Szeret: sprite-os gumicukros jégkocka,vörösbor,kivilágított város, fotózni, olvasni, zene,barátok,metadon, horror irdalom, szürrealizmus, Hieronymus Bosch képei és szimbolikája, művelt , kreatív lányok és fiúk, enyhe fájdalom, pengék, kések, sajt, vaginális és orális szex.. Nem szeret: mustársárga, ostoba emberek, klasszicizmus, "te ezt nem értheted",lábfetisizmus,galambok, kosz,ribancok,műköröm,szoláriumok,az expasija. Titkok: Ahányszor csak gondja van, vagdossa magát. Pár szóban rólam: Nem tudok mit írni. Én egy gondolatrengeteg vagyok, egy tudattalan tudatalatti, semmi és minden. Na kifejtettem?
xxx
Haj:Hosszú szőke. Szem: Nagy és világoszöld. Különleges ismertető:állandóan karperecek, cipőfűzők, csuklószorítók vannak rajtam...ja és sok gyűrű. Pár szó a kinézetemről: Sovány vagyok, középmagas, szőke,zöldszemű, babaarcú. Nincs hatalmas mellem mint másoknak és hülyén érzem magam magassarkúban,szóval tornacipőt hordok,majd a saját esküvőmön is.
Natasha Bijou Harrington
Történetem
Behind the walls oldalról, Jonathan Valentiként
Határozottan azt hiszem, hogy jó dolgom van, már amennyire ezen az elcseszett helyen az lehetséges. Itt egy pszichológus, aki gyönyörű, intelligens, kávét főz nekem és osztja a véleményem azzal kapcsolatban, hogy nagyjából semmi bajom. Valószínűleg ilyen nem terem minden kerti vadrózsa bokorban, így jobb lesz megbecsülni. Azt mondja nem akart pszichológus lenni, ami furcsa, mert én úgy hallottam szereti a munkáját, de efelett a kérdés felett könnyedén átsiklok,végül is nem azért van itt, hogy vájkáljak az ő magánéletében. Elém rakja a bögre kávét én pedig belekortyolok és elismerően biccentek, mivel jó lett. Itt nekem nem adnak kávét, lényegében semmi olyat nem adnak,így most ezt is luxuscikknek látom. Lassan nyeldekelek nem is törődve vele milyen forró,egyszerűen élvezem, hogy egyáltalán hozzájutottam. Eközben a doktornő..na...nehezen mondom ki, Amanda azt ecseteli, hogy jó lenne,ha ellazulnék, meg káromkodjak, mondjam el mit érzek és ehhez hasonlóak. Nem tudom...én úgy ítéltem meg ,olyan laza vagyok majd szétesek, de ezek szerint mégsem vagyok annyira fasza csávó, mondjuk ezt a tényt már sikerült elfogadnom. Fura, most az egész nő, nem olyan összeszedett, mint a múltkor volt,jobban tudta mit akar és mikor akarja. Most olyannak tűnt, mintha kissé maga is elveszett volna, mintha keresgélné a szavakat és azok tök véletlenül jönnének ki a száján, bizarr és mégis elmosolyodom. -Nem érzem magam olyan pocsékul. Tudod, te vagy az első ,aki ténylegesen emberként kezel,nem, mint valami közveszélyes őrültet. És örülök, hogy egyetértünk abban, hogy nem vagyok teljesen elme roggyant. Inkább nem osztom meg vele a további elméleteimet. Szerintem valahol mélyen az agya rejtett zugában minden ember őrült egy kicsit. Végül is ki gondolta volna 20 éve az én hiperaktív hippi édes mamámról, hogy hozzámegy egy szektás baromhoz, engem, a szeretett fiát meg elfelejt és őrültnek titulál majd. Szóval...a ember élete fél perc alatt tud teljesen a visszájára fordulni, mondjuk nem értem mi hozza ki belőlem ezeket a fantasztikus bölcseleteket. Mikor lekerül rólam a kabát Amanda először megijed, talán arra gondol, hogy előtörtek a rejtett perverzióim és kegyetlenül meg fogom erőszakolni, de hamarosan ő is meglátja, hogy ilyenről szó sincs. Csupán azt szeretném,hogy ha már ilyen kedves velem lássa át az egész helyzetet,elképzelhető, hogy ezután ő is komplett idiótának fog tartani. Szegénykém erősen elcsodálkozik a sebeken, kérdez és én őszintén válaszolok. -Valóban mélyek, de tudod mi a legfurcsább velük kapcsolatban? Fogalmam sincs,hogy keletkeztek,simán lehet, hogy valami elmebeteg haverom volt az. Hosszan nézem az arckifejezését, most, hogy ilyen közel van, késztetést érzek,hogy legalább megcsókoljam, közel hajolok hozzá és szinte a szájába suttogom a szavakat. -Amanda...te sem hiszel nekem, ugye?