Zachery Selby

Becenevek: Zack.
Kor: negyvenkettő.
Foglalkozás: történelem és földrajz tanár.
Csoport: felnőtt.
Play by: Nikolaj Coster-Waldau

xxx

Szeret: Leginkább a gyerekeimet szeretem. És azt az időt, amit velük tölthetek. Sokszor megyünk együtt túrázni, biciklizni, vagy csak játszunk az udvaron a kutyákkal. A munkámból kifolyólag gondolom arra már rájöttél, hogy szeretem a történelmet, és a földrajzot, imádok ilyen témájú könyveket olvasni, vagy csak simán utazgatni. Amikor még fiatalabb voltam hátizsákkal körbe utaztam a világot, életem legnagyobb élménye volt.
Nem szeret: Azt, ha valaki pontatlan. Én mindig időben elkészülök mindennel, ezért ezt elvárom mástól is. Tanárként ezért néhány diákom nem szeret, de úgy gondolom, ha én megtisztelem azzal, hogy időre kijavítok valamit, vagy beérek az órára, akkor ezt fordítva is elvárható lenne.
Titkok: Csak a gyerekek miatt vagyok még együtt a feleségemmel.
Pár szóban rólam: Én nem azért lettem tanár, mert másra nem voltam jó. A kezdetektől fogva ez akartam lenni, és tanítok már jó pár éve, mégsem untam még meg. Persze nyilván vannak olyan diákok, akik miatt legszívesebben abbahagynám az egészet, de mellette annyira szeretem csinálni… A legfontosabbak számomra a gyerekeim, és mindent megtennék értük. Sokáig nem is gondoltam volna, hogy tényleg ilyen csodálatos érzés apának lenni, de…Az.

xxx

Haj: világos, viszonylag hosszabb.
Szem: kék
Különleges ismertető: folyton borostás, és van mikor hosszabbra meghagyja a szakállát.
Pár szó a kinézetemről: Elég magas vagyok, de a testfelépítésem átlagos. Szeretek sportolni, és ez azért látszik is láttam, de sose vittem túlzásba. Általában sportosan öltözködöm, akkor is ha munkába megyek, és akkor is ha éppen a magánügyeimet intézem. Ennélfogva sokszor van rajtam ing egy egyszerű farmerral, és sportcipővel. De ha úgy van természeten én is fel tudok öltözni elegánsabban is.

Zachery Arnold Selby

Történetem

hozott. Bellatrix Black.

- A kurva életbe már… - dühöngtem félhangosan a hálóteremben, miközben pár ruhát dobáltam ki a ládámból, keresvén azt a gyűrűt, amit még anyám adott nekem pár évvel ezelőtt. Nem mintha annyira szép lett volna, csak családi ékszer, és azért minden összejövetelen viselnem kell, hiszen anyai ágon minden felmenő generációból csak egy valakit ért a megtiszteltetés, hogy hordhatja. És bár még mindig nem értettem, hogy miért nem inkább Narcissának adta, hiszen sokkal inkább ő volt a kedvence a lányai közül, mint én, és az ő tökéletes személyiségéhez persze jobban is illett volna. De ha már én kaptam meg, akkor teljesítenem kellett az ezzel járó kötelességet, és ehhez az is hozzátartozik, hogy nem vesztem el. Lassan már fél órája egyfolytában csak azt keresem, és tudom, hogy itt kell lennie valahol, hiszen egyébként nem szoktam hordani.

Halkan felsóhajtottam, és kicsit sem szépen vagy rendezettem kezdtem el visszahajítani a dolgaimat a ládába, miközben halkan morogtam az orrom alatt. Mikor végre minden újra bent volt, végigfeküdtem az ágyamon, és egy pillanatra lehunytam a szemem. Istenem milyen jól esne most egy cigi… Megráztam a fejemet, és ekkor került valahogy a látósugaramba az éjjeli szekrényemen lévő kis apró doboz.

- Bassza meg – káromkodtam el magam megint, hiszen pontosan tudtam, hogy mi van abban a kis ékszertartóban. Pont azt kerestem most már lassan egy órája, felültem, kézbe vettem, és a biztonság kedvéért azért ellenőriztem, hogy benne van e a gyűrű, de természetesen ott csücsült teljes pompájában. Szép darab volt, nagy méregzöld kő volt a közepén, körülötte pedig pár kisebb apró gyémánt, ami csodásan csillogott. És bármennyire is szép volt a maga nemében, magamtól soha nem vettem volna fel, de rá voltam kényszerítve. Most hogy meglett, visszaraktam a polcomra, majd kicsit leporolva a ruhámat – ami lévén péntek volt, kivételesen nem az unalmas iskolai talár volt, hanem egy egyszerű nadrág, és mellé egy hátul kivágott fekete felső volt. Bár elvileg kötelező volt mindig azt az utálatos viseletet hordanunk, itt senki nem szólt érte, ha esetleg mégsem az volt rajtunk, lányokon.

Lassan lesétáltam a lépcsőn, és hirtelen nevetnem kellett, amikor eszembe jutott, hogy idéntől megbabonázták a lépcsőket, és csak lányok mehetnek fel a női hálótermekbe, és persze ehhez nagyban köze volt az én drága unokatestvéremnek. Bár azért az érdekes, hogy a naiv kis igazgatónak az eszébe se jut, hogy a lányok attól még ugyanúgy fel tudnak menni a fiúkhoz. Na ne mintha Rodhoz akarnék éppen bejutni, addig jó, amíg nem látom. Fintorogtam egyet a gondolatra, hogy valószínűleg ő is ott lesz a káhában, de aztán meglepődve láttam, hogy csak ketten tartózkodtak ott.

- Na mi van, kiátkoztatok innen mindenkit? – kérdeztem vigyorogva tőlük, miközben lehuppantam az egyik kanapéra, és kényelmesen hátradőltem. – Olyat… én is kaphatok? – próbáltam elővenni a legédesebb mosolyomat, és közben Tony cigijére mutattam, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem Regtől származik a dohány, ő egyszerűen csak nem az a típus. – És remélem, hogy nem vagytok olyan unalmasok, hogy a kviddicsről beszélgettek – teszem hozzá kicsit fintorogva, nem mintha ellenezném a sportot, csak egyszerűen nem értem miért olyan fontos. Azon kívül persze, hogy meg kell nyernünk. – Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi is lesz a roxmortsi hétvégén… - félrebillentettem a fejem, és kissé elgondolkodtam. – A múltkor láttam valakit akivel… eljátszadozhatnánk – mondtam félreérthetetlen hangon, és egy picit próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy elmosolyodtam, de ez is pont olyan gonoszra sikerült, mint az előbbi hangsúlyom. Hát… ez van, úgy is ismernek.