Derek Hale

Becenevek: Derek
Kor: 20
Foglalkozás: Egyetemista
Iskola: Roundview Főiskola
Év: első év
Csoport: Diák
Play by: Alex Pettyfer

xxx

Szeret: dob, nők, nők, nők, zene, kávé, edzés, autók
Nem szeret: faképnél hagyás, elhanyagolás, ha nincs a társaság középpontjában, valaki árnyékában élni.
Titkok: Furcsa érzelmeket táplálok a mostohatestvérem iránt. Ez normális?
Pár szóban rólam: Gyengéd, kedves és meglehetősen szentimentális. Választottja szívére, az érzelmeire hat. Az átlagosnál magasabb, bőre világos, enyhén sápadt. Szenvedélyes, gyöngéd, családjának sokat ad önmagából, cserében viszont ő is elvárja ugyanezt, mivel az ilyenszerű kapcsolatot csakis a kölcsönösség alapján képzeli el. Kiszemeltje lelkét akarja elsősorban meghódítani, és nem a testét. Persze azt is, de majd később.Lelkiállapota sűrűn váltakozó és gyakran ellentétes szakaszon megy át néha hideg és józan, máskor meleg és érzelmes, állhatatlan és hűtlen, avagy következetes és odaadó stb. Vannak pillanatai, amikor nyugalmából kimozdíthatatlan, de valójában nem ez jellemzi őt, ám igen nagy a valószínűsége annak, hogy válsághelyzetben kijön a béketűréséből.
Igen elszánt, céljaihoz szívósan ragaszkodik. Nehéz meghátrálásra kényszeríteni. Főleg üzleti előmenetelét jellemzi, hogy akkor is előre megy, ha látszólag hátrál. Figyelem, ha hátrál is, ollójával előre csipked! Ha valamit pedig egyszer ollójába fogott, azt nem ereszti egykönnyen. Romantikus alkat és gyakran szerelmes. Ilyenkor egész lényét átengedi e kellemes, bizsergető, különös érzésnek, s azonnal lírikussá válik. Kevés kivétellel erős késztetést éreznek, hogy álmaik asszonyához szerelmes sorokat írjanak, hogy levélben számoljanak be a kedvesnek csordultig telt szívük minden rezzenéséről, sőt még azon túl is. Meglehetősen gyermekes és ha megszeret valakit, legszívesebben kisajátítaná. Azt akarja, hogy partnere minden idejét és gondolatát megossza vele. Vele különben sem unalmas az együttlét, mert figyelmes, kedves és szórakoztató partner. Jó, bár kissé ironikus a humora, de ez épp úgy irányulhat környezete, mint saját személye ellen.
Figyelmes társ, jó szexuális partner, de meglehetősen féltékeny. Ez a már említett belső bizonytalanságából is fakadhat: vajon mindent képes-e megadni partnerének, amit az csak kíván?

xxx

Haj: Szőkésbarna, fülig érő
Szem: kék
Különleges ismertető: fülbevaló a bal fülében( már ha ez annak számít) meg van egy pár tetkója... itt -ott
Pár szó a kinézetemről: Egyszerű és laza. Szereti a rockos dolgokat, de azért bakancsot nem venne soha a lábára. Kockás ingek, valami elegáns kis pólóval... rengeteget ad a kinézetére. Haja mindig belőve, izmait pedig egyfolytában fejleszti, nem hagyja el magát.

