Henderson; Faith

Becenevek: Faith, Fai
Kor: 17
Foglalkozás: tanuló
Iskola: Roundview?
Év: 3
Csoport: Diák
Play by: Emma Roberts

xxx

Szeret: regények; horror; kisállatok; csend; zene; cigi
Nem szeret: átverés; csalás; megalázás; kígyók; pletyka
Titkok: cigizik, szülei engedélye ellenére
Pár szóban rólam: Édesanyám tanított valami az életről. Olyan mint egy folyó: néhol vad, és azt hiszed megfulladsz, máskor szelíd és boldog vagy. De a folyónak is van vége, mint az életnek.
Az iskolai hierarchia alján csücsülök valahol. Én vagyok az a furcsa lány, sebhellyel a kezén. Tudod aki röhög a horror filmeken. Általában ezeket hallom, ha elmegyek a folyosón. Nem érdekelnek igazából, csak ha valami bajok van, a szemembe mondják ne pedig a hátamnak, ami egy 10 kb-os táskát próbál megtartani. Többet nem tudok magamról mondani. Nézz rá egy átlag emberre, aztán rám. Ha találtál különbséget légyszi szólj, mert a listám üresen áll. Várj, megbízhatok benned, mert lenne egy titkom, mit senki se tud. Van egy szál cigid? Nem épp a legjobb tudom, főleg olyannak akinek a szülei a rákkutatásban dolgoznak. Na de van?

xxx

Haj:mikor vörös, mikor barna, per pillanat az utóbbi
Szem: zöld
Különleges ismertető: égés a karomon; csúnya történet
Pár szó a kinézetemről: Az átlagosok táborát növelve, beleolvadok a környezetembe. Hiába szeretek feltűnően színes ruhákat hordani, nem leszek az a személy, aki ki fog tűnni a tömegből. Ha rám nézel, lenézel. 164 centimmel elveszek a diákhullámban, és a szekrénynek csapódva végzem. Talán arról ismersz fel igazán, hogy egy hatalmas égés folt van a bal karomon. Ne csúfolj ki, ez van. Hajam színét mindig válogatom barnából vörösbe. Jól esik és kész, nem érdekel a véleményed. Piercing, nope, tetoválás...hát ezen gondolkodtam. Igazából már régen tervezek egyet...talán később

Faith Henderson

Történetem

hozott előtörténet innen; snowparadise.hungarianforum.net - Roslyn Casebolt


-Életemben nem voltam még ennyire csalódott. - mondta anyám, közben a konyhába menetelt, én pedig követtem, már azért is mert tudni akarom az okot...Most biztos kérdezed, hogy mi történt, és ha valami borzalma,s, biztos csak olyannak állítom be, hogy úgy fessen, én szenvedtem a legjobban. De ha jobban megnézzük, kiderül, hogy nekem van igazam. Kezdjük az elején...

-Anya, csak egy mozi lenne. Nem kérek többet! - már elegem lett abból, hogy a pórázom túl szoros. Persze ő mindezt a "nevelési" módszerébe számította. A veszekedésünk sokáig folyt, majdnem odáig fajult, hogy elköltöztem. Bár a rám kiszabott büntetés felér egy ilyennel, de ezt hagyjuk a később.
-Roslyn, ne soroljam, hogy memyni pénzem fektettem beléd, ezen a héten. Nagy vonalakban, 134 font. Tudod mennyit kell nekem ezért dolgozni? - hangja egyre feljebb szökött. Ekkor történt az, amit nem vártam. Svájcba küldött. Komolyan?! Azt mondta, van arra egy tökéletes hotel, ahol apám az egyik karbantartós. Nem érteném, ha nem lennék tisztában anyám gondolat menetével. Korábban elváltak a szüleim, így én Bolton-ban maradtam anyával, Írt nekünk leveleket, mindenegyes levél máshonnan jött. Így jobban belegondolva, az utolsó Svájcból.
-Szóval elküldesz. Rendben. És az iskola? Vagy oda se kell járnom?
-Magántanárod lesz, mellette beíratlak egy sítanfolyamra, vagy snowboard tanfolyamra. Mellesleg apád szerzett ott egy állást, szóval nyugodt lehetsz, lesz mivel elfoglalnod magad...- lazán vállat vont. És most vagyunk a konyhában, ahol nem töltöttem többet ott 3 percnél.

Nem rohantam fel a szobámba. Nyugodtan lépkedtem felfelé a lépcsőn, de dühös voltam. Anyámra és a hülye módszereire, apára, hogy elment, és magamra is valamilyen szinten, hogy voltam. Tudtam, hogy anya nem fog enyhíteni semmin, és biztos vagyok benne, hogy már a repülőjegyek is meg vannak rendelve.
Nem tehetek mást, pakolok.
-Haragszol? - ez a kérdés, olyan fél órával később hangzott fel, amikor anya feljött segíteni, és hozott egy pohár forrócsokit. Kiengesztelés, tudtam jól...Még sokáig pakoltunk, együtt nevettünk. Igen hamar kibékültünk, és nem is számítottam, hogy ilyen hamar megleszünk. Amíg...
-A géped holnap délután indul...- törte meg a csendet, ami egy percre mindkettőnkbe belefojtotta a szót.
-Gondoltam...- elég volt belőle ennyi. Holnap indulok. Svájc várj, egy időre egy pénzköltő fruska lesz ám nagy púp a hátadon