Lana Peterson

Becenevek: Lana, maximum még Léni
Kor: 20
Foglalkozás: Nyomozó, másodállásban masszőr
Iskola: Magán suli volt
Év: -
Csoport: Felnőtt
Play by: Susan Coffey

xxx

Szeret: kávé, munkái, magánélet, szülei, testvére, macskák, a gyerekek, veszély, szenvedély...
Nem szeret: a bűnözőket, hosszas nyomozást, ha valamit nem tud megfejteni, ha keverik a kakit körülötte, a buta embereket...
Titkok: A masszőr állás nem csak masszőrködésből áll...
Pár szóban rólam: Fő jellemvonások: rendkívül változékony, izgalmat, kalandot kereső, unalmat gyűlölő, vállalkozó, lelkes, bátor, gyors, érzékeny, alkalmazkodó, idealista, intuitív, színészi vénával rendelkező, szeret túlozni, rendkívül szórakoztató, jó kereskedő, éles látó, könnyen barátkozó, heves, kiszámíthatatlan, lobbanékony, uralkodni vágyó, gyűlöli a korlátozást, létfontosságú számára a veszély, ironikus, érzelmi kitöréseket nehezen tolerálja, menekül a kötelezettség elől. Mindig valamiféle távoli célra lövi ki nyilát, hogy aztán üldözőbe vegye azt. Olykor meg is találja nyilát, ám gyakran teljesen letér az eredetileg kitűzött útról, mert valami eltereli figyelmét. Alapvetően nem is a cél, hanem maga az utazás, a kaland izgalma vonzza. A célba érkezés nem annyira érdekes. Találkozni lehet vele egy újonnan megnyílt szórakozóhelyen, étteremben, egy izgalmas film bemutatóján. Ösztönösen ráérez, mindenre, ami a későbbiekben hatalmas népszerűségnek örvend. Gyakran ő teremti a divatot, mindenkit megelőzve és hangot is adva elismerésüknek. Senki sem köt, olyan élvezettel ismeretségeket, mint a ő. Nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kiszimatolja a jó lehetőségeket, míg mások a hajukat tépik már mérgükben, neki szinte az ölébe pottyannak a lehetőségek. Jellemzi őket a hirtelenség, a meggondolatlanság,a kiszámíthatatlanság, vagyis mindaz, ami lehetővé teszi, hogy belevesse magát a kínálkozó lehetőségekbe. Legnagyobb ellensége az unalom és hamar rá is unnak dolgokra. Ő nem ismeri azt a szót, hogy kitartás. Számára ez az unalommal egyenlő, számára végtelen unalmas, ha ugyanazt a dolgot kétszer el kell végeznie. Imád szerepeket játszani és minél drámaibb, annál jobb. Nyughatatlanul keresi, hogyan érhetné el céljait: más és más utakon, szerepekben, viselkedéssel, technikákkal.

xxx

Haj: vörös
Szem: zöld
Különleges ismertető: köldökpiercing
Pár szó a kinézetemről: Általában elegáns, a munkája miatt. Nem rég kezdett el másodállásban masszőrködni, de csak férje végett, mivel elváltak és egyedül maradt. Amióta masszőr, a munkahelyén a fehér köpeny alatt csinos kis fekete ruhácska villan ki, amely megmutatja bájait vendégeiknek...
Nyomozó, olyankor szereti megszegni a szabályokat és szereti átalakítani egyenruháját. Mindenképpen valami feszülős fekete cucc vagy éppen egy kellemes kis szoknya, amelyben könnyen meg tudja győzni "ellenfeleit". Szabadidejében éppen a kedvéhez függően öltözködik. Mikor mihez van kedve.
Kiegészítőket mindig hord, egyfolytában tele van velük.

Lana Peterson

Történetem

Hozott, de ez vagyok én.

