Ender Baines

Becenevek: Ender
Kor: 12
Foglalkozás: tanuló
Iskola: általános
Év: 6.
Csoport: Kívülálló
Play by: Asa Butterfield

xxx

Szeret: könyvek, család, Lily, uralkodás, „titkos” faház
Nem szeret: képregények, unalom, idióták
Titkok: azért titok, hogy ne derüljön ki nem?
Pár szóban rólam: A legjobban talán egy kicsi Ianként lehetne jellemezni. Legidősebb testvéréhez hasonlóan szeret birtokolni. Úgy látszik családi vonásként öröklődik az egoizmus, és a nagyképűség. A testvérek közül ő az ész, a tervezés. Utálja a történelmet, de szívesen visszamenne az időben, hogy elismert hadvezér lehessen. Ami fontos számára, azt megvédi, bármi történjék is.

xxx

Haj: fekete
Szem: kék
Különleges ismertető: időnként szemüveget hord
Pár szó a kinézetemről: Igazság szerint nem sok különleges van a kinézetében amit a szokásos kliséken kívül el lehetne mondani, úgyhogy csak a szokásos: körülbelül 166 cm magas 55 kg. Fekete homlokot keresztező *borzas* haja van, kék szemekkel, melyeket időnként egy fekete szemüveg keresztez. Ruházatára leginkább az általános szó jellemzi. Bár kerüli a kirívó dolgokat, időnként azért a kezébe akad egy-két szebb darab.

