Grace Violet Blood

Becenevek: Gracie
Kor: 16
Foglalkozás: diák
Iskola: Roundview, újra
Év: 2
Csoport: Diák
Play by: Jessica Sula

xxx

Szeret: mesék, színház, énekelni, balett, Audrey Hepburn, Julie Andrews, Marilyn Monroe, Grace Kelly, Hófehérke, Büszkeség és balítélet, Liv, Minnie, anya, apa, felhők, kastélyok, Halloween, apró pénz, kívánságok, állatok, vanília fagyi, társas játékok
Nem szeret: valóság, viták, ellenségeskedés, előítéletek, ha lebecsülik és/vagy félreismerik, titkok, erőszak.
Titkok: az apám a Roundview igazgatója és nem tudja senki, még a legjobb barátaim sem…még a családnevemet sem tudja senki…ugye ez elég? Ó, és néha azt képzelem, hogy hercegnő vagyok a saját mesebeli kastélyomban. De tényleg.
Pár szóban rólam: Az a fajta lány, akiről ijesztően könnyű elhinni, hogy az égegyadta világon semmi, de semmi köze nincs a valósághoz. Álmodozó, könyvmoly, és ha éppen nem a csendes lány hamis látszatával takarózik, akkor sem lesz kevésbé különös. Sajátos humora van, és körüllengi valami abszurdság - mintha valóban a saját, kitalált világában élne, képzeletbeli barátokkal. Olykor nehéz követni, miről beszél, kitalálni pedig, hogy mire gondol egyenest lehetetlen. Ennek tetejében kimondottan szemtelen, cserfes, és nem egyszer pajzán tud lenni, amit a legtöbben sehogy sem bírnak kinézni belőle. Szeret színészkedni, szereti a világot a világot jelentő deszkáknak nézni, és imádja meghökkenteni a környezetét.

Nincsenek semmilyen előítéletei, hajlamos a világot jobb helynek képzelni, mint amilyen az valójában, és az égvilágon bárkiben képes meglátni a jót. A legfurább emberekkel is képes megtalálni a közös hangot, és önzetlenül a barátjának fogad gyakorlatilag bárkit.

Keveredik benne egy ártatlan gyerek, egy szemtelen kis királylány, és az érett, felnőtt nő, aki nagyon is átlátja a körülötte levők gondjait és konfliktusait. Ő maga kerüli a nézeteltéréseket, ha teheti, és nem bírja elviselni, ha a barátai egymásnak esnek, gyakran kerül a békebíró szerepébe. Legtöbbször viszont különösen vidám látvány, rendszerint mosoly van az arcán, érdeklődő, kedves, jószívű, segítőkész, szívesen csacsog bármiről, noha érdekes módon a családját nagyon ritkán emlegeti, mert bizony ezen a fronton elég méretes titkot rejteget…és mindig is gondot okozott neki, hogy a családjának, magának, vagy a barátainak akar-e leginkább megfelelni.

Vajon hány szerepet játszhat egy ember egyszerre?

xxx

Haj: sötétbarna, majdnem fekete, göndör, meglehetősen kezelhetetlen.
Szem: sötétbarna
Különleges ismertető: a ruhadarabjai…
Pár szó a kinézetemről: Édesanyja fekete, ebből adódik nem túl sötét, kreolos, kellemes tónusú bőrszíne. Elég alacsony, kerekded egy alkat, arca is kerek, almácskásan gödröcskés, és egyszerűen tündéri. Mandulásan metszett, nagy sötét szemei vannak. Sötétbarna haja rendetlen csigákba csavarodik, nagy ritkán veszi csak fel velük a harcot, hogy hullámossá, kezelhetőbbé tegye őket. Nem egy kiköpött csinibaba, öltözködése nagyon sajátos – imádja az élénk színeket, a régies szabású ruhákat, senkihez sem hasonlítható a stílusa, kicsit talán elvarázsolt…nem egyszer fest úgy, mintha legalábbis egy cirkuszból szabadult volna, de egyszerűen remekül áll rajta minden, bármilyen hajmeresztő dolgokat is talál a vintage boltokban.

