Alex Deathwood

Becenevek: Alex,Lexi,Lex,Sex(viccesebb kedvű részegeknél)
Kor: 16
Foglalkozás: Tanuló elvileg.
Iskola: Roundview fősuli
Év: 2
Csoport: Diák
Play by: Barbara Palvin

xxx

Szeret: Emberek agyára menés,éneklés,írás,rajzolás,fotózás,húgom,Hugo és csoki.
Nem szeret: Piálni,tépni,bármi amitől nem lehet teljesen tudatánál,macsók.
Titkok: Oda vagyok a cigifüstért, de nem cigizek. Skizofrén vagyok.
Pár szóban rólam: Én?Hát...Az a fajta vagyok,aki azért jár bulizni, hogy jót röhögjön a többieken. Ha bármi olyannal élek, ami elkábít akkor előjön a skizofréniám. És azt nem akarom. Nem vagyok egy jó gyerek, de rossz se. Szeretek egyedül lenni. Kimondottan rosszindulatú vagyok és gyakran udvariatlan is. Jól tanulok, pedig soha nincs rá időm és nem is törődök vele.Talán azért mert két ember IQ-jával rendelkezek.

xxx

Haj: Hosszú, szökés, barnás.
Szem: Kék.
Különleges ismertető: Egy tetkó a bal kézfejemen.
Pár szó a kinézetemről: Kicsi vagyok, olyan 155 cm körüli és alig 45 kiló. Nem vagyok anorexiás. Ezt azért leszögezném. Szeretek öltözködni, szóval általában jól megnézem, hogy mit veszek fel. A hajammal is szeretek ezt-azt csinálni, illetve festem is magam. Körülbelül a mellemig ér a hajam és a szemeim a kék szín árnyalatai közt változnak, a hangulatomtól függően.

Alex Deathwood

Történetem

"Sokan hiszik azt, hogy ismernek. Hogy tudják, ki vagyok. Az igazi énem. Pedig ez nem igaz… Nem szeretem, ha valótlant állítanak. Az olyan, mintha hazudnának. De a Halál igaz és megmásíthatatlan. A helyedben nem szállnék szembe velem.
Nem mintha olyan félelmetes volnék. A halálnak sem kellene félelmetesnek lennie. Csak el kéne fogadnia a gyarló emberi népnek, hogy meg fog történni. Nem tragédiaként, hanem az élet része ként megélni. Talán a japánok állnak ehhez a legközelebb… Vagy csak beletörődtek már, hogy nem tehetnek ellenem semmit és igyekeznek elfogadni. Mint valami betegesen eltorzul elméjű családtagot. Furcsa… Még soha senki sem gondolt családtagnak! Érdekes, hogy pont én gondolkodom, így magamról. Sosem szerettem a japánokat… vagy a zsidókat, vagy a nácikat… lehet, hogy az emberekkel van bajom, úgy am blokk. Valószínű.
Küzdenek ellenem és bele sem gondolnak, hogy talán a küzdelem okozza majd vesztüket. Nem hinném, hogy a félelem teszi, de gyávának látom őket. Annak ellenére, hogy még lázadozni is próbálnak. Megható látni, hogy az örökéletű remény lángja, mily gyorsan huny ki szemük bogarában. Akár a hervadó rózsa. Egyik nap teljes pompájában tündököl, másnap már sírva hullajtja szirmait. Hogy úgy mondjam: tiszavirág életű szépség jutott csak neki. A Földön csak kevés dolog van, ami képes elkápráztatni; az egyik ez a reménytelen reménykedés, a másik a virágok. Annyi fajta, féle van és rövid fent létük során annyi jót tesznek, pedig se szájuk, se szívük. Talán pont ettől képesek ennyi mindenre. Érdekes… A mondás úgy tartja, hogy aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. Nem vagyok én rossz, ez tény, de ember sem…
Az angyalok és a démonok, már egészen mások. Hajlandóak elfogadni a létezésem, de a jelenlétemtől ők is rettegnek. Jobban, mint az emberek. A kisebb démonok szinte remegnek tőlem. Kár értük. Nem valók démonnak. Rabszolgának annál inkább. Véleményem szerint, akit meg lehet félemlíteni az csak szolga lehet, úr soha sem.
Az emberek félnek attól, amiről nem tudnak semmit. De még inkább attól, amit tudnak és kézzel fogható a számukra. Mert onnan várják legkevésbé a tört, amit ismernek. Amiről azt hiszik, hogy ismerik.
Ezért félnek tőlem azok jobban, akik tényleg ismernek. Mert ők tudják: a Halál él és arca van." Mosolyogva tolom a pszichológus elé a fogalmazásom önmagamról. Nincs kedvem suliba menni. Jó nekem a magán iskola.
- Tudod. - néz fel a szemüveg mögül. - Ha nem ismernélek, akkor diliházba csukatnálak. De itt hibázik a dolog. Ismerlek. Mehetsz emberek közé. - mosolygott vissza. Az én arcomról viszont lassan lefagyott az elégedett görbe vonal, miközben láttam, ahogy elégeti előttem a menekülés utolsó lehetőségét is. Nos, vigyázz Roundview! Ez háborút jelent!