ANDREW „ENDER” CASSIOUS WADE BAINES

Történetem

- all in
A kijelentésemet talán döbbentnek nevezhető csend fogadja. Persze ehhez az is hozzájátszik, hogy a rongyosra dübörögtetett valami helyi kis gyökér által teljesen átalakított zene utolsó taktusai is elhangzanak, és ezzel megáll a lejátszás. A helyére pedig legnagyobb örömömre valami jóféle kis dnb-t nyomnak. Így megtakarítják számomra az időt, melyet arra fordítanék, hogy felálljak, és szimplán lenyomjam az egész keverőpultot a „dj” torkán. Ami pedig jelen állást tekintve nem biztos, hogy jól végződne a számára. Már órák óta ülök ebben a lepukkant kis külvárosi házban, és viselem el az idegesítő zenét, a cigifüstöt és a sok lármázó köcsögöt. A sarokban két kurva éppen belövi magát, miközben egy harmadik szétcsapott állapotban lovagol a kanapén ücsörgő pasi farkán. Bármennyire is utálom és elítélem az ilyen embereket, most mindez kivételesen jól jön, hiszen ellenfeleim is ezen embertípus közé tartoznak. Ennek tükrében az első kettő rögtön el is dobja a lapjait, amit nem is csodálok. Meglehetősen minimális zsetonjaikkal már körök óta próbálnak úgy játékban maradni, hogy nyerjenek, vagy a lehető legkevesebbet veszítsék. Szétszívott tudatukig csak nagyon lassan jut el az, hogy pár kör és úgyis kiesnek, de ennek ellenére nem mernek kockáztatni. Mindenesetre nem sajnálom tőlük, nem rájuk utalok, nem ők a nagy halak. Hanem a velem szemben helyet foglaló srác, aki hozzám hasonlóan meglehetősen keveset fogyasztott a szervezők által felkínált anyagokból. Én még annál is kevesebbet, sőt odáig mentem, hogy inni is csak a laposüvegemből ittam, mert itt bármi belekeveredhet az italodba, ha nem vigyázol. Az pedig különösen rosszkor jönne jelen pillanatban, hiszen ez már a döntő négyes, és nem szeretnék üres kézzel távozni, azok után, hogy ennyit kibírtam egy ilyen helyen. Deanre, az utolsó és megmaradt ellenfelemre pillantok. Szinte látom, ahogy a fejbőr alatt kattognak az agykerekei. Nem tudja eldönteni, hogy vagyon tényleg nyerő lapom van, vagy csak blöffölök. Telnek a másodpercek percek, azonban továbbra is csak a zsetonjaival játszik. Én pedig, hogy tovább fokozzam a fájdalmait, magabiztosan mosolygok rá.
- Ugyan Dean. Te is tudod, hogy lassan döntened kell. Akár így, akár úúúúúgy… - zsebemben megrezzen a telefon, jelezvén, hogy üzenetet kaptam. Előveszem, azonban a maszkom alatt a mosoly pillanatok alatt kopik le az arcomról. Lou írt. Az a lány akinek a apja felbérelt, hogy vigyázzak rá, és figyeljem minden lépését. Persze erről a lány semmit sem tud… Na persze nem csak azért vagyok vele, mert fizetnek érte, persze nagyon jól jön az a mellékes, amit ezáltal összeszedek. De az igazat megvallva bírom a csajt, jól el szoktunk szórakozni, mikor kettesben vagyunk. Most pedig bajban van. Valami részeges társaság követi, és azt szeretné ha a segítségére sietnék. Persze pont ilyenkor. Nem értem, miért nem lehet a rendőrséget hívni. Mindenki jobban járna. Ő azért mert megmentenék, a részegek azért mert csak börtönbe kerülnének, nem én lennék az elintézőjük, én pedig azért mert nyugodtan végig tudnám játszani a partit. Visszacsúsztatom a készüléket a zsebembe és Deanre pillantok.
- Dönts. Bárhogy is, de dönts. Gyorsan…- Néhány pillanatnyi feszült várakozás után a lapokhoz nyúl, és bedobja azokat. Elégedett mosollyal nyugtázom, és már nyúlok is a zsetonok után, melyeket beváltok, és az értük kapott pénz is a helyére kerül. Végre elhagyhatom ezt az idegesítő helyet. Kint gyorsan elpakolok mindent a furgonomban. Nem egy új modell, de masszív strapabíró darab, és nekem tökéletesen megfelel arra amire használom. A hátsó részből előveszek egy baseballütőt, és egy 9mm-est amit a hátsó zsebembe rejtek. Az ütő az anyósülésre kerül, és padlógázzal indulok el a megadott helyre. Szerencsére nincs túl messze tőlem, úgyhogy nem kell átlépnem a sebességkorlátozást, ami elég érdekesen festene, ha egy rendőr megállítana. Nem elég, hogy perkálnom kellene, még el is késnék, amiért a munkaadóm nem csak kirúgna, hanem talán még a fejemet venné. Pár perccel később már a parkolóban állok járó motorral, amit nem kapcsolok ki azért, mert ha esetlegesen olyan túlerővel kellene szembenéznem, amit nem tudok legyőzni, na persze ilyen nincs, akkor jobb menekülőre fogni a dolgot. Zsebemből előveszem a pisztolyt, majd kibiztosítva teszem vissza. Jobb kezembe fogom az ütőt, a ballal pedig becsapom az ajtót, és elindulok megkeresni a megmentendő makrancoskirálylányt. Lassan haladok a park belseje felét, hogy ne ijesszem el az illetőket. Sose maradnék ki egy jóféle kis bunyóból, ha nem szükséges. A sötétebb részben meg is látom akiket kell, lassan mögéjük állok, és Loura mosolygok, jelezve, hogy egy szót se szóljon rólam az előtte álló, álló farkú férfiaknak. Egész csinosan néz ki ma ebben a ruciban, nem csodálom, hogy ennyire le akarják támadni egy jó kis kufirc erejéig. Lassan a leghátsó mögé sétálok, és megkocogtatom a vállát.
