Trinity & Karissa - játszótér

Kimerítő napom volt ma a munkahelyemen. Két részeg nekem rontott, és a főnökömnek kellett rendet tennie. Megalázó volt az egész helyzet. Gyűlölettel teli mentem haza, és a kedvemen az én édes drága anyukám sem javított. Megint valami palin csüngött részegen. Undorodva kikerültem őket, oda sem figyeltem arra, amit felböfögött üdvözlésnek. A szobámban a szokásos szemétdomb és romlott szag fogadott. Nem tudtam ott ülni, vagy tanulni, muszáj volt elszabadulnom a káoszból, legalább egy kis időre. Felkaptam magamra egy másik felsőt, a foltos munkaruhámat a szennyesdombra hajítottam. A fekete szoknyámat egy fekete rövidnadrágra cseréltem.
Sütött a nap, amikor elindultam otthonról. Jobb kedvre derített az idő picit, de a depresszió és fáradság még mindig uralta a testemet.Legszívesebben nem lettem volna magamnál. Tudatvesztés... Milyen szép is lenne. Mindent elfelejthetnék, magára hagyhatnék... Valahol nem lenne rossz, mégis hiányozna a sok szarság, amin keresztül mentem. Végül is, megküzdöttem mindenért, ami az enyém.
Az elmélkedésbe belefeledkezve egy játszótéren találtam magam. Fogalmam sem volt róla, hogyan kerülhettem ide. A lábaim sajogtak, a fejem is lüktetett a sok gondolattól, így gondoltam, lepihennek. Egyetlen egy üres pad sem volt. Nem zavartattam magamat, lepattantam egy fiatal nő mellé. Rápillantottam.
- Helló.