victoria leah fay ~ i'm ready

Becenevek: Vic, Tori, Vicky
Kor: 17 év
Foglalkozás: tanuló
Iskola: Roundview
Év: 3
Csoport: Diák
Play by: Bethany Mota

xxx

Szeret: ruhák, műköröm, család
Nem szeret: gusztustalan dolgok, hörgős zene, iskola
Titkok: félhold formájú anyajegy a fenekemen..
Pár szóban rólam: Nincs olyan, aki nem ismerne a gimiben, így sokszor azt hiszik én vagyok a környék kurvája. Még ha így lenne! A bunkóság és nemtörődömségnek semmi köze a ribanckodáshoz. Mindössze ilyen vagyok, jó lenne lefogadni és talán kedves leszek veled. Mint mondtam: talán. És a szerénység sem a legjobb szó, amit rám mondhatsz, de sok sikert hozzám!

xxx

Haj: hosszú, egyenes, barna
Szem: barna.. milyen lenne?
Különleges ismertető: egy apró csillag alakú tetoválás a csuklómon
Pár szó a kinézetemről: Hosszú barna hajammal és hozzáillő igéző barna szememmel bárkit letudok venni a lábáról és ehhez jön a tökéletes alakom! Vékonynak és magasnak mondanám magam, ami sok pasi álma, vágya.

