Evelyn Wood

Becenevek:Lina, Eve,
Kor:17
Foglalkozás: ügyeletes bajkeverő
Iskola: Roundview
Év:4
Csoport: diák
Play by: Cintia Dicker

xxx

Szeret: szórakozni, zenét hallgatni, olvasni, zongorázni, inni, szívni...
Nem szeret:másnaposnak lenni, a spenótot meg a tojás levest
Titkok:ha leírom akkor az már nem marad tovább titok, nem igaz?
Pár szóban rólam: nagyszájú, mégis csöndes, arrogáns, mégis kedves, pedáns, mégis trehány, komoly, mégis szórakozott, a pillanatnak él, mégis előre gondolkozik. Na az ember legyen a talpán aki tudni fogja azt, hogy mit fogok a legközelebb csinálni.

xxx

Haj:hátközépig érő, hullámos, vörös hajzuhatagom van
Szem:kékek
Különleges ismertető: tetkó… akad, nem is egy.
Pár szó a kinézetemről: 155 cm magas vagyok, és fogalmam sincs, hogy hány kiló, nem szoktam mérlegre állni, mert szerintem hülyeség azon stresszelni, hogy ki hány kiló. A lényeg, hogy csinos vagyok. A hajamat kibontva szoktam hordani, kivéve amikor nem. Ki hitte volna mi? Sminkelni szoktam, mint mindenki más is. Hmm... ruhák, szeretem a ruhákat, egy hatalmas gardróbom van otthon rengeteg ruhával, mégis hogyha elmegyek sosincs egy olyan göncöm sem, ami megfelelő lenne.

Evelyn Raina Wood

Történetem

Nem tudom, hol vagyok, nem tudom hány óra, és fogalmam sincs, hogy kik vannak körülöttem. Senkit sem ismerek. Vagy mégis? Fogalmam sincs. Ezen nevetnem kell. A tömeggel együtt mozgunk a zenére, táncolunk. Imádok táncolni, tudom, hogy ilyenkor gyönyörű vagyok. Én mindig gyönyörű vagyok.
Kezek. Kezeket érzek magamon, és egyéb testrészeket, ahogy hozzám súrolódnak, fogdosnak, de ez tetszik. Valaki benyúl falatnyi felső alá. Ez már nem tetszik, el akarom tolni a kezeket magamtól, túlságosan is sokan lettek hirtelen, de ekkor valaki a kezembe nyom egy kicsiny pirulát és egy üveget. Gondolkodás nélkül a számba tettem az apró tablettát, majd az üvegben lévő finom nedűvel leküldtem gyomromba. Talán vodka volt, vagy más hasonlóan magas alkohol tartalmú ital. Nem tudom ki adta nekem, nem ismerem fel az arcát, de a csókját sem. Vele még biztos nem találkoztam, vagy ha igen, akkor nem emlékszem rá. Átfogja a derekamat, és elkezd kifelé húzni a tömegből. Nem akarok menni, még táncolni akarok, de ez őt nem érdekli. Újra megcsókol, ez már tetszik! Megyek vele. Hirtelen a zene már nem is szól olyan hangosan, már nincsenek annyian körülöttem, csak egy valaki, aki szorosan hozzám simul, ott van mindenhol. Kezei a pólóm alatt, ajkai a számon, lábai az enyémek között.
Kiabálást hallok, de mintha csak távoli zaj lenne, de még így sem tetszik. Azt akarom, hogy megszűnjön, de nem szűnik, egyszer csak ott terem mellettem, majd az, aki hozzám simult eltűnik, és azonnal hiányozni kezd ölelése. Nem tudom megállni a lábaimon, így lecsúszok a földre, és várom, hogy történjen valami. Kiabálást hallok, majd valaki felkap, a vállára dob, és elindul velem kifelé. Kiabálni kezdek, hogy engedjen el, de nem ereszt. Öklömmel verem a hátát, és ahol érem, de semmi eredménye, innen nem tudok megszökni.
Nem tudom mennyi idő telik el, mire végre letesz. Talán megunta a kiabálásomat, és sikításomat. Egy autóban vagyok, az ölemben egy zacskóval, de az nem kell nekem. Eldobom messzire, legalább is csak szeretném, mert aligha öt centit arrébb ment, ez azt jelenti, gyenge vagyok, de még szórakozni akarok. Táncolni, élvezni, ahogy körülrajonganak az emberek.
- Nem hiszem el, hogy már megint ezt csináltad! Hol vannak az idióta barátaid? Együtt mentetek el. -
- Derek, hagyjál békén! Vissza akarok menni! –
- Hogy megerőszakoljon valami üresfejű balf@sz? Felejtsd el! – Nem tudom, miért beszél ilyeneket a bátyám. Miért kezd el velem hírtelen törődni, de igazából nem is érdekel.


2 nappal később
Valami puhán fekszem, és valami puhával vagyok betakarva is. Megmozdulok, és megfájdul a fejem, mintha egy kalapáccsal verték volna be. Nem akarom ezt. Nem ezt érdemlem! Kinyitom a szemem, és látom, hogy az egész világ el van mosódva, és forog. Megállás nélkül, mint egy búgócsiga. Egy cseppet sem tetszik ez nekem.
- Valaki öljön meg! Vagy legalább egy cigit tegyen a számba! – Kiáltom, mire valaki jön. A bátyám az, megismerem a járását. Valamit ad a kezembe, a számhoz emelem, meg akarom szívni, de nem cigit tartok a kezemben. Ez valami kicsi és fehér. Annál jobb! Hamarabb el fog múlni a rosszullét, ha újabb adaghoz jutok. Mintha cukorka lenne, úgy veszem a számba és nyelem le.
Nem tudom mikor aludhattam el ismét, de már jól vagyok, sokkal jobban. Valaki ül mellettem, én addig mocorgok, míg elérem azt, hogy a fejem az ölébe tudjam tenni. Biztonságban érzem magam, ahogy Derek nyugtatóan simogatja a hajamat, könnyek szöknek a szemembe. Nem tudom miért, de úgy érzem valami rosszat tettem, megbántottam őt.
- Két napja vagy nálam, végig aludtál. Kaptál aszpirint, és vizet, amikor fent voltál. Anyáék nem fogják megtudni, tudod. Elutaztak nyaralni.
- Köszönöm. - Mondom neki, majd fölkelek az ágyból, és megölelem. Hálás vagyok neki.