Daniel&Anne

Daniel&Anne

Rémes napom volt, pedig még csak a délutánnál tartottam. Reggel óta már túl voltam hat unalmas órán anyámmal is összevesztem. Nem szeretek vele vitázni, mert csak én vagyok neki. Szóval inkább csak eljöttem otthonról és gondoltam, kiszellőztetem fejem. Ez teljesen ellentétes a személyiségemmel, de ez az egyik dolog, ami teljesen le tud nyugtatni. Amikor sétálhatok egyedül és csak hallgatom a zenét… Teljesen kizárom a külvilágot és nem gondolok semmire. Nézem az embereket, ahogy sétálnak, beszélgetnek, nevetnek. Ám ma valahogy még ehhez sem volt igazán kedvem. Csak azért mentem ki, mert ha összeveszünk, általában ezt teszem. Így amikor elindultam, eldöntöttem, hogy nem azt az útvonalat választom, amit szoktam. Aztán, mint később gondoltam, nem bántam meg. Beugrottam egy ruhaboltba, mivel kellett valami új darab a hétvégi partira. Miközben nézelődtem egyszer csak megpillantottam egy feltűnően helyes srácot. Látszott rajta, hogy biztosan imádják a lányok. Azonnal megakadt rajta a szemem, nem tudtam szó nélkül elmenni mellette. Egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogyan fűzzem meg, okozva ezzel egy jó kis befejezést a napomnak. Mivel semmi használható nem jutott az eszembe, kénytelen voltam „bevetni” az egyik legrosszabb dumát, amit valaha is hallottam, de próba-szerencse. Gyorsan megigazgattam a hajamat, tettem egy kis szájfényt az ajkaimra és a legszexisebb mosolyommal elé álltam.
- Szia! Tudnál nekem segíteni? A bátyámnak születésnapja lesz és szeretném neki megvenni ezt az inget, - emeltem fel a találomra kiválasztott ruhadarabot - de sajnos elfelejtetem megnézni a méretét és ránézésre a tiéd pont egyezik vele. Meg tennéd nekem, hogy felpróbálod? – mosolyogtam rá kacéran.
Na… ezt aztán jól meg csináltam. Gratulálok Anne, ezek után biztos van rá esélyed, hogy veled töltse az estét. Valószínűleg csak jól leégettem magam, de nem baj ez a srác megérte.

Daniel&Anne

Igazából már az első pillanattól ismerős volt, és ahogy egyre többet legeltettem rajta a szemem, rájöttem, hogy tudom ki ő. Daniel. Már elég sokat hallottam róla és a lányokhoz való hozzáállásáról, de személyesen még nem találkoztam vele. Őszintén szólva most hogy ráismertem csak még jobban akartam. Kár lett volna elszalasztani a lehetőséget. Hiszen ő olyan (amint mondták), aki nem igazán szereti megismerni a lányokat mielőtt ágyba viszi őket. Utána meg főleg nem. Ez pedig tökéletes lenne nekem, épp erre lenne szükségem. Akikkel az utóbbi időben voltam, általában nem fogták fel, hogy bár nő vagyok, de férfi erkölcsökkel. Csak egy alkalom! Semmi több. Találkozhatunk, beszélhetünk, de egyszerűen nem bírom azt elviselni, ha valaki le akar kötni, legalábbis nem kapcsolati értelemben.
Láttam rajta, hogy nem zavartatja magát, mikor a bolt kellős közepén levette magáról a pólót és az ott lévő lányok jó, hogy hasra nem estek. Sőt, még szerintem élvezte is a figyelmet, bár nem csodálom. Mielőtt begombolta volna azt a rémes inget volt időm alaposan végigmérni. Kidolgozott felsőteste szinte vonzotta a tekintetem. Már értem, miért áradoztak róla ennyit.
Nem vagyok beképzelt, de elég szemrevaló vagyok ahhoz, hogy válogathassak. Általában nem kell kezdeményeznem, de előfordult már és persze volt hogy visszautasítottak. Úgy hiszem, ezt nem kell majd így elkönyvelnem.
- Mellesleg – vigyorodtam el kajánul – nem terveztem, hogy megveszem, csak látni akartalak póló nélkül. Ha már itt tartunk… Nem lenne kedved felpróbálni egy nadrágot is? Ha gondolod, segíthetek. – mosolyodtam el, végignéztem rajta, majd egy célzó pillantás kíséretében megfogtam a kezét és behúztam az egyik próbafülkébe.