Cook & Effy

nézd, a szája most is csal

why won't you answer me?

A mai napom eddig nem volt kutya. Szokás szerint valami észvesztően izgalmas délelőtti veszekedést kellett meghallgatnom, és mire szóhoz jutottam… addigra persze elkéstem az első órámról. Na nem mintha annyira izgatott volna az ügy. Kicsit már elgondolkodtam azon, mi lenne ha nem esnék bele folyton abba a hibába, hogy apámékat várom azzal, hogy vigyenek el suliba. Nem… attól szerintem lustább vagyok. Vagy valami.
És hogy mellesleg még ez ne legyen elég, ahogy apám felbaszódottan szállt be az autóba, majd kezdett el hajtani és ennek mi lett a következménye? Majdnem elcsaptunk valami gördeszkás csávót, meg egy oszlopnak nekihajtottunk. Aztán persze valaki mást hibáztatott apám, így az iskola előtt leállt veszekedni egy idő nénikével. Én mit csináltam? Fogtam magamat és kiszálltam az autóból, majd elindultam az iskola felé.
Cigarettával a kezemben suhantam végig a nem túl hosszú úton. Elég lengén vagyok ma is felöltözve, így nem csoda, ha néhány szem rám szegeződik. A közeli büfé előtt ülő férfiak szeméből levettem, hogy azonnal levetkőztettek, amint csak megláttak. Nem, nem érdekelt. Szeretem, ha figyelnek rám. Főleg így… ezért is öltözködöm egyrészt így, másrészt meg csak spontán tetszik ez a stílus. A figyelmem különösen megakad Cook-on és bandáján, ismét. Nem sokáig villogtatom magamat az utcán, inkább belépek az iskola folyosójára, elindulva a szekrényem felé.
Néhány iskolatársamat kikerülve, valamint Doug-ot, egy öt percen belül meg is érkezek a kiemelt helyre. Imádom a szekrényemet, hiszen mindig találok benne valami érdekességek. Átlagba a reggelem úgy indul, hogy bejövök, kinyitom és meghúzom a vodkás üveget, amit már jó ideje rejtegetek itt. Még jó, hogy nem nézik át a szekrényeket az iskolában. Azt hiszem, engem már rég kicsaptak volna. Sőt…
Kicsit elidőzöm, közben persze már rég becsöngettek, szóval nem sok diák mászkál a folyosón. Egyet kivéve. Cook… mindig a sarkamban van. Csak azért én sem vagyok az a fajta –áá, nem- aki rögtön odaveti magát az embernek. Kicsit szeretek játszadozni. Van egy listám… amit már rég meg akarok osztani valakivel. Szerintem, megtaláltam a megfelelően bolond embert a célra. Kiveszem a listámat, majd a hátam mögé rejtve csukom be a szekrényt és Cookra pillantok.
-Cook, mit akarsz már megint?
Apró félmosoly jelenik meg az arcomon, miközben kíváncsian várom a reakcióját. Teljesen feleslegesen tettem fel ezt a kérdést neki, erre rájövök úgy egy másodperc után, mikor meglátom a tekintetét, majd inkább előveszem a listát. Fehér papír, egyszerű, feladatokkal, amit el kell végezni, egyértelműen. Ezek voltak azok a dolgok, amiket az évnyitón említettek, hogy tilos. Ha-ha.
-Ha a listát megcsinálod, megkapod, amit szeretnél.
Cinkos vigyor és kacsintás. Nos, lássuk, el tudja e végezni ezt mind a nagy Cook.

