Lily Deathwood

Becenevek: Lil, Lily, Hugi, Hugica
Kor: 11
Foglalkozás: Tanuló
Iskola: Általános
Év: 6.
Csoport: Kívülálló
Play by: Raffey Cassidy

xxx

Szeret: Nővérem, Hugo, rajzolás, éneklés, édességek, olvasás, emberek megfigyelése.
Nem szeret: Ha eltitkolna előle dolgokat a kora miatt, ha le "kicsi"-zik, ha hazudnak neki, delfinek.
Titkok: Annak ellenére, hogy senki nem mondd el neki semmit ő mindent tud. Sokat hallgatózik.
Pár szóban rólam: Öhm...Nem igazán vagyok jó a magamról való beszélésben. Inkább mesélj te! Tényleg. Nem? Hát, jó. Eléggé csendes és visszahúzódó ember vagyok. Inkább figyelek és hallgatok, minthogy órákon át beszéljek és semmi mást ne halljak magamon kívül. Sokan gondolják azt, hogy félek. Pedig nem. Elég kevés dologtól félek és azokat is jól titkolom. A csendességem nem egy védekezési mechanizmus pont ellenkezőleg! Egy támadási technika, ami eléggé ártatlannak tűnik. Nem baj. Gondolják csak azt az ellenségeim, hogy ártatlan kislány vagyok....Majd rájönnek, hogy távolról sem vagyok kevesebb, mint egy óriás sárkány!

xxx

Haj: Hosszú, szőkés, barnás.
Szem: Kék.
Különleges ismertető: Van egy seb a bal szemem alatt egész általánosban meg fog maradni, de ezt általában lepúderezem.
Pár szó a kinézetemről: Nővéremhez hasonlóan én is alacsony termet vagyok, bár az ő korában el fogom érni a 160 cm-t. De most még csak 152 vagyok. És 40 kiló. Körülbelül, de nem szoktam rendszeresen ellenőrizgetni, nem igazán érdekel. Nem festem magam. Nem igazán érdekel mit veszek fel, általában a póló és ing párost egészítem ki farmerrel és tornacsukával. Ennyi volnék.

Lily Deathwood

Történetem

Az életem olyan, mint dalok listája. Minden jó és rossz pillanatot fel lehetne venni lemezre és milliókat kaszálni rajta. Kezdjük talán a születésemmel. Érdekel, melyik dal lenne? Tessék!

2002.02.12. valahol Bristolban:

„Where love is lost, your ghost is found
I've braved a hundred storms to leave you”

Ordít mellettem a tv és én versenyt ordítok, sírok, ahogy a torkomon kifér. A nyanya, aki rám "vigyáz" elaludt. Én is aludni akarok! Én is! Ordítok és már nem csak a tévétől, de a saját hangomtól is fáj a fejem. Nem értem. Miért fáj? Mi történt? Mit csinálok itt? Hol van anya? A finom illatú, meleg ölelésű anya? Elcsendesedek. A tévében abba marad a szirénázás, ordítás és egy mély hangú bácsi kezd el beszélni. Hallom, de nem fogom fel a szavakat. " Egy fiatal édes anya ma délután öngyilkos lett. A pszichológusok szerint gyermekágyi depressziójának semmi nyoma nem volt. Az apa sem tudott semmiről." Nem értettem. Nem voltam képes alig 10 naposan felfogni, hogy mi történt. Örültem, hogy nem ordítanak. Nem zavart, hogy nem értem mit mondanak. Pedig a saját anyukámról volt szó. Arról a finom illatú, meleg ölelésű anyukámról. Az eső helyettem is zokogott aznap este.

2006.02.12. a Bristoli temetőben:

„The warmth I feel beside me is slowly fading
Would she hear me if I called her name?”

Száraz szemekkel állok a patakot síró apám, nővérem mellett. Nem tudom, hogy mi a rosszabb: az, hogy nem tudok sírni, vagy az, hogy nem is akarok? Az, hogy nem ismertem anyámat, vagy az hogy nem is akarom megismerni? Nagyjából mindegy. Már úgyse hall, már úgyse érti. Ő dobott el minket magától, mégis… Úgy érzem, én vagyok a hibás.

2013.02.12. a kicsit sem édes Otthonban:

„So baby I will wait for you
Cause I don’t know what else I can do”

Alex azt mondta haza jön. Nekem is. Apunak is. Nem aggódom. Azt mondta itt lesz. Már voltunk a temetőbe. Most apu se sírt. Én viszont majdnem. Nem akartam, nehogy apa megüssön. Szeretem apát, de ő nem szeret engem. Miért? Nem tudom. Csendben ülök a nappaliban. Apa már az üveg felénél tart, ami 15 poharat és 158 kortyot jelent. Félek tőle, amikor részeg. Mereven figyelem a tv-t. Igyekszem eltűnni a fotelban. Nem remegek meg, amikor felkel. Pedig tudom, hogy mi jön. Nem nézek rá, amikor ordítani kezd. Szó nélkül tűröm, ahogy elmond mindennek és fel is pofoz. Babaként dőlök el az ütésre. Nem akarom felhúzni még jobban. Igyekszem meg se hallani, hogy felmegy, leül abba a szobába, amin régen anyuval osztoztak és sír. Nem csinálok, semmit csak fekszek. Fekszek és várok a nővéremre, aki megígérte… Megígérte, hogy haza jön!