Ezra&Trinity - utca

Kezdett besötétedni. A hűvös szellő kellemesen simogatott. Egy vékony szürke pulcsiban jártam az utcákat. Mindig is imádtam az éjszakákat, valahogyan megnyugtató a sötétség, amiben el tudok bújni. Senki nem látja, mit csinálok, miként múlatom az időmet, miként sírok, ha szomorú vagyok, miként veszik át az uralmat a drogok az elmém felett... A mai is egy ilyen nap volt. Otthon elszívtam egy spanglit, hátha jobb lesz. Az a baj, hogy egyáltalán nem éreztem már magam a fűtől jobban. Ennyire elcseszett lennék, vagy a cucc ilyen gagyi? A szokásos mosollyal az arcomon haladtam a lefelé lejtős úton. Miért mosolygok, ha belül darabokban vagyok? Nem tudom. Azt hiszem, így tudom magamat megvédeni. Megvédeni a rossztól, a gonosztól. Rövidebben az emberektől. Esetleg magamtól. A bátyám példája után nem csodálkoznék, ha ugyanaz történne velem is. Kicsivel több egy adagnál... Ő biztosan nem szeretné, hogy így legyen, de én néha igazán eltöprengtem rajta. Jobb lenne-e a világ, vagy semmi nem változna? Érek egyáltalán valamennyit? Kétlem. Senkim sincs igazából. Magányosnak is nevezhetném magamat, de képtelen vagyok. Nem érzem azt, hogy hiányzik valaki nekem. Szeretem az egyedüllétet. A sötétben, egyedül születnek a nagy ötletek, nem igaz?
Sötét gondolatokkal a fejemben sétáltam. Bal, jobb, bal, jobb... A cipőm hangtalanul puffant a betonon. Kezdtem elveszteni a fejemet, csak lépkedtem. A fű beütött. Egy cseppnyi bűntudatot sem éreztem. Elszálltam. Ilyen érzés szerelmesnek is lenni, gondolom. Tizenhét évesen még nem éreztem szerelmet. Vágyat, szenvedélyt igen, de szerelemet nem. Nem is érdekelt. A felhők között szálltam, szabad voltam. Mint egy madár, aki Afrikába igyekszik nyaralni. Menekül a hideg tél elől, az éhínség, fagyhalál elől. Én is a gondok elől menekültem. Ez a legegyszerűbb, futni, repülni messze. Vissza se nézni. Szó nélkül elhagyni a fájdalmat. Kezdtem boldognak érezni magam a magasban. Észre sem vettem, amikor nekiütköztem egy alaknak. Nálam magasabb volt. Ha naponta láttam volna, se ismertem volna meg. Én éppen szárnyaltam.
- Bocs, ne haragudj. - motyogtam.