ruha Ez tagged Cook template PANIC! ITS LAUZ notes Egynek remélem megteszi

figyeld a kezét, mennyi mindent eltakar

i'm desperate and confused

Light me up a cigarette and put it in my mouth

A szokásos unalmas reggelként indult, ahogy általában minden nap indul. A szokott itőben a szokott helyen ültünk JJ-vel, és a megszokott módon késő deszkaállat Freddiet vártuk, miközben azért legurult a megszokott pin sör és a megfelelő mennyiségű feles. Közben hallgattam JJ megszokott monológját, ajkaim közül nem hiányozhatott a megszokott cigi. Kibaszott megszokások. Kezd elegem lenni belőle, hogy minden nap ugyanúgy ismétlődnek, anélkül, hogy bármi is változna. Most is itt ülünk az iskolának nevezett valami udvarán, a megszokott padunknál, ahogy az mindig is ment, mióta a három muskétás iskolába jár. Nemsokára becsengő, aztán jönnek az unalmas órák melyeket az ember, ha van egy kis csöppnyi esze végigalszik, hogy este legyen ereje partizni, betépni a haverokkal, kidöl pár percre, majd kezdődik az egész elölről. Mondom, hogy az egész élet egy kibaszott monoton hülyeség. Persze az élet ettől függetlenül szép, hiszen ahogy mondani szokták van elég lyuk a világon, csak rajtad áll, hogy hányba dugod bele. És nekem is ez a tervem, hogy ma este valaki szépen Cook bácsi elé térdeljen és jól kielégítsen. Ennek érdekében vizslatom végig az udvaron gyülekező nőnemű társaságot, de nem igazán találok olyat aki megfelelne az annyira nem nagy elvárásaimnak. Ám ekkor mintha csak valami isteni sugallat lenne Effy vonul végig az udvaron, s ahogy az lenni szokott minden férfi szeme utána fordul. Tekintetem formás hátsójáról le se véve bököm meg Freddie vállát, aki eddig JJ-vel beszélgetett valami ostobaságról.
- Nézd öregem milyen fasza segge van Effynek ebben a ruhában. Szívesen megmutatnám neki, hogy milyen az igazi Cook érzés. – a válasz azonban csak egy vállrándítás a szokásos – Hagyd már Cook- keretében. Persze tudom, hogy Fredster is nagyon rákattant a csajra, de egyszerűen nem hagyhatom, hogy megelőzzön, nekem kell először megszereznem.
Becsengetnek…
- Várjatok meg a teremnél, mindjárt jövök csak a szekrényemnél hagytam valamit. – Pattanok le az ülőkének szolgált asztalról. – A kifogás igaz, tényleg a szekrényben felejtettem valamit. A könyveket, hiszen a tanév első pár napjában még elő se vettem őket. Azonban eszem ágában sincs hirtelen megjavulni, s beállni a szorgalmas kis pöcs lúzerek közé. Egyszerűen csak meglátom, hogy a démonom is arra tart. Lassan közelítek, hogy ne vegyen észre, azonban ez mindennemű akaratom ellenére megtörténik. Valószínüleg azért mert rajtunk kívül már senki sem tartózkodik a folyosón, s ezáltal könnyű meghallani leheletfinom lépteim által keltett zajt.
- Hülye kérdés. Téged természetesen. – Hülye kérdéshez hülye válasz dukál. Természetesen pont. Elveszem a felém nyújtott listát, s elolvasom az ott felsoroltakat, melyekre természetesen én is emlékszem, hiszen azelőtt hangzottak el az évnyitón, a dirispiné szájából, mielőtt megmutattam volna neki a lompost. Persze első pillanatban láttam rajta, hogy csak azért cipel be utána az irodába, mert nem bír ellenállni annak, hogy bekapja. Nos nem így történt, de megigérte, hogy legközelebb letépi a golyóimat.
- Lássuk csak – vágok töprengő képet – Ahogy nézem ebből már teljesítettem a tanár molesztálása részt, sőt vehetjük pornónak is bizonyos szempontból. A következő lépés szuperegyszerű . Zsebemből előhalászom a cigis dobozom, s az egyik utolsó szálat meggyújtva szívok párat, majd a füstöt letüdőzve Effyre fújom. – Ami az alkoholt illeti – a szekrényéhez lépek, kinyitom, s kiveszem az üveget – láttam, hogy mit rejtegetsz benne, s annak ellenére, hogy már van bennem egy adag, most ez is megteszi, hogy bizonyítsak. Lecsavarom a kupakot, s két-három jó nagy kortyot egyből le is nyelek, a maradékot pedig a padlón locsolom szét. - Az alkohol kipipával – húzom mosolyra a számat, s a még mindig ujjaim között tartott cigarettát rádobom a tócsára, amitől hirtelen az egész fellángol. Most büszke vagyok magamra, hiszen egyből teljesítettem a feltételek nagy részét, úgy érzem ebből jó kis kufircolás lesz még a nap folyamán. – Nos azon gondolkozom, hogy ha van egy kis ragasztód, akkor megoszthatnád velem, s egy újabb szempontot kilőhetnénk mely közénk áll bébi…

nézd, a szája most is csal

why won't you answer me?