Derek Hale

Történetem

Na jó. Az igazat megvallva, imádom Isa-t piszkálni. Már elég régen volt, de egyszer kikosarazott. Nem tudom, hogy miért, és hogy már mikor volt, de elég gázul sült el az ügy. Azóta is pechelünk egymásra, ha összefutunk, izzik a levegő és akár mindenki előtt valamivel feltétlenül ki kell, hogy babráljunk a másikat. Volt már egy két érdekes eset, én is jártam már rosszul és ő is járt már rosszul. A múltról körülbelül ennyit.
Az idei év során, még nem sikerült túlságosan egymásba botlani. Órákon kénytelenek vagyunk találkozni, de nem igazán szóltunk egymáshoz eddig. Talán kezdjük kinőni? Nem, biztos, hogy nem. Ez a rivalizálás mindig is meglesz kettőnk között. Viszont be kell, hogy vallja, nagyon bejön még mindig. Még mindig annak a szőke bombázónak, annak az eszméletlenül jó csajnak gondolom őt. Néha meg is próbálom kihasználni a helyzet súlyát, de eddig egyszer sem jött össze. Na, majd hátha most. Próba szerencse, ezt a kapcsolatot már úgy sem lehet jobban elrontani.
Azt hiszem, a hétvégi kiruccanás előtt még el kell mennem sürgősen Ollivanderhez, hogy adjon egy másik pálcát nekem. Nem lesz túl jó buli a Roxfortban mászkálni pálca nélkül, főleg, hogy egy csomó ember utál, és azt várja, mikor fut már velem össze, hogy megátkozzon. Kölcsönpálcát pedig nem kérhetek senkitől sem. Az egy szerencsém, hogy péntek van. Addig pedig kerülöm a túl nagy feltűnést. El is vágom a messzeségbe, -az egyik bokorba landol végül-, a pálcámat, vagyis a volt pálcámat, majd Isa levelét kezdem el szemlélgetni. Ha ő is játszadozhat velem, akkor én is. Kibontom, elkezdem olvasni, de a lényeget még nem vettem ki belőle. Felemelem, a kezemet mikor odalép hozzám, a mosoly pedig még mindig ott van az arcomon. Igen ám, az a jóképű félmosoly, amelyről tudom, hogy sokakat megbolondít.
-Hoppá. Hát akkor azt hiszem, szembe kell néznem a haragoddal.
Halk, ám rövidke kis nevetésbe kezdtem, egy pillanatra a szám elé tettem a szabad kezemet, aztán pedig igenis kihasználtam a helyzet súlyát. Ő elébem állt, a levélért kezdett el kapálózni. Ennyire fontos lehet? Most már tényleg egyre jobban kezd érdekelni az ügy. Végignéztem, ahogy ugrál a levélért, de nem éri el. Persze közben jól meg is stíröltem, ki nem hagytam volna a kínálkozó alkalmat.
-Megátkoznál egy fegyvertelent? Ártalmatlan vagyok, ne báánts!
Kicsit parodizáltam a helyzetet. Nekem vicces volt, de hogy neki mennyire, azt nem tudom. Nem vagyok benne túlságosan biztos, hogy nagyon szívleli ezt a helyzetet. Örülne már, ha jól leátkozhatná a fejemet. Én pedig nem bántok Mardekárosokat, legalábbis az ismerősöket és nőket nem. A többi házbeliek nem számítanak. Ja, de most meg végképp nem birok semmit sem tenni, hiszen… hiszen nincs pálcám. Az istenit, ez mindig kimegy a fejemből!
A következő pillanatban, már a fülem tájékán matatott. Kíváncsian vártam, hogy vajon mire készül. Mindig tud valami újat és… valami izgatót mutatni. Amint a szavakra kezdtem el figyelni, akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan furcsa ez a kapcsolat. Néha nem kellene mosolyognom rajta, legalábbis nem minden szaván, de megteszem, mert egyszerűen előcsalja azt a fránya mosolyt az arcomról.
-… ha békává változtatsz, megcsókolsz, hogy később visszaváltozzak? Tudom, hogy üres lenne nélkülem az életed… sőt azt is tudom, hogy tudod, hogy nem izgat, hogy mennyire akarsz megátkozni. Viszont… azt a kikötözős dolgot még ki tudja, lehet, hogy egyszer behajtom rajtad.
Cinkosan elvigyorodom, majd megvárom a reakciót, aztán pedig közelebb lépek hozzá egyel. Nem nagy a távolság kettőnk között, de ez csak addig fog tartani, ameddig ő nem hátrál meg. Én nem fogom megtenni.
-Mondtam már, hogy imádom, amikor ilyen harcias vagy?
Ő istenem, mikor fog már bejönni valami nekem nála? A levelet még nem kapja vissza, de az igazság az, hogy a kezem kezd kicsit elfáradni. Nem olvasom el, leszek annyira toleráns vele. Viszont még egy kicsit húzom, hátha ez bejön nála. Azt hiszem, ennyire még sosem akasztottam ki. Semmi gond, ez is valamikor el kell kezdeni. A mosoly nem tűnik el az arcomról, sőt az a kérdő tekintet is ottmarad, ami valamire vár.