Elizabeth Stonem

Becenevek: Eff, Effy
Kor: 17
Foglalkozás: Tanuló, de néha ez is, az is
Iskola: Roundview
Év: 3
Csoport: Diák
Play by: Kaya Scodelario

xxx

Szeret: Szex, Tony, cigaretta/fű, pia, Freddie, Cook, néha a szüleimet, de általában jól titkolom ezeket a dolgokat.
Nem szeret: Bízni valakiben, ha utasítgatják, érzelmek, tanulás, ezt évekig sorolhatnám.
Titkok: Anyám csalja apámat, érzelmi gondjaim vannak.
Pár szóban rólam: "Titokzatos és meghatározhatatlan... mindenkit maga köré vonz, mindent kézben tart és teljesen független."
Effy a rejtélyes, vakmerő és rossz lány. Pandorán kívül nincsen barátja. De ez nem azért van, mert az emberek nem szeretik, hanem mert ő nem akar barátokat. Teljesen független lány, aki utálja még csak a gondolatát is annak, hogy megbízzon valakiben. Keményen kimondja, amit akar. Mindent elér, a szülei sose büntették meg és a bátyja is mindig megvédte. Senki se szólt neki, ha rossz fát tett a tűzre. Rendkívül okos lány és nagyon ért ahhoz, hogy hogyan leplezze az érzelmeit mások előtt. Soha senkinek nem mutatja ki az érzelmeit. Szereti azt színlelni, hogy nincsenek érzelmei és nem érdekli senki vagy semmi. De ez csak álca. Valójában ő is tud szeretni, de nem mer. Azt hiszi, hogy a szerelem mindenképpen szívtépő fájdalommal jár. Eléggé érdekes személyiségnek nyilvánul meg ha megismered. Nagyon keveset beszél, inkább a tetteiben nyilvánulnak meg a dolgai.

xxx

Haj: Barna
Szem: Kék
Különleges ismertető: Köldökpiercing, sok ékszer...
Pár szó a kinézetemről: Körülbelül 165 cm magas, 60 kg körüli. Eléggé vékony. Vonásait anyjától örökölte. Váll alá érő barna haja van, valamit tengerkék őzike szemek, amelyeket szinte mindig smink veszi körül-emeli ki. Stílusa kicsit vad. Mindig sok ékszert és kiegészítőt aggat magára, néhány ruháját pedig magának szab el ha olyan kedve van. Bal fülében több fülbevaló is található. Amúgy kellemes látvány, sok pasi bomlik utána.

Elizabeth Stonem

Történetem

15, lassan 16 évvel ezelőtt láttam meg a helyi kórházat Bristolban. Igen ám, körülbelül szó szerint értve hiszen ami azt illeti a taxiban születtem meg. Már akkor is érdekes volt az életem. Azért persze ha már ott voltunk a kórháznál, bevittek minket és egy-két napot bent töltöttünk anyámmal, miközben rokonok tódultak befelé, hogy megnézzék a kislányt, akinek még nincs neve. A szüleim nem tudták milyen névvel dobjanak meg, de végül -nagy nehezen- az Elizabeth mellett döntöttek. Ez mellett egész normálisan telt el a következő pár évem. Már ha egyes dolgokat normálisnak lehet mondani ilyen -finoman szólva- bolond szülőknél. Anyám munkanélküli volt, mégis a nap nagy részében színét se láttuk. Apám dolgozott egyedül a családból, neki jól kereső banki állása van. A bátyámmal lógtam mindig együtt, ő egy évvel idősebb tőlem. Tőle vettem át rengeteg dolgot, közöttük a mostani stílusomat is.
A szülők még csak aprócska gond volt, mikor megérkezett a nagyi, hogy vigyázzon ránk. Utáltam. Elmeséljem miért? Körülbelül két éves lehettem még járókám volt és az udvaron szaladgáltam vele oda-vissza miközben a bátyám mellettem játszadozott valamivel. A nagyi meg kiakadt, hogy csörgök a járókával meg hogy mi lesz ha elesek, ezért megfogott és kikötött egy téglarakáshoz, hogy ne bírjak elmozdulni onnan. Hát normális ez a család, kérem?
Aztán amikor kezdtem felnőni egy csomó dologra rájöttem. Például, hogy ha a nagyi akar jönni vigyázni ránk, akkor azt kell mondani, hogy "nem kell, nem kell!" mivel a bátyám mindig itt van mellettem. Aztán, jött apám... jah kiderült hogy megcsalja anyámat. Legalábbis én kaptam rajta. Nem mondtam el anyámnak, apám jól lefizetett. Minden hétvégére normálisan volt pénzem legalább. Aztán... anyám éjszakai kiruccanásainak eredménye : sztriptízbárban dolgozik. Na ez aztán még jobb. Még szerencse, hogy csak egy alkalommal történt.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a bátyám és én vagyunk a legnormálisabbak a családban. Körülbelül 12 éves lehettem amikor először kimentem a barátaimmal és a bátyámékkal bulizni. Amilyen személyiséggel és el züllöttséggel rendelkeztem már akkor, nem volt meglepő, hogy a rendőrségen kötöttem ki a barátaimmal együtt. Csak beszóltunk pár rendőrnek, ez volt a gond. Sosem szidtak meg érte, nem érdekelte a szüleimet ez a dolog. Mióta ez az ügy lezajlott, teljesen függetlennek érzem magam. Minden hétvégén más buli, minden hétvégén más társaság, aztán a végül már egy nagy társaság lett. Középiskolát járom jelenleg mellesleg, az el züllöttségemnek határa is van és okos is vagyok nem úgy mint a szüleim. Ők különösebben azóta már nem is érdekelnek, és én se őket igazából ahogy észrevettem. Tudják, hogy milyen vagyok és hogy tudok magamra vigyázni. Pénzzel meg ellátnak ha kell, de szerezni tudok máshogyan is ha nem is adnak.
És hát körülbelül így.