Hozzászólások száma : 15 Age : 28 Tartózkodási hely : Bristol
Tárgy: Roxanne Price Pént. Jan. 25, 2013 1:43 pm
Becenevek: Roxy, esetleg Annie Kor: 16 Foglalkozás: Diák Iskola: Roundview Év: 2 Csoport: Diák Play by: Selena Gomez
xxx
Szeret: A hitárom, ami 6 éves korom óta velem van, és a naplómat. Nem szeret: Előítéletes emberek. Titkok: Nincs. Pár szóban rólam: Szeretem az új dolgokat, általában mindig kipróbálom azt, ami érdekel, így bevállalósnak mondom magam. Soha nem hagynák ki semmit, amit az élet kínál nekem, bár azért, ölni nem hiszem, hogy valaha is fogok.
xxx
Haj: Hullámos, hosszú, barna haj. Szem: Szintén barna. Különleges ismertető: Van egy hangjegy alakú tetkó a csuklómon. Pár szó a kinézetemről: Alacsony termet, hullámos barna haj, ugyan ilyen színű szem, egyenlő, elvegyül és senki sem veszi észre.
Roxanne Price
Történetem
Olyan jól mutatna itt, hogy szegény családból jöttem, és további hülyeségek. De ezt nem tudom elmondani magamról. Az édesapám üzletember, így egy éveb elég, ha itthon van egyhuzamban 2 hónapot, a többit utazással tölti. Mindig is mániám volt, hogy valószínűleg kettős életet él, ahogy a filmekben szokták. De ezt nem tudom bebizonyítani. Bár, ha azt nézzük, hogy anyával ez alatt a 2 hónap alatt is összevesznek legalább 100-szor, jobb, hogy nincs többet itthon. Ha már anyánál tartunk. Ő ügyészként keresi a kenyérre valót. Így a velem, és bátyámmal töltött idejük nevetséges. Reggel látom anyát, majd ismét másnap reggel, maximum 10 percre. A bátyámnak nagyobb mázlija van. Elmúlt 18, és azonnal elhúzta itthonról a csíkot, bár mostanában sűrűn visz el magához, és van, hogy hetekig nála tartózkodom. A barátnője, Danielle, nagyon kedves lány, de komolyan. Mindig is viccesen jó volt a kapcsolatunk, bár apa, és anya sosem kedvelte őt igazán. Mondjuk, ők kit kedvelnek? Szerintem senkit sem, maximum magukat szeretik. Viszont tőlem elvárják, hogy legyek velük kedves, és megértő, és hogy; ne rosszalkodjak. Mintha tudnék rosszalkodni, mikor minden másodpercben van velem valaki, és soha nem hagynak egyedül. Bár, nem tagadom, azóta a nap óta van ez így. De nem tehettem róla! Oké, senki nem nyomott a fejemhez pisztolyt, magamtól ittam annyit, hogy a végén egy kórházban kötöttem ki, de ha látod az apádat egy másik nővel az ágyban, ahol te is keletkeztél, vagy elrohansz sírva a szobádba, vagy felhívód a legbalhésabb ismerősödet, miszerint lazítani akarsz. Vagy drogot ad, vagy piát. Esetleg felajánlja, hogy lefekszik veled. Nos, én inkább a második pont mellett maradtam. Így sikerült annyira leinnom magam, hogy alkohol-mérgezés miatt 1 hétig kórházi koszton éltem, és abban a kényelmetlen ágyban aludtam. Majd jött "a csalódtunk benned Roxanne Price!" mizéria a nagyszüleimtől, a szüleimtől, a bátyámtól, a barátaimtól. Majd egyik nappal azzal ébresztettek, hogy ott kell hagynom Holmes Chapel-t, mert Bristol-ba költözünk. Na, hát. Így kerültem én, ide.