Szívesebben lennék máshol jelenleg. Mondjuk bebasznék a barátaimmal vagy kicsit szívnék... na nem mintha az olyan lehetetlen lenne. Engem nem érdekelnek különösebben a szabályok, mindig mindent megszegek. Legalábbis amit tudok, azt igen. Ami megy. Most is, az első napon felsorolták, hogy mit nem szabad megtenni. Hát és? Rögtön felfirkantottam egy listára, kicsit kiigazgattam és csak a megfelelő pillanatra valamint bűntársra vártam, hogy ezt meg tudjuk csinálni.
A rám meredő szemek nem izgatnak. Csak spontán jó érzés, hogy mindenki engem figyel. Mindig is szerettem ilyen értelemben a középpontban lenni. Nem tudom mért, talán... feltűnési mánia, vagy valami egyéb, ehhez hasonló dolog miatt. Otthon nem foglalkoztak velem eleget soha. Kivéve Tonyt. Ezért is.
A csengő hallatára kicsit megrezzenek, de aztán ugyan azokkal a lassú, egyenletes léptekkel a szekrényem felé veszem az irányt. A folyosó szinte kong az ürességtől, egy két ember szállingózik még erre, de azok is szépen, lassan eltűnnek. A szekrényemhez érek. Kiveszek pár dolgot, átteszem a táskámba. Én nem vagyok mintatanuló, mint a bátyám. Tony esze valahogy olyan, ha nincs ott, még akkor is megjegyzi a dolgokat. Ő volt az iskola eddigi legjobb diákja. Mindig mindenen részt vesz, meg hasonlók... ezért én nem nézem le. Imádom.

A Cook-kal való beszélgetésem nem indult túl fényesen. Igen, már kábé az első nap óta, amióta megláttuk egymást kiszemelt magának és azóta még nem sikerült neki megszereznie. Én szeretem a rosszfiúkat és nem mindig adom magamat könnyen. Kell valami, amivel bizonyítanak, hogy megkaphassanak. Azt hiszem, ez elég indok volt rá.
A listát átadom. Szerepel rajta minden finomság és izgalom. Én is szerettem volna benne lenni, amikor megcsináljuk, de nem baj, így izgibb lesz. Aztán meg persze máskor is meg tudjuk szegni ezeket a dolgokat. Cook-ot figyelem, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan meglesz több mint fele annak a fránya listának. Valóban, itt már két dolgot egyből ki is pipázhat. Elég érdekes volt az első nap, amikor meglátta mindenki a tetkóját, amikor elővette... fú, brutális volt. Az egyik tanár rögtön ki is rohant a teremből, szerintem többet se látjuk.
Cigaretta. Rám fújja a füstöt, ami felkérés a keringőre finoman fogalmazva. Én mély levegőt veszek, beszívok egy kicsit abból a füstből. Elvigyorodom. Jó érzések töltenek el és most nem is bírom ki, hogy ne nevessek.
Merész... nagyon merész.
-Hm...
Szóval már azt is tudja, mit rejtegetek. Aztán a következő pillanatban fellobban a padlón a tűz. Egy lépést hátrálok, aztán a bejárat felé vetem pillantásomat, mert ismerős hangot hallok meg. Doug és egy másik tanár. Elnevetem magamat, majd Cook-ot kézen fogom és elindulok vele az egyik osztályterem felé. Éppen itt van óránk. Már van tíz perc késésben vagyunk, de kit érdekel? A táskámból előveszek egy ragasztót és a másik kezébe nyomom. Mire volt jó az a pár év a magánsuliban... megtanultam, hogy a ragasztó mindig jól jön az embernél.
Nem megyek be a terembe, csak egy lépést közelebb lépek Cookhoz.
-Hajrá, nagyfiú. Még van egy pár szempont.
Ajkamba harapok, majd elvigyorodom és nem rejtegetve semmit, végignézek rajta, szóval... jól megstírölöm.