- Hagyj már békén Joe. – mordul fel, miközben hátra sem fordul. A hülyéjének már annyira elmehetnéke van, hogy észre sem veszi, ő a legutolsó ember. Mégegyszer megkocogtatom.
- Joe menj a picsába, én leszek az első aki megkapja ezt a kis picsát. Miután jól kiélvezkedtem magam, majd a tiéd le…- a mondatot már nem fejezi be, elakad a szava, ahogy hátrafordul és a vigyorgó arcomba néz.
- Éééééééssss bumm szólt a dinamit – kedvenc kijelentésem hangoztatásával vágom úgy fejbe, hogy csak reccsen, és azonnal el is dől mint egy babzsák.
- Keménynek érzitek magatokat fiúk? Négyen támadtok egy védetlen lányra? Akinek már ezerszer megmondtam, hogy ne menjen el otthonról úgy, hogy nem tudja megvédeni magát. – Hangomba egy árnyalatnyi kis szemrehányás vegyül, azonban hálás vagyok a dologért, hiszen régen bunyóztam már egy jót. Éppen ezért nincs kedvem gyorsan lerendezni az ügyet, eldobom az ütőt és így szólok hozzájuk.
- Na gyertek csak babuskáim, azt hiszitek kemények vagytok, de egy védetlen lányra többen szálltok. Na akkor álljatok ki ellenem, én majd elintézlek titeket.
Úgy látszik, hogy sikerült eléggé elmérgesítenem őket ezért ordítva támadnak rám. Az első ütés elől nevetve lépek el, lendületét veszti és elesik. A másodikat ugyanazzal a mozdulattal gáncsolom el és ráesik az elsőre, összegabalyodnak és nem tudnak felállni. Így jelenleg egyedül a harmadikkal kell szembe néznem. Lassan kerüljük egymást azonban megunom, és én ütök először. Az első ütést még sikerül kivédenie, azonban a következő már a gyomrában csattan. A fájdalom hatására összegörnyed, én pedig a fejét megfogva orrbarúgom. Hátratántorodik,és az orrát fájlalva elesik. Kettő kiesett, marad kettő. Az egyiküknek sikerül kibogoznia magát, és feláll. – Gyere csak öcsisajt – nevetek rá, és azonnal megindul felém. Két ütés a megfelelő helyre, és ő is a két kiütött mellett köt ki. Megragadom az utolsó még jó állapotban lévő földönfekvőt és szemmagassághoz húzom. Egyik kezemmel továbbra is tartom, a másikkal pedig egy ütést mérek az orrára, és el is töröm – Még egyszer – egy újabb ütés, ezúttal szemre, szegénykémnek pár hétig lesz egy szép monoklija- és utoljára mondom el – csak hogy tényleg komolyan vegye a szavaimat, kap egy szép gyomrost – ha még egyszer meglátlak, hogy molesztálod a kis barátnőmet, akkor – itt előhúzom a pisztolyom a zsebemből és a golyóihoz tartom – nos akkor saját kezűleg teszek róla, hogy te és a kis barátaid a hátralévő életeteket kasztrálva fogjátok tölteni egy melegekkel teli közösségben. Most pedig lódulj szedd össze az álló farkú kis társaidat, és tűnjetek el innen. – Elengedem, és hagyom, hogy összevizelje magát, és elterüljön a földön. Még mindig a padon ülő kislányhoz lépek, és felnyalábolom.
- Tényleg komolyan gondoltam, hogy mindig legyen nálad valami, pontosan az ilyen férgek ellen. De neeem, te képes voltál szokás szerint eljönni a nyolcvanhatezredik táskáddal, amibe persze még egy paprikspré sincsen. Komolyan mondom, mi van ha én éppen valami nővel vagyok, vagy esetlegesen városon kívül tartózkodok. Akkor most szépen megerőszakoltak volna, és ha nincs szerencséd, még a torkod is elvágják. – Időközben kiérünk a kocsihoz, kinyitom az ajtót és berakom az anyósülésre. Persze tudom, hogy magától is be tudna ülni, sőt idáig is eljutott volna, azonban most úgy döntöttem, hogy kivételesen udvarias leszek vele. Miután becsatolom a pisztolyt a kesztyűtartóba dugom. A menet közben felszedett ütőt, pedig hátra dobom.
- Legközelebb talán hagyni fogom hogy elkapjanak drágám. Nem árt neked egy kis tanulás. – nevetek rá, miközben indítok és elhagyjuk a helyszínt. – Most pedig elviszlek magamhoz, kapsz egy kis forró teát, esetleg egy fürdőt is, sőt talán ha nagyon sírós kisbaba leszel, keresek neked egy bébiszittert is.

// One Night in Honolulu//