Wesley Damien Avrizu

Becenevek: Wes
Kor: 25
Foglalkozás: Tetováló művész, valamint basszusgitáros két zenekarban is, amiből az egyik halad az országos ismeretség felé.
Iskola: Már befejeztem.
Év: -
Csoport: Híresség
Play by: Samuel Larsen

xxx

Szeret: Cigi, tetoválás, nők, szex, zene, KoRn, basszusgitár, P.O.D. , Limp Bizkit, stb.
Nem szeret: Mai modern zenék, nagyképűek, drogdílerek
Titkok: Lefeküdtem az egyik tanárommal, így mentem át az érettségin, valamint megfenyegettem a banda énekesét.
Pár szóban rólam: Raszta, lényege törő, magányos, depressziós, művész, akaratos, céltudatos, korához képest igen komoly vagyok, ki nem néznéd belőlem, hogy valójában kétszer annyit éltem meg mint te. Vagy bárki más ezen a tetves világon.

xxx

Haj: Raszta. Szerintem ezzel mindent elmondtam, azonban barna, abból is a sötétebb, de már akkor legyen fekete, és alul pár szőke raszta vég.
Szem: Zöldesszürkéskékesizé. Döntsd el magad
Különleges ismertető: raszta, szerintem elég ez nem? egyébként meg két alsó ajak pc, valamint tetoválások a két karomon, és a hátamon, de elárulok valamit, fülbevalóm is volt, nem is egy…
Pár szó a kinézetemről: Hogy őszinte legyek, én nem az a raszta vagyok, akinek gondolsz. Engem nem a füvezés éltet, sem Jamaica, sem Bob Marley. Persze azért néhanapján egyiket sem vetem meg, egyszerű ruhákban járok, amik azt fejezik ki, hogy szeretem a metált, élek-halok érte, és ne is próbálj emg változtatni ezen, mert harapok érte. Viszont néha láthatsz elegánsabban is. Néha.

Wesley Damien Avrizu

Történetem

hozott - http://szjg.secretsstories.com/

Igen, valahogy némi unszolásra képes vagyok megmozdítani magam, és kihozni magamból azt, amit sokan nem néznek ki belőlem. Mert én tudok teljesen jó teljesítményt nyújtani, persze ha akarok. Ez pedig sajnos, vagy nem sajnos sokszor – sokszor elmarad. Viszont ezért én is hibás lehetek… Talán akkor változott meg bennem minden, egyszerűen minden, mióta Adél elment. Azóta nyaggatom Sziszit hogy feküdjünk le, az óta kellenek csak szexre a nők. Nem más óta, és nagyon sajnálom néha hogy ilyen vagyok, mert én nem voltam mindig ilyen ugye, és a szüleim halála ezen még csak dobott. Legalább egy lapáttal, ha nem kettővel. Szóval, értitek, remélem nem kell sokat magyarázni. Aztán utána ott voltak a nőügyeim, amitől zengett az egész iskola, és ma is zeng persze, de engem ez már annyira nem érdekel, úgy vagyok vele, hogy ha nekik jó, hogy pletykálnak, hát akkor pletykáljanak, nem nagyon érdekel. Ha ettől nekik színesebb lesz az életük, hát tessék, én nem állok ilyen módon senkinek sem az útjába, de ezt már tudják rólam, szóval erre nem akarom fecsérelni a drága szót. És a számat sem. Most meg itt állok egy szál törölközőben Sziszi előtt, és zavarban vagyok, pedig már milliószor álltam lányok előtt majdnem ádámkosztümben, bár most itt van ez a törcsi is, még is zavarban vagyok. Mindig is zavarban voltam, ha ilyen helyzetben voltam, de megtanultam hogyan tudom leplezni az érzéseimet. Szóval kívülről nem annyira látszik, hogy én bizony zavarban vagyok. Bár Sziszi észreveheti, ismer már annyira, hogy az ilyenek egyből leessenek neki… Két éve hajtom igen, de nem csak azért mert őt is fel akarom írni a listára, hiszen nem kétséges, hogy abszolút bejön nekem, mint nő… De valahogy ez sosem volt kölcsönös és érzésem szerint nem is lesz, viszont nem vagyok szerelmes, hiszen ő a legjobb barátom. Vagy mifene, így egyenesen tabu, főleg úgy hogy volt pasija… Vagy nem is tudom hogy ők most hányadán is állnak, de igazából nem is izgat ez.
Vagyis annyira azért mégis izgat, hogy tiszteletben tartom, ha Sziszinek van párja, mert én akármit is akarok a nőkkel, annyira azért még tartom őket, hogy nem rondítok bele a kapcsolatukba. Kivétel, ha valakit nagyon akarok, Sziszi esetében ez így van, de a barátságunk fontosabb, minthogy a kapcsolata esetleg egy ilyen miatt fusson zátonyra. Tudom, néha elképesztően jó arc tudok lenni. Néha még magam is meglepem. Viszont az a ruha nagyon nem kéne rajta legyen… Néha vannak olyan gondolataim hogy letépem róla az összes ruhát, behúzom egy öltözőbe, és olyan élményben lesz része amiben ez előtt, és ez után soha nem lesz, de persze tiszteletben tartom őt, az érzéseit … Viszont ebben a pillanatban nem ez fordult meg a fejemben, de rendeztem arcvonásaim és elmosolyodtam pimaszul. Ahogy általában szoktam rá mosolyogni.
- Pedig kezdtem örülni, hogy azért vagy itt, de ettől függetlenül jó, hogy látlak. – mosolyodom el, és nem hagyom figyelmen kívül a reakcióját a felsőtestemre. Tényleg csak véletlen mászkáltam itt így törölközőben, és meglátott. Hát, ez van. – Te vagy az opcionális jelölt egy numerára, csak soha nem akarod. Persze tiszteletben tartom, hogy miért. – mosolyodtam el őszintén a végére, és szorítok egyet a törölközőn, mert igen csak lazán lóg rajtam.