ruha Ez tagged Cook template PANIC! ITS LAUZ notes mmmm

figyeld a kezét, mennyi mindent eltakar

i'm desperate and confused

Light me up a cigarette and put it in my mouth

Ahogy elnézem Effy kivételesen jól fogadta, hogy ilyen hamar túlestem jónéhány általa felállított próbán. Titkon talán azt reméltem, hogy tovább fog tartani az egész ,vagy ha nem, akkor belebukok valamelyik feladatba. Talán. De lehet, hogy nem így volt, és csak egy jó dugásra vágyik, azonban nem akarja az első jöttmentnek odaadni magát, így a szerencsés hősnek bizonyítania kell. Ez a szerencsés hős most én leszek. Bizonyítani fogok. Itt és most. Akár tetszik, akár nem. Kézen fog, és úgy indulunk el, mielőtt Doug és a másik tanár észrevehetné, hogy mi azaz én voltam a tűz okozója. Egyébként csodálkozok, hogy még mindig nem szólalt meg a riasztó. Bár lehet idejében észrevették a tüzet, és elhallgattatták, mielőtt még megszólalna, és ezzel felfüggesztené egész délelőttre a tanulást. Ami mellesleg baromi jó lenne, legalább nem kellene itt rohadnunk egész nap. Helyette egy-két sör, feles és mehet a buli egész este, hogy holnap beszívva kezdjük elölről. Na de vissza a valósághoz . Megállunk a terem előtt. Az ajtón lévő ablakon jól látható, hogy a tanár már bent ül, és szokás szerint valami unalmas dologról magyaráz.
- Mi legyen bemenjünk? Vagy már túl későnek ítéled meg a helyzetet és már felesleges bemenni eme szimplán unalmas fasz szimplán unalmas órájára?
Effyre nézek, azonban nem válaszol, csak rám mosolyog, és a táskájából átnyújt egy tubus ragasztót. Mosolyogva veszem át. Úgy néz ki, ebből nem lesz óra, hanem egy jó kis enyelgés, hiszen már nincs sok hátra és az enyém lesz a csaj.
- Nos akkor lássunk neki, hogy minél hamarabb letudhassuk a felesleges és kihagyható szemetet és rátérhessünk a lényegre.
Az ablakhoz lépek, hogy megnézhessem ki van a teremben. Megpillantom JJ-t és egészen addig várok, míg észre nem vesz, hogy inthessek neki, és elmutogathassam, hogy figyeljen rám. Egy pár másodpercre hátrafordulok Effyhez és rámosolygok. Lekapom a tubus tetejét, és felírom az ablaküvegre a „Fuck” szócskát, majd körérajzolok egy szívet. Bekenem az ajkaim és miközben visszafordulok az orromhoz emelem és beleszippantok párat az „illatába”
-Kérsz egy ragasztós csókot?
Miközben válaszát várom összeszámolom, hogy mi az amit teljesítenem kell még ahhoz, hogy továbbléphessünk a következő szintre.

nézd, a szája most is csal

why won't you answer me?

Nos, igen... nem adhatom oda magamat minden jöttmentnek. És ami megfogott Cookban, hogy olyan merész... és kíváncsi voltam, vajon meddig tart nála ez. Mindvégig? Mert ha igen, akkor szeretném látni, meddig megy el... mire képes. Most, ezt szeretném megtudni. A lista pedig, hát, minden olyan dolgot tartalmaz ugye, amit nem szabad itt. Amit elmondtak azon a bizonyos első "bemutatkozáson". Haha. Gondolták... vajon mért nem lep meg az, hogy ezt senki nem tartsa be? Már amit Tonytól hallottam....
Szóval igen. A listáról hirtelen eltűnik egy csomó dolog, és már csak pár marad... pár amit már alig várok, hogy lássak. Nem olyan nagy dolog végül is, de azt nem gondoltam volna, hogy tüzet gyújt az iskola kellős közepén, úgy, hogy Doug is itt jön egy tanár kíséretében. Valahogy ezt nem néztem ki belőle, de úgy tűnik, sok minden van még amit nem tudok. Haha. Nem baj, szeretném megtudni, tényleg. Ahogy elfordulunk, megállunk az ajtóba. A hangok elhallgatnak és a riasztó sem kapcsol be így tényleg, több mint valószínű, hogy sikerült eloltaniuk a tüzet. Hurrá. Egy gonddal kevesebb. Vagyis igazából nem, mert tuti lett volna, ha nem lenne iskola... dekár.
Amikor megkérdezi, hogy bemenjünk-e, csak elvigyorodom. Ez egy cinkos mosoly volt, biztos levette belőle a lényeget. Főleg akkor, amikor már a ragasztót is átnyújtottam neki, amit az imént szedtem elő a szekrényemből. Mire nem volt jó az a magánsuli... ugye régen odajártam és ott eléggé érdekes volt ez a rajz vagy mifene. Utáltam az egészet. Ezt a helyet, már szeretem. Persze nem tanulás miatt.
Cook cinkosságán elvigyorodom, kicsit el is nevetem magamat. Egy lépést hátralépek, amikor az ablakra kezd el rajzolni, majd bekukkantok és meglátom JJ értelmetlen fejét, aki valakit meglökdös maga mellett és felénk kezd el mutogatni.
-Hülye. Lebuknunk, mielőtt még valami jó is lehetne.
Kicsit odébb húzom Cookot, majd a csókos kérdésre fintorgok egyet és megrázom a fejemet. Isten ments.
-Előbb szedd le azt az izét a szádról.
Közben én is a papírra lesek. A másik kezemben lévő ceruza felemelésével, kipipázok néhány dolgot a listáról.
-Cigi, Alkohol, Drog... Mit is nem teljesítettél még?
Lassan tudom mi következik, de azért megvárom a reakcióját. Mindig valami jó dologgal áll elő, és szeretem ezeket a rosszfiúkat. Mindig vonzottam őket... de sosem bántam.

ruha Ez tagged Cook template PANIC! ITS LAUZ notes bocsi, hogy várattalak :/

figyeld a kezét, mennyi mindent eltakar

i'm desperate and confused