„One night in Honolulu...”

- all in
A kijelentésemet talán döbbentnek nevezhető csend fogadja. Persze ehhez az is hozzájátszik, hogy a rongyosra dübörögtetett valami helyi kis gyökér által teljesen átalakított zene utolsó taktusai is elhangzanak, és ezzel megáll a lejátszás. A helyére pedig legnagyobb örömömre valami jóféle kis dnb-t nyomnak. Így megtakarítják számomra az időt, melyet arra fordítanék, hogy felálljak, és szimplán lenyomjam az egész keverőpultot a „dj” torkán. Ami pedig jelen állást tekintve nem biztos, hogy jól végződne a számára. Már órák óta ülök ebben a lepukkant kis külvárosi házban, és viselem el az idegesítő zenét, a cigifüstöt és a sok lármázó köcsögöt. A sarokban két kurva éppen belövi magát, miközben egy harmadik szétcsapott állapotban lovagol a kanapén ücsörgő pasi farkán. Bármennyire is utálom és elítélem az ilyen embereket, most mindez kivételesen jól jön, hiszen ellenfeleim is ezen embertípus közé tartoznak. Ennek tükrében az első kettő rögtön el is dobja a lapjait, amit nem is csodálok. Meglehetősen minimális zsetonjaikkal már körök óta próbálnak úgy játékban maradni, hogy nyerjenek, vagy a lehető legkevesebbet veszítsék. Szétszívott tudatukig csak nagyon lassan jut el az, hogy pár kör és úgyis kiesnek, de ennek ellenére nem mernek kockáztatni. Mindenesetre nem sajnálom tőlük, nem rájuk utalok, nem ők a nagy halak. Hanem a velem szemben helyet foglaló srác, aki hozzám hasonlóan meglehetősen keveset fogyasztott a szervezők által felkínált anyagokból. Én még annál is kevesebbet, sőt odáig mentem, hogy inni is csak a laposüvegemből ittam, mert itt bármi belekeveredhet az italodba, ha nem vigyázol. Az pedig különösen rosszkor jönne jelen pillanatban, hiszen ez már a döntő négyes, és nem szeretnék üres kézzel távozni, azok után, hogy ennyit kibírtam egy ilyen helyen. Deanre, az utolsó és megmaradt ellenfelemre pillantok. Szinte látom, ahogy a fejbőr alatt kattognak az agykerekei. Nem tudja eldönteni, hogy vagyon tényleg nyerő lapom van, vagy csak blöffölök. Telnek a másodpercek percek, azonban továbbra is csak a zsetonjaival játszik. Én pedig, hogy tovább fokozzam a fájdalmait, magabiztosan mosolygok rá.
- Ugyan Dean. Te is tudod, hogy lassan döntened kell. Akár így, akár úúúúúgy… - zsebemben megrezzen a telefon, jelezvén, hogy üzenetet kaptam. Előveszem, azonban a maszkom alatt a mosoly pillanatok alatt kopik le az arcomról. Lou írt. Az a lány akinek a apja felbérelt, hogy vigyázzak rá, és figyeljem minden lépését. Persze erről a lány semmit sem tud… Na persze nem csak azért vagyok vele, mert fizetnek érte, persze nagyon jól jön az a mellékes, amit ezáltal összeszedek. De az igazat megvallva bírom a csajt, jól el szoktunk szórakozni, mikor kettesben vagyunk. Most pedig bajban van. Valami részeges társaság követi, és azt szeretné ha a segítségére sietnék. Persze pont ilyenkor. Nem értem, miért nem lehet a rendőrséget hívni. Mindenki jobban járna. Ő azért mert megmentenék, a részegek azért mert csak börtönbe kerülnének, nem én lennék az elintézőjük, én pedig azért mert nyugodtan végig tudnám játszani a partit. Visszacsúsztatom a készüléket a zsebembe és Deanre pillantok.
