Velizarii O'Reely

Becenevek:Vel, Ky, Kyle
Kor: 18
Foglalkozás:Diák, de zenész szeretne lenni
Iskola: Magán iskola
Év: 4
Csoport: Diák
Play by: Dro Simoes

xxx

Szeret: Zenét hallgatni, ha mások békén hagynak, a zenetörténelmet, a cigit, a gyors kajákat, az ékszereket, és a goth dolgokat, a rajzolást, az irodalmat is végül is
Nem szeret:a nagyképűséget, a túlságosan erős fényt, a neonzöld dolgokat, a gombát, a csípős kajákat, a spenótot a szőke cicababákat
Titkok:A se veled se nélküled viszony Nyxiával, valamint hogy pánikbeteg
Pár szóban rólam:Hee? Jah, jellem rajz, akkor meg azt mondd.
Szóval, nem mondom magam gonosznak, de jónak sem. A kettő között rekedtem, ilyen darkosabb jellem vagyok, imádok másokat idegesíteni, és húzni, de nem riadok vissza attól sem ha ütni kell. Általában jól taktikázom, és mindig azt veszem figyelembe, hogy nekem mi a jó ebben, így hát igen, eléggé én-központú is vagyok. Nyugodt, valamint kissé ironikus, szarkasztikus humorommal bárkit kihozok a sodrából, de ennek története van… Ismerkedni nem nagyon szoktam, és nem is nagyon megy, zárt, és titkolózó jellem vagyok, uuuutálom ha valaki a múltammal nyaggat, azt meg szoktam ütni általában, ha túl rámenős. Ha meg lány az illető, hát, nos akkor is. Nem érdekel. Khm, lobbanékony lennék és agresszív? Nem mindig, de néha ki tudják hozni belőlem, az emberi ostobasággal. Sejted ugye hogy nem a barátaimról vagyok híres?

xxx

Haj:Vörös, elől hosszabb tincsek érnek az államig, hátul majdnem egészen fel van nyírva, de néha hagyom egyformán hosszúan, az államig nőni.
Szem: Acélszürke, mint a viharos égbolt
Különleges ismertető: Három piercing, egy az orromban egy az ajkamban középen, egy pedig a nyelvemben...
Pár szó a kinézetemről:Nem látod? Egy adónisz vagyok!
Magas vagyok 180-190 centi között, nem szoktam magam centivel megmérni. Test felépítésem teljesen átlagos, nincs három kezem, vagy négy lábam… Kellően izmos és edzett vagyok, hiába, ez szakmai ártalom, muszáj mindig fittnek lennem. Hajam vörös, néha fekete csíkok is vannak benne, és nem hosszú, nem ér le a vállamig sem. Egyenes és elől van kicsit hosszabbra hagyva, hogy az arcomat keretezze. Az arcom, kerek és elég karakteres látvány. Sötétszürke szemeim vannak, és íves szemöldökeim, valamint az orromban egy piercing látszik. Általában sminkelem magam, nem egyáltalán nem vagyok meleg vagy lányos oké?! Csak nekem így tetszik. Szóval, smink az van, valamint néha körömlakk, de nem mindig. Ékszer, hát viselek egy párat, pl egy karomszerű gyűrűt, vagy egy szárnyas angyalkát a nyakamban… Tetoválásom ezzel szemben.. hát erről most nem beszélnék. Kedvelem a fekete-vörös dolgokat, és jól is állnak nekem, de általában mindent felveszek, bár a kedvenc ruhadarabom, a hosszú bokáig érő bőrkabátom. Ebből kettő is van, egy sima, meg egy bundával bélelt, a téli időszakra. Nem, nem veszek fel szövetkabátot! Jah, meg nagy bakancs párti vagyok. Általában szeretem a magas nyakú pulóvereket

Velizarii Kyle O'Reely

Történetem

Lepillantok a nő arcába, és hirtelen valahogy nem látom olyan szépnek, mintha az érzelmei nyertek volna anyagi formát, de mindez egy pillanat műve, utána már ismét az a törékeny Barbie szépség néz vissza rám. Ijesztő... Ez már tuti nem normális hogy ilyeneket látok magam előtt, tuti el kellene egy pszichológus...
- Nem vagyok valami következetes, ez van. Ki tudja, talán nincs annyira ellenemre a helyzet mint kellene, mint tudod, csak egy gyenge ember vagyok hozzád képest - gúnyolódom kicsit, ez a része a dolognak a szóváltás tetszik, még akár élvezem is. Mazochista lennék? Csak egy icipicit, amennyire még egészséges.

- Ez a meglepő számomra is, én nem tudom elképzelni hogy nem akadt olyan férfi aki nemet mondott volna. Nem lehetsz ennyire mindenkinek az esete... - húzom el egy kicsit a számat, de különösebben nem érdekel, hogy kinek mennyire kellett nem kellett. Nem tudom megérteni az olyan embereket, akik egy ideig lelkesedek egy nő iránt, aztán a következő héten meg már szajházzák hogy micsoda egy alak. Valahogy ez nálam kicsit máshogy működik, de nem tudom mennyivel jobban vagy rosszabbul. Majd ha lesz barátnőm megkérdezem tőle. Ch, ha lesz. Persze nem válaszol a kérdésemre, nem meglepő, nem is firtatom tovább, az ő dolga hogy mennyire vén, de csak egy gúnyos mosoly tűnik fel az arcomon, ezek szerint a vámpír férfiak olyannyira szánalmasak hogy ráfanyalodik az emberekre... Ch, hát szar lehet...