Victoria Leah Fay

Történetem

hozott - Szigeti Bella - http://szjg.my-free-forums.com

1994. május hetedikén láttam meg a napvilágot az Egyesült Királyságok legnépesebb városában, vagyis Londonban, de három éves koromban Budapestre költöztünk. Édesanyámnak rögtön szemet szúrt a dátum, mivel potosan ezen a napon, ebben az évben tért nyugovóra édesapám, akit nem sikerült ezáltal megismernem, és akármilyen keménynek is látszódom szerettem volna megismerni,de ez már a múlté. Átlagosan éltem kiskorom mindennapjait, és egy szikrányi jele sem volt annak, hogy bármiben kiemelkedő tehetség lennék. Bár édesanyám szerint mindig pózoltam a képeken beajánlott egy fotóstúdióba, ahol elkészült életem első fotósorozata, de mikor megkezdődött a gimi a modellkedés alább hagyott, de amint leérettségiztem folytatom és leszarom az egyetemet.
Tíz éves lehettem, amikor a nővérem elvitt magával a színházba. Rögtön bele szerettem a jelmezekbe, a reflektorokba, a díszletbe, szóval mindenbe. Végig egy apró mosoly ült ki az arcomra, és lelkesen figyeltem a színészek minden mozdulatát. A dráma után a memóriámban megmaradt jeleneteket próbáltam eljátszani, és annyira élveztem az egészet, hogy még a kis családi körnek is képes voltam előadni. Nem volt valami nagy szám, de lelkesen tapsoltak, és anyu annyira büszke volt rám, hogy titokban beíratott egy színészi szakkörbe. Ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudtam volna képzelni. Igaz, nevesebb előadásaink sosem voltak, de mindig engem választottak ki az egyik főszereplőnek, és keményen dolgozva próbáltam megfelelni az elvárásoknak. Az első teltházas szereplésünk alkalmával adrenalin túltengésem volt, de meglepő módon kicsit sem izgultam. Tudtam, hogy baj nem lehet, mivel már annyiszor átgyakoroltuk az egészet. Nagyon jól teljesítettünk, és ezután sokkal gigantikusabb színházakat is ostrom alá vettünk. Páran fel is figyeltek a tehetségünkre, és bemutattak néhány nevesebb rendezőnek is.
A nővérem már két éve végzett a Szent Johannában, és anyukám úgy döntött, hogy nekem is ide kellene járnom. Először nem túlságosan lelkesedtem a dologtól, mivel mindig is utáltam tanulni és ezzel most sem vagyok másképp, de sikerült beleszoknom, így mindig sikerül egy erős hármas átlagot produkálnom. Nem a legjobb, de a modell karrieremhez elég, ha pedig az nem jönne össze ott van a színészet, mint említettem régebben általánosban színjátszós voltam.
Édesanyámnak jól menő divatcége van, így sok mindent tanulhattam tőle. Annyira jól megy ez a cég az egész országban- sőt már majdnem az egész világon- hogy dús gazdagok lettünk mindenféle segítség nélkül, így a legdrágább ruhákat is megkaphatom. Tele vagyok Dolce&Gabbana, Gucci vagy akár Louis Vutton darabokkal, ami miatt rengetegen irigyelnek és irigyeltek mindig is.
Rengetegszer utazom mai napig Angliába, így egyesekkel ellentétben kiváló angol tudásom van, de hogy tartsam magam a kialakított képhez megjátszom, hogy nem vagyok jó angolos és csak hármasokra vagyok képes, pedig ez egyáltalán nem így van. Csak olyanok előtt vagyok képes megnyílni, akiket tényleg szeretek.
Még sosem volt tartós kapcsolatom afféle szajha hírében állok az iskolában, pedig nem ilyen vagyok. A látszat néha csal, nem is keveset. Rengeteget adok magamra és sok futókapcsolatom volt már, de ettől függetlenül egy normális Szent Johannás diáknak mondanám magam, ha mások ezzel nem értenek egyet akkor is.
Utálok tanulni, de sokak szerint nagyon jó fejem van a tanulással kapcsolatban, de ezt nem kamatoztatom- nem mintha akarnám-.
Mindig keménynek mutatom magam, de egyébként érzékeny vagyok. Bárki mond rólam bármit elhiszem ha rossz, ha jó. A kritikákat egyáltalán nem bírom elviselni, így olyankor van, hogy napokig magamba zuhanok és csak árnyéka vagyok önmagamnak. Mindig is olyan ember szerettem volna lenni, aki nem foglalkozik mások véleményével, de már nem töröm magam, mert rájöttem az nem én vagyok. Anyukám és a nővérem mindig azt mondja úgy vagyok tökéletes ahogy vagyok nem kell megváltoznom, amit ők mondanak nekem az szent, így nem változtatok rajta. Ők ketten azok akikre mindig minden körülmények között számíthatok, így csak az ők véleményükre adok.
Ha tehetném nem járnék iskolába, hanem modellként utaznám körbe az egész világot és olyanokkal dolgoznék együtt, mint Heidi Klum vagy éppen Tyra banks, de Naomi Campbellt sem ellenzem.
A barátaim szerint nem csak a modellkedésben és színészetben vagyok tehetséges, de még énekelni is tudok. A tánc az egyetlen dolog, amiben nem vagyok jó, de mikor táncolni kell improvizálok. Félek a szalagavatótól ki fog elesni miattam, de legfeljebb ráfogom valaki másra.
Amióta az eszemet tudom diszlexiás vagyok és ezt szeretem eltitkolni az emberek előtt, de egy osztályközösségben ez nem marad sokáig titok, így ez hamar ki is derült, de a többi ember előtt próbálom titkolni, de mégsem mondom azt, hogy ez valamiféle titkom lenne, mert ha rákérdeznek habozás nélkül válaszolok.
Imádom az életet és ő viszont imád engem. Elkényeztetett fruska ként- mások ribancnak mondják, de nem vagyok az- mindent megkapok, soha nem kellett megdolgoznom még semmiért sem. Csak mondanom kell ha valamit szeretnék és egy szempillantás alatt megkapom. Igazi vezéregyéniség vagyok ennek köszönhetően.
Egoistán hangzik ha azt mondom szeretem önmagam? Nem érdekel, mert ez így van. Nem tartom magam csúnyának és átlagosnak sem, szerintem külsőre nincs bennem semmi rossz, de a belsőmmel akadnak csiszolni valók, de azok már annyira a részemmé váltak, hogy nem tudnék tőlük megválni, mint a hiszti is.