- Dönts. Bárhogy is, de dönts. Gyorsan…- Néhány pillanatnyi feszült várakozás után a lapokhoz nyúl, és bedobja azokat. Elégedett mosollyal nyugtázom, és már nyúlok is a zsetonok után, melyeket beváltok, és az értük kapott pénz is a helyére kerül. Végre elhagyhatom ezt az idegesítő helyet. Kint gyorsan elpakolok mindent a furgonomban. Nem egy új modell, de masszív strapabíró darab, és nekem tökéletesen megfelel arra amire használom. A hátsó részből előveszek egy baseballütőt, és egy 9mm-est amit a hátsó zsebembe rejtek. Az ütő az anyósülésre kerül, és padlógázzal indulok el a megadott helyre. Szerencsére nincs túl messze tőlem, úgyhogy nem kell átlépnem a sebességkorlátozást, ami elég érdekesen festene, ha egy rendőr megállítana. Nem elég, hogy perkálnom kellene, még el is késnék, amiért a munkaadóm nem csak kirúgna, hanem talán még a fejemet venné. Pár perccel később már a parkolóban állok járó motorral, amit nem kapcsolok ki azért, mert ha esetlegesen olyan túlerővel kellene szembenéznem, amit nem tudok legyőzni, na persze ilyen nincs, akkor jobb menekülőre fogni a dolgot. Zsebemből előveszem a pisztolyt, majd kibiztosítva teszem vissza. Jobb kezembe fogom az ütőt, a ballal pedig becsapom az ajtót, és elindulok megkeresni a megmentendő makrancoskirálylányt. Lassan haladok a park belseje felét, hogy ne ijesszem el az illetőket. Sose maradnék ki egy jóféle kis bunyóból, ha nem szükséges. A sötétebb részben meg is látom akiket kell, lassan mögéjük állok, és Loura mosolygok, jelezve, hogy egy szót se szóljon rólam az előtte álló, álló farkú férfiaknak. Egész csinosan néz ki ma ebben a ruciban, nem csodálom, hogy ennyire le akarják támadni egy jó kis kufirc erejéig. Lassan a leghátsó mögé sétálok, és megkocogtatom a vállát.
- Hagyj már békén Joe. – mordul fel, miközben hátra sem fordul. A hülyéjének már annyira elmehetnéke van, hogy észre sem veszi, ő a legutolsó ember. Mégegyszer megkocogtatom.
- Joe menj a picsába, én leszek az első aki megkapja ezt a kis picsát. Miután jól kiélvezkedtem magam, majd a tiéd le…- a mondatot már nem fejezi be, elakad a szava, ahogy hátrafordul és a vigyorgó arcomba néz.
- Éééééééssss bumm szólt a dinamit – kedvenc kijelentésem hangoztatásával vágom úgy fejbe, hogy csak reccsen, és azonnal el is dől mint egy babzsák.
- Keménynek érzitek magatokat fiúk? Négyen támadtok egy védetlen lányra? Akinek már ezerszer megmondtam, hogy ne menjen el otthonról úgy, hogy nem tudja megvédeni magát. – Hangomba egy árnyalatnyi kis szemrehányás vegyül, azonban hálás vagyok a dologért, hiszen régen bunyóztam már egy jót. Éppen ezért nincs kedvem gyorsan lerendezni az ügyet, eldobom az ütőt és így szólok hozzájuk.
- Na gyertek csak babuskáim, azt hiszitek kemények vagytok, de egy védetlen lányra többen szálltok. Na akkor álljatok ki ellenem, én majd elintézlek titeket.
Úgy látszik, hogy sikerült eléggé elmérgesítenem őket ezért ordítva támadnak rám. Az első ütés elől nevetve lépek el, lendületét veszti és elesik. A másodikat ugyanazzal a mozdulattal gáncsolom el és ráesik az elsőre, összegabalyodnak és nem tudnak felállni. Így jelenleg egyedül a harmadikkal kell szembe néznem. Lassan kerüljük egymást azonban megunom, és én ütök először. Az első ütést még sikerül kivédenie, azonban a következő már a gyomrában csattan. A fájdalom hatására összegörnyed, én pedig a fejét megfogva orrbarúgom. Hátratántorodik,és az orrát fájlalva elesik. Kettő kiesett, marad kettő. Az egyiküknek sikerül kibogoznia magát, és feláll. – Gyere csak öcsisajt – nevetek rá, és azonnal megindul felém. Két ütés a megfelelő helyre, és ő is a két kiütött mellett köt ki. Megragadom az utolsó még jó állapotban lévő földönfekvőt és szemmagassághoz húzom. Egyik kezemmel továbbra is tartom, a másikkal pedig egy ütést mérek az orrára, és el is töröm – Még egyszer – egy újabb ütés, ezúttal szemre, szegénykémnek pár hétig lesz egy szép monoklija- és utoljára mondom el – csak hogy tényleg komolyan vegye a szavaimat, kap egy szép gyomrost – ha még egyszer meglátlak, hogy molesztálod a kis barátnőmet, akkor – itt előhúzom a pisztolyom a zsebemből és a golyóihoz tartom – nos akkor saját kezűleg teszek róla, hogy te és a kis barátaid a hátralévő életeteket kasztrálva fogjátok tölteni egy melegekkel teli közösségben. Most pedig lódulj szedd össze az álló farkú kis társaidat, és tűnjetek el innen. – Elengedem, és hagyom, hogy összevizelje magát, és elterüljön a földön. Még mindig a padon ülő kislányhoz lépek, és felnyalábolom.
