani. Sokkal kisebbek voltak, mint az én kezeim, de nem volt gáz, tetszett.
-Nekem eddig is hatalmas igényeim voltak, csak erről te nem tudtál. Hé, kislány nem vetted még meg egyik albumunkat sem? Ha, nem akkor irány megvenni, mert van rajta rólad egy dalocska. Miss. Trouble Fucker! Na, jó, az nem rólad szól, de egy tényleg rólad szól. – mondtam mosolyogva, puszit nyomva homlokára. Majd megérkezett a vízi pisztoly én pedig kikaptam a kezéből. – Leckéztessük meg az alsógatyában lévő Ezrát. – mondtam ördögi tekintettel, kihúzva övemet, fejemre kötve azt, majd elindultam kommandó styleban Ezruska fele.