Grace Violet Blood

Történetem

Egyik gyalázatosan elkopott rajtkőről a másikra szökdécselek. Fellépés az egyesre, leugrás. Hopp a kettesre, és le. Fel a hármasra. Át tudnék vajon ugrani a széléről a négyesre…? Megállok, billegek, hezitálok egy kicsit a kő szélén, előre, és hátra imbolyogva, meglebegtetve táskámat a csak mocsokkal teli medence felett. Ugrás!
Szeretem azt a kis pillanatot, amíg azt hiszem nem fog sikerülni. Vajon merre esek, bele a mélységbe, vagy a kikopott fűbe? Csosszanva érik el viszont a koszos orrú cipők a negyediket is. Így már nincs is benne semmi kihívás.
- Liv? – elkiabálom magam a rajtkőn körbefordulva, de nem látom sehol. Fogalmam sincs miért éppen a tavaly bezárt, teljesen lepukkant strandon találkozunk ősz közepén. Így is kiszakadt a harisnyám, amikor átmásztam a kerítésen. „Gyere a strandra.” Hiába nézem meg a telefonomban az üzenetet még egyszer, még mindig nem tudok meg pontosabbat Liv tartózkodási helyéről.
Visszacsusszanok végül a fűbe, és kevésbé körülményesen folytatom utamat a medence túloldalához, a csúszdákhoz.
Igazából amióta csak itt lakok, vonz ez a hely. Régen sokszor jártunk ide nyáron, pancsikolni, fagyit zabálni (vanííília!), szénné égtünk a napon. De most már ezt is bezárták. Vajon felújítják valamikor? Jó lenne. De nem találom különösebben ijesztőnek, hiszen a kutya sem jár erre, csak azok a nagyokos kamaszok ( nem, mint mi…), akik még elhiszik, hogy valami bizarr gyilkosság, maffiózó összeesküvés, vagy valami hasonló hülyeség történt itt, és ezért zárták be. Jobb azért, mintha egy bezárt, elhagyatott vidámpark lenne. Kevésbé szomorít el. Valahogy nem annyira lehangoló. Attól még persze elég csúfos példája az emberiség félresikerült terveinek, de ettől most nagylelkűen eltekintek. Meg kell keresnem a lányokat.
- Mins…? – nekem valami itt gyanús. Nagyon gyanús. Nincs itt rajtunk kívül (remélem) senki, akkor meg miért kell valami láthatatlan helyen lenniük? Végigszökdécselek a kongóan üres medence mellett, el a csúszdákig; néhány elburjánzott bokron átvágva a piros, egyenes csúszda aljára mászok. Lekukucskálok az abszurdnak tűnő mélységbe. Máskor sosem tűnt _ennyire_ mélynek. Mi mindenre képes egy kis víz…elképzelem, ahogy szárnyakat növesztek és lerepülök az aljára, hogy végigtáncoljak a száraz levelek kavalkádján.
Komolyan gyanús. Visszaevickélek a lehangoló színű fűre, és a lerobbant, néhai büfésbódék felé indulok. Ha csak nem a bokrokban, a csúszdák alatt, vagy ne adj isten a medence mocska alatt rejtőznek, akkor kezdek kifogyni az ötletekből. És furcsa hangokat hallok az egyik kitört ablakú bódéból. Tudom, hogy nem kéne megijednem, mert Livtől minden hülyeség kitelik, de amikor végül valami a hátamnak csapódik, és elborulok, mint egy zsák krumpli, ösztönösen felsikítok.
- Atyaég Gracie, úgy nyivákolsz, mint egy malacka – a hátamra gurulva Minnie szőke fürtjeit pillantom meg először az arcom előtt lengedezve, de természetesen aki letarolt, és éppen kászálódik le rólam, az az én utánozhatatlan Oliviám.
- Most ez mire volt jó? – duzzogva biggyesztem le ajkamat, nagy kegyesen hagyom, hogy Liv felhúzzon – Mit csinálunk itt?
- Mégis mit csinálnánk? Elmegyünk Csodaországba, Alice…! – lebegteti meg előttem Liv egy kis tasakban a legújabb szerzeményét.
Hát, a mai is hosszú éjszaka lesz.