- Tényleg komolyan gondoltam, hogy mindig legyen nálad valami, pontosan az ilyen férgek ellen. De neeem, te képes voltál szokás szerint eljönni a nyolcvanhatezredik táskáddal, amibe persze még egy paprikspré sincsen. Komolyan mondom, mi van ha én éppen valami nővel vagyok, vagy esetlegesen városon kívül tartózkodok. Akkor most szépen megerőszakoltak volna, és ha nincs szerencséd, még a torkod is elvágják. – Időközben kiérünk a kocsihoz, kinyitom az ajtót és berakom az anyósülésre. Persze tudom, hogy magától is be tudna ülni, sőt idáig is eljutott volna, azonban most úgy döntöttem, hogy kivételesen udvarias leszek vele. Miután becsatolom a pisztolyt a kesztyűtartóba dugom. A menet közben felszedett ütőt, pedig hátra dobom.
- Legközelebb talán hagyni fogom hogy elkapjanak drágám. Nem árt neked egy kis tanulás. – nevetek rá, miközben indítok és elhagyjuk a helyszínt. – Most pedig elviszlek magamhoz, kapsz egy kis forró teát, esetleg egy fürdőt is, sőt talán ha nagyon sírós kisbaba leszel, keresek neked egy bébiszittert is.

- Kis picsa? Tudod te kivel beszélsz?! – háborodtam fel, de nem hiszem, hogy bármit is hallott belőle, hisz Ian egy határozott mozdulattal „kitessékelte a forgalomból”. Kényelmesen elhelyezkedtem a pad tetején és elégedett arckifejezéssel figyeltem az eseményeket.
A következő két férfi piruettjén halkan felnevettem. Azért azt nem gondoltam, hogy a kedves barátomnak ilyen könnyű dolga lesz. A bevitt ütéseknél néhány grimasz jelent meg az arcomon, a tekintetükben tükröződő fájdalom és pánik láttán. Micsoda gyáva társaság… Egy férfi ellen nem bírnak kiállni, bezzeg egy védtelen nő már más tészta.
Ahogy kiosztotta az utolsót, s közben folyamatos verés alatt tartotta, meglepett.
- Kis barátnőm? – visszhangzott a fejemben – Nem is vagyok a barátnőd. – gondoltam magamban, s persze tisztában voltam vele, hogy a törődőnek tűnő szavait, csak a verekedés miatti fokozott állapotának köszönhetem, valamiért mégis sikerült zavarba hoznia. Utálom, hogy ilyen hatással van rám. Soha senki nem tudott zavarba hozni, neki bezzeg két random szó és kész. Tényleg nem értem, hogy ez miért van.
Miután végzett az összessel, felém indult, az alatt a néhány másodperc alatt alaposan végigmértem, s közben önkéntelenül is egy kacér mosoly jelent meg az arcomon. Vonzódom hozzá és igen, utálom, hogy vonzódom hozzá.
- Nos ez igazán… - nyitottam szóra a szám, mikor odalépett hozzám – szexi volt. – Mikor az ölébe vett, gyengéden nyaka köré fontam a kezeim és a tekintetét fürkészve, morcos arccal hallgattam, amit mond. Nem tehetek róla, hogy rossz táskát kaptam fel, de igaza volt. Viszont, ahogy megemlítette azt az alternatívát, hogy egy másik nővel hempereg... Képes lettem volna puszta kézzel kikaparni bármelyik nő szemét, aki épp ránéz. Féltékeny lennék? De miért is? Ó, milyen szánalmas.