A megbízóm egy olyan ember, aki akár az apám is lehetne… Sőt, lehet, hogy már a nagyapám is. Most éppen annyit mondott csak nekem, hogy menjek már be, beszéde van velem. Oké. Nem vagyok éppen munkára öltözve, az egyik barátomtól indultam hazafelé. Ma szabad napom volt, de ennyit erről. Az ember még azt a kis idejét sem élvezheti ki, amit kikapott magának. Nem mintha túlzottan bánnám, mert szeretem azt, amit csinálok, csak néha jó egy kis kikapcsolódás, félretenni a bűnözőket meg hasonlók. Denem?
Az autóban ülve felhangosítottam kicsit a zenét. Jó a hangulatom ma kivételesen, de nem vagyok egyáltalán „vadászós” kedvemben. Valahogy túlzottan is beleéltem magamat ebbe a szabadnapba, amit kaptam. De vajon mért én kellek? Minek? Mit tettem vagy mit csinált más, amiért nekem kell bemennem? Biztos lebetegedett… fenébe.
Rohanok, mert nem mindegy az sem, mikorra érek be. Az órámra nézek, majd vissza az útra. Még egy perc. Halálian pontos vagyok, mindig. Néhány pasi ezért is furcsáll. Ugye a nők… általában arról híresek, hogy minimum tíz percet késnek. Haha! Sajnálom, ha nem tetszik, hogy én nem vagyok átlagos nő, nem kell nézni, ennyi.
Leparkoltam a szokásos helyemre, kiszálltam, majd pittypitty és indultam is befelé. Kicsit sietős léptekkel, bár ez ebben a magas sarkúban elég nehéz, de jó… még futni is lehet benne, ha az ember nagyon akar. Csak kell, hogy valami motiválja. Például egy bűnöző fegyverrel vagy egy kutya. Kutyák.. Hrrrr.
-Ó, hát itt vagy! Gyere Sophia, siess!
Persze az ablakból lesték, mikor érek már ide. Bementem az öreghez, ősz hajú, már-már kiöregedett a munkából, de ő a góré így nem lehet neki ellent mondani. Benyitottam az ajtón, és láttam, hogy kettesbe vagyunk. Viszont nem sokkal utánam négy rendőr vágtatott be az ajtón. Mi a fene?!
Leültem és kíváncsian néztem az öregre.
-Igen? Mit kell tennem? Valami gond van?
A négy ürgére pillantottam, ők sem tudtak többet, mint én. A fenébe is, gyerünk már! Minél előbb el kellene intéznem a dolgot, és akkor mehetek végre haza. Üres gyomorral utálok melózni. Pedig most úgy néz ki, nagyon is, hogy az lesz majd.
-Sajnálom, hogy berángattalak és magukat is. Az emberek, akire az ügyet bíztam nem tudott eljönni… így… kellene egy kis segítség. Most jelentették, hogy valami balhé van az Aquarium környékén. Szeretném, ha vigyáznál magadra és megnéznétek mi a helyzet. Fegyver van nálad?
A pillantásom a táskámra szökik, majd bólintok egy nagyot és felállok. Hát akkor melóra fel. A négy rendőrnek biccentettem, hogy menjenek előre, én majd követem őket civil kocsival. Úgy mégis csak jobb. A másik akit nem tudott elérni, a csávó… azt hiszem ha megtudja, hogy most én veszem át egy kicsit az ügyét, nem biztos, hogy örülni fog érte. Nem vagyunk túlzottan jóban. Főleg így nem. Elköszöntem az öregtől, majd bepattantam az autóba és a nadrágomba tettem a pisztolyt. Innen könnyebben előhúzom, mint a táskámból. Sőt, van egy olyan érzésem, hogy még szükségem is lesz majd rá.
Mivel rendőri kísérettel mentem végig, ezért elég gyorsan odaértünk a helyszínre. Nem kellett figyelnem a gyorshajtásra és hasonlók. Hurrá. Egyszer az életben. Én vezettem. A tulajdonos már kint várt minket, elirányított és bólintottam, mire felszaladtam a lépcsőn (!) magas sarkúban, és az utolsó fokon megálltam. Kikukucskáltam, a hangok után néztem. Megláttam a dolgot. Két rendőrnek intettem, hogy jöjjenek fel, szorosan mellettem, a másik kettőt pedig elküldtem, hogy menjenek a másik oldalt. Az egyik alak, pisztolyt fogott a másikra. Azt hiszem az, akire a pisztolyt fogják, az én emberem. Hurrá.
Megköszörültem a torkomat, majd a pisztolyt élesen a férfi felé tartva közeledtem.
-Tegye le, azonnal!
Mivel mi hárman voltunk és még ketten rajtunk kívül, ezért reménykedtem benne, hogy ha nem is nagyon legalább egy kicsit majd megijed. Nem tudtam, igazából mi is lehet az oka ennek a dulakodásnak, de hogy őszinte legyek, nem is akartam megtudni. Csak vártam. Ha kell lövök. Meg merem tenni.