Greg&Anne

Azon a bejáraton mentem be, ahol a fellépők szoktak és mivel ismertek a biztonságiak, egyből beengedtek. Úgy gondoltam, meglepem azzal, hogy idejövök, aztán elmegyünk valahova szórakozni. Már ha nem lesz túl fáradt hozzá. Bár általában amikor hívom, igent mond. Miközben az öltözőjében vártam, hogy vége legyen a koncertjének azon kaptam magam, hogy rajta gondolkozok. Inkább rajtunk…a barátságunkon. Úgy gondoltam, hogy nem lehet igaz barátság fiú és lány között, mert az egyik biztosan többet érez.
Vele viszont ez teljesen más. Amióta csak megismerkedtünk mindent meg tudunk beszélni egymással. Bármikor szükségem van rá elég, ha hívom és amint tud, már jön is. Barátokként tekintünk egymásra és ennyi. Az emberek sokszor nem akarják ezt elhinni. Sokan mondják, hogy úgy viselkedünk, mint egy idős házaspár. Ezen mi csak nevetünk egyet, megvonjuk a vállunkat és rájuk hagyjuk. Nem tudjuk elégszer elmondani, hogy nincs semmi több köztünk. Bár tény, hogy képesek vagyunk összekapni apró hülyeségeken, nevetünk magunkon, őszinték vagyunk és megbízunk egymásban, de ha kell le is szidjuk a másikat. Szerintem viszont ez egy barát dolga, nem kell ahhoz együtt lennünk. Néha viszont elgondolkodom rajta hogy vajon tényleg nem érzek-e semmi többet? Van, hogy mikor beszélgetünk és éppen egyikünk sem mond semmit azon veszem észre magam, hogy csak nézem őt mikor éppen nem figyel. A szép barna szemeit, az arcát és azon gondolkozok, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen barátom van. A lányok irigykedve néznek rám, és tudom, hogy némelyik bármit megadna, hogy a helyemben lehessen.
Amikor vele vagyok, teljesen megváltozok és ez furcsa. Úgy érzem, mellette teljesen biztonságban vagyok, és önmagam lehetek. Nem várja el, hogy tökéletes legyek, csak megpróbál segíteni a hibáimon csiszolni. Azt hiszem, ő az egyetlen fiú, akit nem lennék képes becsapni soha. Nem lennék képes csalódást okozni neki. Furcsa, mert ezeken soha nem tűnődtem el még így. Bár megfogadtam, hogy jó darabig nem kell pasi, mostanában elgondolkozom rajta, hogy vele talán kivételt tennék. De nem fogom elrontani ezt a barátságot. Mi van velem? Miken gondolkozok? Túl régóta ismerem és ezek az érzések viszont újak. Úgy döntöttem, nem is fogom figyelembe venni őket. Biztos csak annak az oka, hogy az elmúlt hetekben nem találkoztunk és hiányzik. Jó lenne már kibeszélni vele azokat a dolgokat, amik az alatt történtek, amíg ő turnén volt…
Ekkor meghallottam, hogy vége van a koncertnek. Gyorsan elbújtam az ajtó mögé, hogy ne lásson meg rögtön, amint belép az ajtón. Megvártam, míg elmegy mellettem, majd a háta mögé léptem és befogtam a szemét.
- Találd ki, ki vagyok! –mondtam nevetve és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.