Scott rezidencia

A tegnap estém elég jóra sikeredett. Igaz, kissé berúgtam, de hát ez van, ha elengedem magam. Mindegy is. Elég korán keltem fel, hisz a fejem majd szét robban. Egy ideig csak nagyokat sóhajtottam, majd a plafont bámultam, s próbáltam vissza emlékezi a tegnap éjszakára. Azt tudom, hogy nem a hugommal voltam, hisz ő nem igazán bír engem, s ez az érzés kölcsönös. Bár, nem tudom hogy jöttem haza, de nem is fogok most ezen gondolkodni.
Rápillantok az órára, ami a kis éjjel szekrényemen díszeleg, majd nyugodtan tér vissza a tekintetem a plafonra, tudva, hogy a szüleink már rég elmentek, s ha szerencsém van, akkor a hugom is lelépett. Egyedül vagyok a házban, s most örülök is neki. Kiszállok az ágyamból, majd vetek magamra egy pillantást. Nem is nézek ki annyira szörnyen, mint ahogy érzem magam. Na nem baj, majd egy erős kávé mindent megold.
Kilépek a szobámból, s leballagok a lépcsőn, hogy elérjem a konyhát. Lassú léptekkel haladok lefelé. Még a tegnap esti szerelésem van rajtam, de nem csinálok belőle nagy ügyet, hisz úgy sincs itthon senki, akkor meg minek öltözzek át. Amúgy is először majd le kell zuhanyoznom, s rendbe tenni magam.
A Konyhába érve kellemes meglepetés várt. Azt hittem, hogy egyedül vagyok, de tévedtem. Nem zavartatom magam, hisz otthon vagyok. Egy mosolyt küldök felé, majd megszólalok.
- Jó reggelt. Kávét?
Kérdezem meg tőle, miközben próbálkozom levenni a kávét a legfelső polcról, kisebb- nagyobb sikerrel. Mivel nem érem el, ezért megkérem a fiút, hogy segítsen nekem.
- Le tudnád nekem venni a kávét, kérlek?
Teszem fel a kérdést, majd odébb állok, hogy segíthessen rajtam

A konyhába érve meg volt a reggeli meglepetés. Gondolom ő Liz barája. Végig mértem őt, miközben a kávét vette le nekem. Nem rossz, sőt jó pasi, de egyenlőre a kávéval foglalkozom. Muszáj meginnom egy erős feketét, hogy a mai napot túléljem. Általában van már készítve kávé, de most úgy látom mindenkinek rossz éjszakája volt, s nem hagytak nekem. Mindegy is. Kicsit odébb állk, hogy le tudja venni, majd egy mosolyt küldök felé, s megszólalok.
- Köszönöm a segítséget.
Megköszönöm, majd már állok is neki csinálni a kávénkat, miközben hallgatom ahogy bemutatkozik nekem. Egy picit habozok, majd mikor már készül a kávé én is bemutatkozok neki.
- Mara vagyok, Liz nővére. Örvendek a szerencsének amúgy.
Teszem még hozzá, majd mikor kész a kávé oda adom az egyik bögrét a Charlie-nak bemutatkozott fiúnak. Végig a szemébe nézek. Túl jó pasi ő Liznek. Fut á egy gondolat az agyamon, hisz valljuk be, hogy ez igaz. Megfogom a bögrém, s kortyolok a meleg életmentő koffein bombámból, majd leülök az egyik székre.
- Szóval te vagy Liz pasija?
Kérdezem meg érdeklődve, majd még egyszer végig mérem, s csak egy elismerő mosoly jelenik meg az arcomon. Tudom, gonoszság lenne kikeszdeni vele, hisz a hugicám pasija, de a mai világban már minden szórakozás gonoszságnak számít, szóval ki tudja.
- Ülj le nyugodtan. Nem harapok.
Invitálom, hogy üljön le, hisz attól mert itt vagyok, attól érezze magát otthon. Sosem akadtam ki, ha valami új pasit találtam itthon egyedül.

