Alena Galocha

Becenevek: Al, Lena
Kor: 17
Foglalkozás: Tanuló
Iskola: Badminton
Év: 3
Csoport: Diák
Play by: Aida Domenech

xxx

Szeret: Azt amit éppen csinál, két arcot mutatni, az embereket megtéveszteni
Nem szeret: Ha rájönnek a titkára, a túl sokat hazudozó embereket, a nevelőszüleit
Titkok: Nem az akinek látszik
Pár szóban rólam: Tipikus jókislány, de csak a mostohaszülei előtt valamint az iskolában. Amikor e két helyről kiszabadul, teljesen megfordul saját tengelye körül és megváltozik. Mintha nem is ő volna... a szórakozóhelyek hercegnője, a külvilágban más emberként ismert Lena, akit az iskolai barátok és ismerősök még sosem láttak ilyennek. Nem engedhetné meg magának. De neki túl uncsi az az egyenruhás élet ott benn.

xxx

Haj: Barna
Szem: Zöld
Különleges ismertető: "Forever Young" tetkó a kezén
Pár szó a kinézetemről: Az iskolában valamint mostohaszülei előtt: Mint egy jólnevelt kislány, aki imádja az egyenruhát és szinte egész nap abban flangál. Haja szépen egyenesre simítva és fésülve, smink még véletlenül sincs rajta. Semmi kiegészítő. maximum egy kis nyaklánc és fülbevaló.
Külvilág: Bőrkabát szegecsekkel, napszemüveg, rengeteg smink, vadóc kinézet. Magassarkú, elegáns táska, cigaretta, pia... meg sem ismered.

Alena Francheska Galocha

Történetem

-hozott-
Szokás szerint minden dög unalommal kezdődött ma is. A korai órákban egy istenért nem szerettem volna kimászni az ágyból, pedig muszáj volt gitárra menni. Az egyetlen egy szerencsém az lett, hogy gitár... ha nem gitár óra lett volna, biztos szartam volna rá és nem érdekelt volna semmi. Nem mentem volna!
Kitakartam magamat, szokás szerint aztán valami jócskán kihívó cuccot öltöttem magamra és miután megejtettem a fürdőszobát -a mink le sem maradhat-, elpakoltam a szükséges cuccaimat és elindultam. Mivel a suli egy köpésnyire van, ezért csak át sétáltam. Annak az egyenek örülök, hogy itt nem esik a hó. Amúgy már érződik, hogy kicsit hidegebb van... vagyis hűvösebb. Az ember egy pulcsiban néha fázik. Mint például most, kora reggel. De nem mászok már vissza semmiért sem.
Az utcára kiérve egy cigit vettem elő, majd gyújtottam rá, és éppen addig el is szívtam, még odaértem a suli bejáratához. A gitáromat nem hoztam magammal, de nem érdekel, hagyom, hagy élvezkedjenek a többiek otthon rajta, főleg, hogy teljesen... sík hülyék hozzá. A szobatársaim közül, csak én értek ehhez.

Amikor a suliudvarba értem, már megbántam igazából, hogy otthon nem ittam kávét. Amit itt kapni a büfében... na azt senki figyelmébe nem ajánlom, mivel az egy annyira széthígított, lötty, hogy az nem emberi! Még egy kávét sem tudnak megfőzni, ember! Hogy küldhetik őket ide... egy ilyen helyre akkor dolgozni? Én tuti megmondtam volna nekik felvételkor, hogy főzzenek nekem kávét és ha az elnyeri a tetszésemet, akkor mehetnek. Úgyis az a legjobban fogyó cikk. Szerintem. A kaja mellett persze, a kettő kábé egy szinten van. Nekem. Másnak nem tudom.

Az óra sikeresen letelt, egész tűrhető volt, én pedig körülnéztem, majd miután láttam, hogy nem figyel senki, remélhetőleg, a Nyugati szárnybeli szertárba vettem meg az irányt. Mindig itt nézelődök meg bíbelődök jó ideig. Ide senki nem jár be... ez az egyik legkellemesebb hely az iskolában, ahol egyrészt senki nem talált még meg soha és ahol nyugi van. Az egyetlen picike kis utacskát használom a helység közepéig, majd az ott lévő asztalra leteszem a cuccaim és leülök a székre. A füvet is előveszem, kelleni fog majd aztán. Volt már pár pasi, akit ide behoztam, és tényleg... nyugodt.
Miután meggyújtottam a vicces cigimet, zajt hallok az ajtó felől. Nem nyomom el, nem idegeskedem túlzottan rajta, hogy vajon ki is az, mivel tanár ide nem jár. Max gondnok, aki meg általában nem szól semmit erre.
-Ki vagy és mit akarsz?
Még nem látom az illetőt, de kíváncsian várom, hogy egyáltalán visszaszól-e nekem vagy egyáltalán idemerészkedik -e hozzám. Mindjárt meg fogom tudni. Lengetni kezdem lábamat az asztalnál, csak lassan, miközben újra beleszívok a "cigimbe". Nos?