Nathan Collins

Becenevek: Nate, más megszólításra nem reagálok
Kor: 20
Foglalkozás: BC Groan szólógitárosa; főállásban pedig nőcsábász
Iskola: Pár éve
Év: -
Csoport: Hírességek
Play by: Ash Stymest

xxx

Szeret: cigi, pia, bulik, jó pasik, jó nők, fű, gitár, tetoválások, függetlennek lenni
Nem szeret: hisztis emberek, gólyákat, szüleit, buta nők, ha elszakad a húrja
Titkok: 8 évesen volt az első csókom. 15 évesen vesztettem el a szüzességemet, na, meg imádom a pasikat. De az igazi titkaimat nem árulom el, azért titkok.
Pár szóban rólam:Nem is tudom, mit mesélhetnék el magamról. 1993-ban születtem egy napos 18.-án, júliusban. Gyermekkorom nem mondható gondatlannak, bár voltak remek perceim. Az apám meghalt, az anyám elhagyott én pedig a keresztszüleimhez kerültem. Az iskolában nem remekeltem, tudtam, hogy többre lennék képes, de nekem más milyen volt az elképzelésem a jövőmről. Tanultam, az eredményeim reálisak voltak, nem álltattam magam bemagolt leckék 5-vel. A gimnáziumot sikeresen elvégeztem, lediplomáztam, majd elkezdtem az álmaimat megvalósítani. S lám meg is lett az eredménye a kemény munkám, mivel híres gitáros lettem egy menő bandában. Alapjában véve rengeteg ismerősöm van, de nem mindenkit mondok a legjobb haverjaimnak. Rengeteg buliba járok, ahol az alapot mindig én adom meg, nélkülem lapos az egész. Szeretek órákat azzal tölteni, hogy a gitáromat nyúzom új ritmusokat kitalálva. Ritkán dalszövegeket is szoktam írni, de nem mutatom meg senkinek. Kedvenc időtöltésem egyben a munkám, mert azok az idióták, akikkel együtt vagyok, ők a családom.
Mit kell még rólam tudni? Ja, hát persze. Nem vagyok az a fajta, aki fent hordja az orrát, de bennem is megvan a fensőbbség érzet. Szeretek a saját fejem után menni, ami néha bonyodalmakat szül, de hamar kiküszöbölöm. Kb. ennyi lenne szerény, jó képű személyem.

xxx

Haj: fekete, barna
Szem: kék
Különleges ismertető: tetoválások hegyén hátán
Pár szó a kinézetemről:Nem vagyok egy szőke herceg, nem hordok különleges cuccokat, mondjuk ez nem teljesen igaz. Saját stylistom van, azt veszem fel, amit ő gondol. De az én stílusom nem utánozható. Különleges, és tele van egyedi darabokkal is. Hajam égnek ál, vagy stílusosan lapul le, de a lényeg az, hogy nem áll bénán. 188 centi magas vagyok, kockás hassal, erős felkarral. Nem vagyok dagi, de nem is vagyok nádszál, pont jó vagyok. Nem

Nathan Harold Collins

Történetem

Idegesen doboltam újaimmal a csúszós felületű asztalon, miközben azon törtem a fejem, hogy mikor szabadulhatok ki szüleim fogságából. Nem akartam tiszteletlennek tűnni, meg ilyenek, de sokkal jobban szerettem volna motorra ülni, elhajtani jó messzire tőlük, s megállva elszívni egy füves cigit. Micsoda álom, micsoda felfrissülés lenne…
-Mi lenne, ha egyszer az életben itthon ülnél a seggeden szombat este, és foglalkoznál egy kicsit velünk? – kérdezte anyám toporzékolva. Istenem mennyire utálom a hisztis nőket. Főleg az anyámat, aki kutya kötelességének érzi azt, hogy mindig basszogasson. Nem érti meg, hogy nekem egyáltalán nincs hangulatom hozzájuk, elvégre ők a világon a legidegesítőbb személyek.
-Nem látod, hogy a fiadnak már nem is kellünk? Elvégre elvannak a barátaival, nem kell mindig velünk lenni. Lassan felnő, s már nem mondhatjuk meg, mit csináljon. Fiam, részemről menj. – mondta apám mosolyogva, miközben anyám hátát simította. Hát igen, a jó öregfater, aki megért engem. Tudja, hogy már nincs a hátsómon a tojáshéj, már vagyok elég nagy, hogy vigyázzak magamra. Vagyok? Talán igen, talán nem. Mondjuk a hülyeségem határtalan, a felelősség tudat meg csak akkor ölt testet, mikor a szüleim is a közelben vannak. Amúgy egy őrült barom vagyok, aki mindenbe mindig benne van. Lehet, emiatt nem fogok sokáig élni, de mivel egy életünk van, mindent ki kell próbálni!
-Köszönöm szépen a tartalmas beszélgetést, de ha nem bánjátok, most elmennék, várnak a srácok. – mondtam lazán felállva, miközben hajamba túrtam, felvettem dzsekimet s kimentem a motoromhoz. Nem érdekelt, hogy az út eléggé csúszós, csak mentem a fejem után, ami elvezetett a kedvenc helyünkre. Nem volt nagy szám a hely, de ha tudnák, az emberek milyen olcsón lehet itt a piát kapni, akkor idejönnének, s soha többé nem hagynák el ezt a helyet. Egy alkoholistának ez a legjobb hely! Remek pia, szép nők, na, meg jó társaság. Lassan, gondosan parkoltam le szemem fényét, miközben megláttam a barátaim autóját. Hatalmas vigyorral arcomon mentem be, az amúgy is alkohol szagtól bűzlő terembe, miközben rágyújtottam. Sűrű volt a füst, s a kopott padló nyikorgott talpam alatt, rám terelve minden tekintetet. Odabattyogtam fivéreimhez egyből lepacsiztam velük, majd kértem a szokásos üveg vodkámat.
Már törzsvendégen vagyunk ezen a tatákkal teli helyen, ehhez kétség sem férhet. Perceknek tűnő órák múlva, ittas állapotban ültem fel motoromra, s próbáltam valahogy hazaszáguldani. Azt tudni kell, hogy 35km-re van a házunktól a söröző.
Minden szép volt, jó volt, míg nem láttam vakító fényt, majd némi puffanást, pörögtem egy sort, majd nekimentem egy fának. Ez volt az utolsó emlékem arról az estéről… Csak színek, hangok és néhány bevillanó kép, ennyi maradt meg.

Anyám kisírt szemeivel találkoztam, amelyek a haragtól is égtek. Szőke fürtjei gondatlan kontyba fogta, ruhája néhány helyen kifordítva, de a lényeg, hogy csúnyán nézett ki. Próbáltam valami olyasmit kinyögni, hogy mi baj? Hisz élek, nincs semmi bajom.
-Az apád meghalt...frontálisan ütköztetek. – mondta ki akadozva, miközben a sírás kerülgette. Megöltem az apámat...