- Cch… - szemetforgattam, s elfordítottam a fejem, miközben még mindig a lábaim lóbáltam az ölében, a lotyóira tett utalásra reagálva. Persze nem mintha bármi közöm lenne hozzá, teljesen akaratlanul tettem.
Hagytam, hogy betegyen az autóba, pillantásommal végig követtem őt. Szokatlan tőle ez a bánásmód.
- Tudom, hogy úgysem tennéd. – feleltem arra a kijelentésére, hogy legközelebb talán magamra hagy a bajban.
A kesztyűtartót figyeltem, kissé le voltam döbbenve, honnan van ennek 9mm-ese? Mikor épp nem figyelt, kicsentem onnan, ahova betette és nézegetni, méricskélni kezdtem.
- Ian Anthony Edward Baines, - szóltam hozzá hivatalos hangnemben, miközben gyermeki ártatlansággal hadonásztam előtte a fegyverrel – mióta rohangálsz te ilyenekkel? – biccentettem kérdően oldalra a fejem.
- Egyébként, az ajánlatodra válaszolva, a fürdőt elfogadom, a tea mellé – vagy épp a tea helyett – viszont kérek egy konyakot. – kacsintottam rá.
Hamarosan megérkeztünk és leparkolt. Nem tudom tervezte-e, hogy ajtót nyit, de kiszálltam, mielőtt megtehette volna. Odasétáltam hozzá, átöleltem a derekánál és mosolyogva néztem fel rá.
- Még meg sem köszöntem. – nem igazán tudtam mit mondjak, nem vagyok az a hálálkodó típus – Szóval… - pillantgattam jobbra-balra – köszönöm. –mondtam halkan – De láttam mennyire tetszett a dolog… téged sem kell félteni. – tettem hozzá, s szemetforgattam.

Lassan vezetek, nem akarom, hogy pont most kapjanak le gyorshajtásért. Ebben az esetben mehetnénk előzetesbe, nekem meg ugrana a munkám, mert az idősebb Kerrel kötött szerződésben benne van, hogy apuci pici lánya nem kaphat semmiféle büntetést a zsauktól. Meg amúgy is minek fizessek, mikor már semmi sietnivalónk nincs. Az illetők akiket elintéztem úgysem mernek majd szólni, a rendőrségnek, én pedig tudok szerezni hamis tanúkat ha éppen nagyon szükséges.
- Teszed azt el te őrült nőszemély? – mordulok rá, mikor elkezd az orrom előtt hadonászni a pisztollyal. – meg akarsz ölni, vagy mi? Még szerencséd, hogy nincs kibiztosítva. - elveszem tőle, és a hátsó ülésre dobom, mielőtt ön és közveszélyes módba kapcsolhatna. – Nos egyébként, hogy a kérdésedre válaszoljak: már egy ideje. Körülbelül azóta mióta leraktam a fegyvertartásim, és megvettem az elsőt. Azóta már sikerült még pár új fegyvert beszereznem, de te nem foghatod meg egyiket se, mert a kezedre ütök. De majd ha szépen nézel, akkor elviszlek a lőtérre és tanítok neked egy-két fogást. Esetleg akkor sikeresebben véded meg magad a következő alkalommal. – Úgy látszik, hogy ezen kicsit megsértődik, mert mikor megállunk, kiszáll anélkül, hogy megvárná az ajtónyitást. Azonban a gondolatom megcáfolódik, mert rögtön ezután odajön hozzám és megölel. – Ugyan.. nagyon szívesen, tudod, hogy bármikor megteszem. Imádom mikor leüthetek valakit, olyan nem is tudom, felemelő érzés. Ráadásul az adrenalinom is az egekbe szökik ilyenkor. Körülbelül mint neked a táskavásárlás. Annyi különbséggel, hogy míg ez hasznos testedzés, addig a tiéd értelmetlen időhúzás – nevetek rá, miközben elindulunk a ház felé. Most azonban nem hagyom, hogy megelőzzön, kinyitom az ajtót, és előre engedem, mint egy igazi úriember. Vagy valami olyasmi. Beérve lesegítem róla a kabátját, majd a sajátomat is feldobom mellé a fogasra. – Nos tudod hol a fürdő, de ha szeretnéd, hogy felkísérjelek, akkor csak szólj. – Miután elindul a konyhába, még rácsapok egyet a fenekére, majd a konyha felé veszem az utam. Mivel valószínűleg sok alkohol fog elfogyni az éjszaka további részében, ezért nem a teafőzőt használom, hanem egy nagy lábos vizet rakok a tűzhelyre. Közben keresek valami gyümölcsízű teakeveréket, és mikor forrni kezd a víz beledobom.