- Te beszélsz ennyit, ha nem tűnt volna fel, és pontosan tudom mire jó a testbeszéd. Ha annyira vágynék rád, arról már tudnál egy ideje, nem szoktam finomkodni - jegyzem meg, mert az eddigi nyugalmam szerteszét szállt, félő hogy ha ennyire kezdeményez, akkor istenesen meg fogom dolgozni, bár ki tudja, lehet hogy neki ez tök mindegy, és nem is fogja érezni, elvégre azt beszélik hogy a vámpírok eléggé fájdalomtűrők. Lassan letesztelem mennyire. Kicsit gonoszkás mosollyal figyelem, ahogy szinte jár az agya, miért vagyok én más mint a többség, de hiába na, én túlélő fajta vagyok, és a túlélésnek nem a legjobb módja, hogy lefeküdjek egy vámpírral, mégha meg is ígéri. A szó elszáll, mint tudjuk.
- Nem kell tartanom? Ennek igazán örülök, de valahogy nem hiszek a szavaidnak, ne vedd magadra, elég gyanakvó vagyok ha saját magamról van szó. Ha nem is sikerülne, de megpróbálnám... - vonok vállat, nem adnám meg magam küzdelem nélkül, hogy legalább ne próbáltam volna meg. Az annyira nem lenne jellemző rám. A következőre csak legyintek, nem lényeges igazából, előbb lennék öngyilkos mint hogy az övé legyek.

- Rossz megérzés, stresszhelyzetben elég pesszimista tudok lenni, de erre már magad is rájöhettél... Nocsak, hát mégsem vagyok elég jó neked, akkor minek vagy még itt? - gúnyolódok, éllel a hangomban, kezd idegesíteni ez az egész, és el fogom veszíteni a fejem. Képes vagyok rá, nem vagyok egy jégszobor... Egy pillanatra elkap a kíváncsiság hogy vajon mi járhat a fejében, de végül is teljesen mindegy ami azt illeti, nem hiszem hogy sok dolgunk lenne ezután egymással.
- Valamiért nem túl hízelgő hogy egy sütihez hasonlítassz, viszont jó orrod van, nem sokan ismerik fel a Millioni édeskés illatát - válaszolok, és inkább nem akarok belegondolni, hogy erre értette vagy a sajátos testszagomra, amit úgy utálok magamon, ezért használok parfümöt.

Ahogy ellököm, kicsit megy hátrébb, bár korántsem volt szükségem minden erőmre, de tény hogy nem volt egyszerű, ha túl sokat ügyködök pálca nélkül, cudar fejfájás és kimerültség jön rám, szóval nem valami kifizetődő, de nem bánom. Így nehezebb, de nagyobb sikereket tudok elérni, nem mindig a könnyebb út a hatékonyabb, nem szeretek függeni, semmitől, még attól sem hogy mi van ha elvesztem a pálcám, ami a kabát zsebemben figyel. Látom hogy nem ér sokat, de azért legalább megpróbáltam, és nemes egyszerűséggel beintek a beszólására.
- De legalább tudom, hogy működik a dolog - vonok vállat, igazából erre ment ki, meg arra hogy megpróbáljam, és ha mondjuk egy karókkal kirakott fal lett volna mögötte, akkor nyertem volna. Ahogy visszasétál hozzám, elnézem lassú kecses lépteit, nem rossz nem rossz.
- Tudom, fordíthatnám hasznosabb dolgokra is mint hogy veled foglalkozzak - vigyorodom el, komolyan várom, mikor szakad el nála a cérna, és esik nekem. Egy védővarázslatot felépítek fejben, de nem adok bele erőt, minek? Még nem támadtak meg.

- Igazán köszönöm a nyelvleckét, de nem szándékozok soha az életben franciát tanulni - válaszolok, és a következőre csak megrázom a fejem, mintha érdekelné mit mondok, úgysem az lesz. Egyre inkább morogva veszem tudomásul, hogy ez bizony itt kemény menet lesz ha túl akarom élni. Megint nekem simul, és megjárja a fejem a gondolat, hogy istenesen oldalba vágjam, a gyűrűm még fel is sértené azt a hibátlan barbie bőrét, de csak ökölbe szorítom a kezem egy pillanatra. Nem tetszik, nagyon nem ami azt illeti.
- Miért az én hibám, hogy pont te vagy a 1000-ből az egyetlen, akinek tetszik egy antiszoc goth fiú?- vonom fel a szemöldököm, mert azért hogy ez a helyzet így összejöjjön, nem kis tehetség kellett. Bűn lenne?

- Bűnös vagyok, de nem ebben. Egyiket sem akarom, de ez téged már nem érdekel túlzottan mi? - dőlök még inkább neki a fának, ez stabilan tartja a hátam, és elönt egy kicsit a szorongás. Enyhe túlzás h nem vágyom rá, a testem vágyik rá, a józan ész az, ami mást mond. De ha ebből is ki kell jönnöm, akkor legalább nyomor fogok benne hagyni...