Trinity Birdwell- KÉSZ

Becenevek: Triny, Tity
Kor:17
Foglalkozás: tanuló, egy kávézóban pincérkedik
Iskola: Roundview
Év: 3.
Csoport: Diák
Play by: Karen Gillan

xxx

Szeret: Pia, fű, buli, szex, kutyák, piros, olasz kaja
Nem szeret: Nyálas fiúk, gyíkok, pókok, zöld, otthon ücsörgés, család
Titkok: Biszexuáis vagyok, de ezt senki nem tudja. Titkon szerelmes voltam már rengeteg lányba és fiúba is egyaránt.
Pár szóban rólam: Bárhol bármikor bárkivel. Lehet furcsán hangzik, de az a legszebb, amikor kér ismeretlen ember egymásra talál, aztán meg is szakad a kapcsolat köztük, nincs több jövőjük. Amúgy meg bizalmatlan vagyok mindenkivel. A múltamban volt pár esemény, ami megalapozta ezt. Nem panaszkodhatok, másnak is kijárt már a szarból, nem csak nekem. Szenvedélyes szerető tudok lenni, de nem mindenki érdemli ezt meg. Főként nem a családom. Hazamegyek és magányosan beborulok az ágyamba, kisírom magam, aztán elkészülődöm és irány a buli! Nagyon pörgős személyiség vagyok. Sokat mosolygok, vidámnak mondanám magam, annak ellenére, hogy napi szinten sírok. Hamar változik a hangulatom.

xxx

Haj: Vörös
Szem:Világos barna
Különleges ismertető:Egy pici szív a combomon, a fenekem alatt.
Pár szó a kinézetemről: Kicsit kislányos, kicsit ártatlan, de én így szeretem. Nagyon mulattató, amikor az emberek meglepődnek, hogy miket csinálok. A hajamat senki nem piszkálhatja. Az arcomat legtöbbször egy mosoly díszíti, talán ezzel kompenzálom a fájdalmamat.

Trinity Birdwell

Történetem

Dióhéjban az egész eddig életemet apám és a bátyám halála, anyám alkoholizmusa és pasizásai kísérték. Ám sajnos ennél kicsit mélyebbek a dolgok. A szívem ezer sebből vérzik ma is, nincs senkim, akit igazán szeressek, mégis vigyorgok. Ez az álarcom. Véd minden sérüléstől, emlékektől, új emberré varázsol.
Második gyerekként érkeztem. A bátyám nyolc esztendővel volt idősebb nálam, és imádott. Én is csak rá számíthattam, hiszen anya és apa egymással foglalkoztak a nap huszonnégy órájában. Nem is érdekelte őket mi van velünk, nem zavarta őket, hogy szültek két gyereket a semminek. Mintha nem is léteznénk, nem lennének szükségleteink. Így nőttünk fel. A bátyám, Eric nem volt egy nagy zseni, de sokat foglalkozott a sulival. Valamivel el kellett terelnie a figyelmét. Én csak csínyeket követtem el a suliban, igazából még voltak barátaim, akivel elüthettem az időt.
Egyik nap aztán, amikor én tíz éves voltam, a bátyám eltűnt. Anyuék furcsállották, de csak másnap hívták a rendőrséget. Ott elmondták, hogy találtak egy holttestet. Drogtúladagolásban halt meg, egyes-egyedül. Éreztem. Tudtam. Minden porcikám remegett, imádkoztam az ellenkezőjéért.
Apa ment be a kapitányságra igazolni a bátyámat. Sajnos ő volt az. Mintha össze lettünk volna kapcsolva megéreztem. A család teljesen kiborult, én is, természetesen. Egész nap a szobámban kuksoltam és sírtam. Tudtam, hogy a droghoz nyúlt bánatában. Beavatott. Igaz, mondta, hogy soha ki ne próbáljam, ő is undorodik magától, de ez van. Szerette apáékat, szeretett engem, de magányos volt. Nem akart ő meghalni, csak szerette volna megismerni a földöntúli boldogságot, azt az euforikus állapotot. De rossz vége lett.
Apa nem sokkal ezután, talán egy évre rá autóbalesetet szenvedett. Meghalt a helyszínen. Engem nem tudott érdekelni, tizenegy évesen már a mosolygós álarcomat viseltem. A lelkemben a mély sebek minden levegővételnél fájtak és ezt akkoriban anyu is megtapasztalta. Ő az italban lelte a vigaszát, míg én otthon tartottam a frontot. Normális környezetben szerettem volna élni. Ha anya hazajött pia szag terjengett, összetört pár dolgot dühében, ittasan nagyon agresszívan viselkedik. Mikor lecsitult és elaludt a konyhapadlón feltakarítottam, esetenként kiszedegettem a karjából az üvegszilánkokat. Felsegítettem, félálomban felvánszorogtunk az emeletre a szobájához. Nem sokáig ivott anya, csak két évig. Az egyik szomszéd fülest adott a gyámügynek, ők meg megszorongatták. Leszokott hát. Mással ütötte el az időt. Bárokba járt, napokig kimaradt, mert palizott. Felszedte az ostobákat, kizsebelte őket, majd dobta azokat a marhákat. Vagy csak bevallott mindent a pasas feleségének.
Azóta felnőttem, de semmi nem változott. Na, jó, változott. Két éve dolgozom egy kávéházba, a barátaimmal meg rendszeresen füvezünk, bulizunk, iszunk. Apuci kicsi büszkesége... Anya megmaradt olyannak, amilyen. Picit át is vettem tőle a partnerkeresési szokásokat. Ám se a bátyám, se az apám nem támadt fel. Lezüllöttem, bár ez várható volt. A bátyám is ezt tette. Bulizott, drogozott, füvezett, ivott. De legalább boldogan halt meg. Sajnos, ez nekem nem adatik meg. Senki nem tudja a titkaimat, a legboldogabb pillanatom is kínokkal teli. Remélem, mindenkinek ennél csak jobb élete van/lesz.