-Kész a tea- Ordítom el magam, azonban kétlem, hogy a zubogó víz alatt hallani lehetne a kiáltásom. Kitöltöm két bögrébe, és egy üveg rum társaságában a nappali asztalára teszem. Előkészítek még egy pokrócot, és beteszek a lejátszóba, valami lassú zenét. Ezután a fürdő felé veszem az irányt. Kopogás után kinyitom az ajtót, és beszólok.
-Kész a tea, ha esetleg szeretnéd eltölteni mellékelek mellé egy üveg rumot is.

- Megoldom egyedül is, nagylány vagyok. – kacsintottam rá, s a fürdő felé vettem az irányt. Persze nem bírta ki, muszáj volt kötözködnie. Rácsapott a fenekemre, mire én azonnal megfordultam és mutatóujjam figyelmeztetően fejmagasságba tartva vele reagáltam. – Meg ne próbáld mégegyszer mert kikaparom a szemed. – próbáltam komoly maradni, de mihelyt megfordultam, s tovább indultam, elnevettem magam és megcsóváltam a fejem. – Te pimasz. – motyogtam magamban.
A fürdőbe érve kulcsra zártam az ajtót, felkötöttem a hajam, ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Csak álldogáltam a víz alatt a gondolataimba merülve, miközben a vízcseppek gyengéden futottak végig testemen. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet volt-e Ian-hez jönnöm. Voltaképpen közvetlenül nem tőle tartok, sokkal inkább magamtól és minden porcikámmal utálom ezt a teljesen új dolgot, nem éreztem még férfi iránt ilyen vonzalmat, legalábbis ilyen erőset nem. Elzártam a vizet, megtörölköztem, leengedtem a hajam, belebújtam a fehérneműmbe, csak a szokásos mozdulatsorok. De a saját ruháim helyett most Ian egyik pólóját húztam ki az összehajtogatott tiszta cuccok közül, hogy felvehessem. Kényelmesebb és ami azt illeti… imádom az illatát. Visszabújtam a lábbelimbe, egy utolsó haj igazítás és már nyitottam is az ajtót, hogy visszamenjek hozzá, de szinte ezzel egy időben nyitott be ő is. Meglepve, nagy szemekkel pislogtam rá néhány másodpercig, de azt hiszem ő is meghökkent, mikor kissé alulöltözve eléálltam. Egy drága magassarkú, bugyi és a pólója, ez tényleg nem sok.
- A tea, rum párosítás tökéletes lesz. – néztem fel rá, s játékosan elmosolyodtam, majd a nappali felé vettem az irányt, persze csak miután önkéntelenül végigmértem őt.
A kanapéhoz érve magamra húztam a pokrócot és elkényelmesedtem. Nem sokkal később, mikor Ian is helyet foglalt, felé fordultam.
- Lehet egy kérdésem? – meg sem vártam a reakcióját, már fel is tettem. Talán nem kellett volna, de mindig is szabadszájú voltam. – Miért jöttél utánam? Nem vagyok hülye, tudom, hogy lett volna jobb dolgod is ma este. – biccentettem kérdően oldalra a fejem.
Persze érdeklődhetnék a hirtelen jött figyelmessége után is, az ajtónyitások, tea, takaró, de ezeket le lehet tudni egyszerűen azzal, hogy csak le akar fektetni. Hisz Ian bármennyire… finoman fogalmazva is szemrevaló férfi, ugyanakkor önimádó és szemtelen. Kedvelem, de tisztában vagyok vele, hogy túl sok nem lehet köztünk. Nem az a fajta. – Habár... nem számít. Vedd úgy, hogy semmit nem mondtam. – vontam vállat, átkapcsoltam a zenét valami pörgősebbre, ösztönösen felkaptam a rumot és a nappali közepén kezdtem táncikálni, miközben aprókat kortyolgattam az üvegből. Pörögtem, forogtam, mozgattam a csípőm. Szeretek táncolni, mindigis ezt csináltam. A boldog gyermek években a balett, nemrég a rúdtánc, és ami azt illeti, a légtornászattal is vannak céljaim. Amikor ezeket csinálom, szabadnak érezhetem magam.

Oké. Kicsit túlzás, de arra számítottam, hogy mikor belépek, a fürdőszobába, akkor Loun legjobb esetben semmi ruha nem lesz. Azonban legnagyobb meglepődésemre ez nem így történt, hiszen csak egy bugyit, az egyik pólóm és cipő van rajta. Igazán érdekes kombináció, bár hozzá kell tenni, hogy észveszejtő is egyben, csak mégjobban kiemeli szemrevaló alakját. Ha nem ő lenne, már simán előfordulhat, hogy régen az ágyban lennénk, és jól megkényeztetném hátulról. Persze simán előfordulhat, sőt biztos, hogy így is be fog következni, csak kicsit később.
- Tudod igazán nagyon csinos vagy ebben a csodaszerkóban. De azért az utcára lehetőleg ne menj ki benne, mert a végén még ismételten megtámadnak bizonyos álló farkú emberek
Elnevetem magam, ahogy követem őt lefelé a lépcsőn, egészen át le a nappaliba. Leül és betakarja magát, majd néhány pillanat toporgás után én is követem. Lábait plédestül a lábaimra dobom, és már teszi is fel a kérdését. Talán el kellene mondanom neki a teljes igazságot, hogy azért is mentem utána, mert az apja ezzel bízott meg, és ha bármi baja esik, akkor engem is kiherélnek. Helyette úgy döntök, hogy csak az igazság egyik felét mondom el.
- Tudod az utóbbi időben úgy döntöttem, hogy magamon kívül még te is fontos leszel számomra, és megvédelek mindentől. Egyébként meg amúgy is pókerezni voltam, nyertem és már nagyon untam azt a helyet a béna társasággal, így jól jött a hívásod, legalább ki tudtam szabadulni a friss levegőre és egészséges testmozgást végeztem, ami ugye mint tudjuk jót tesz a testnek.
Mosolyogva simítok végig az arcán, és elégedetten figyelem. Szinte látom magam előtt ahogy az agyában működnek a fogaskerekek. Kíváncsi vagyok, mire gondol, vajon elhiszi-e, vagy az egészet csak egy hatalmas átverésnek tekinti. Nem tudom, hamarosan kiderül. Azonban a következő pillanatban már rávesz, hogy felejtsem el, amint az imént mondott, én pedig szinte örömmel engedelmeskedek ennek, és figyelem, ahogy a „tánctér” közepére toppan. Mosolyogva nézem a mutatványát, miközben aprókat kortyolgatok a lassan kihűlni készülő teámból.
- Bravó, bravó nagyon ügyes vagy hölgyem, elmehetnél akár balettáncosnak is.
Dicséretembe némi él is vegyül, hiszen egy kis piszkálódás sosem árt. Azonban a következő pillanatban, valami hirtelen jövő elhatározástól vezérelve én is felkelek, megvárom míg a zene a megfelelő ritmusra lassul le és mögé lépek. Kezeimet hátulról a derekára kulcsolom, és együtt pörgök, lépegetek vele, miközben élvezem a hajából és nyakából áradó édes illatot.
- Ugye tudod, hogy ma este le fogom varázsolni rólad a bugyit?
Suttogom kéjesen a fülébe, ahogy előtör belőlem a vágy és az élvezet különös keveréke. Hasonló ahhoz, mint amit a harc közben éreztem, csak ezt inkább másfajtának nevezném. Ennek ellenére talán válasz lesz a korábbi kérdésére, hiszen a figyelmesség és a kedvesség is a részem, de időnként előtörhet belőlem ez az Ian is.