Szimpatikus nekem ez a pasi és még csinos is. Tökéletes. Gondolataimban minden féle dolog jelent meg, ami végett muszáj volt mosolyognom egyet. Kortyoltam a kávémből, miközben lábaim keresztbe tettem, s így néztem Charlie-ra. Végig a szemeit néztem, majd a bók hallatán egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon.
- Köszönöm a bókot. Én meg nem tudtam, hogy Liznek ilyen sármos pasija van.
Bókolok, ha már ő is, s nem érdekel hogy a hugom pasija. Ő úgy sem szeret engem, s ott árt nekem ahol csak tud, ezért én is ártani fogok neki, ezt már eldöntöttem. Jó fej srácnak néz ki, s azok a szép szemei.
- Buliztatok?
Kérdezem, miközben még egy korty lecsúszik a torkomon,s már most érzem, hogy kezdek feltöltődni, vagy csak Charlie van rám ilyen hatással? Bele túrok a hajamba, s egyik kezem megtámasztom az asztalon s a tegnap estémre gondolok. Azt tudom, hogy sokat piáltunk meg pasiztam is, de nem sikerült senkit felszednem, bár jelen pillanatban örülök neki, hogy ketten vagyunk a lakásban.
- Liz nem is említette, hogy mostanában megismert volna valakit. Na, mindegy, így legalább személyesen ismerhetlek meg, s ennek kimondottan örülök. Eddig melyik városba laktál?
Érdeklődöm, s felállok a helyemről, hátat fordítva Charlie-nak, s engedek egy pohár vizet, hisz az alkohol eléggé kiszárított. Megfogadom, hogy soha többet nem keverem a pezsgőt a whiskyvel. Bár, az ilyen fogadalmak a legközelebbi buliig tartanak csak. Vissza kullogok a helyemre, s ismét leülök, a székem közelebb húzva Charlie-hoz.
- Igen. Muszáj volt már egy kicsit szórakoznom. Nagyon látszik rajtam a másnaposság?
Kérdezem, miközben egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon, s kék szemeimmel kérdőn nézek rá. Majd az iskoláról kérdez. Ez érthető is, hisz új gyerek a városban.
- Roundwiew-be járok és te?
Teszem fel a kölcsönös kérdést, s várom a válaszát, miközben hátra dőlök a széken. Liz nem érdekel, lesz ami lesz. Ha úgy van kedvem, akkor kikezdek vele. Abban nincs semmi rossz.

Egy nagyot sóhajtok, hisz tényleg elég szarul érzem magam, de ez nem biztos hogy meglátszik rajtam. Jó megismerni Liz új pasiját, hisz nekem sosem mutat be senkit, de nem érdekel. Előbb vagy utóbb úgy is megismerem őket, vagy is jelen pillanatban Charlie-t. Az arcomon természetesen ott ül egy kis mosoly féle dolog, majd kortyolok a vizemből. Utálom ezt az állapotot, de ez van, ha az ember nem tudja hol a határ. Nem szólok hozzá, csak egy ideig elkalandozok a gondolataimmal, majd ismételten Charlie hangja zökkent ki, amire már reagáok, hisz még sem ülhetek itt csnedben, az unalmas lenne.
- Megértem. Én is szeretem a bulikat.
Bólintok, miközben hangomban egy kis pajkosság volt, s a szokásos féloldalias mosolyom jelent meg. Nem emlékszem az éjszakámra, de talán jobb is ez így, mert ahogy ismerem magam, tuti hogy megint csináltam valami olyat, amit nem szabadott volna. Csak ültem, majd keresztbe tettem a kezem, s végig Charlie szép szemeibe néztem. Kissé oldalra döntöttem a fejem. Jó lenne tudni, hogy mit gondol most. Nem is értem Liz miért hagyta őt itt egyedül.
- A lényeg, hogy most találkoztunk, s egy kicsit beszélgethetünk. A hugicámat meg mellőzzük egy kicsit, mert most nincs kedvem róla fecsegni.
Felelem egy kis mosoly kíséretében, teljesen higgadtan, miközben megiszom a maradék vizem.
- Szóval London. Szép hely. Miért? Volt amikor bántad, hogy ide költöztetek?
Kérdem, miközben egy kicsit összeráncolom a szemöldököm, majd kíváncsi tekintettel nézek rá, hisz meg kell tudnom egy -két apróságot róla. Meg amúgy is beszéljünk róla, mint rólam most. A megjegyzésére a kis mosolyom efyre erőteljesebb lett, majd egy pillanatra elnéztem a fiúról, s a talajt bámultam. Érzem, hogy megjelent egy kis pirulás az arcomon, de nem baj. Egy kis idő után ismét ránéztem, s megszólaltam megint.
- Ez kedves tőled, s örülök neki, hogy gyönyörűnek tartasz.
Felelem, miközben végig rá nézek, s igazán elcsodálkozom rajta, hogy nem találkoztunk mi már hamarabb.
- Mondjuk ez kölcsönös. Én sem láttalak még bent, de majd változtatunk a dolgokon. Bár a jó pasikat mindig észre veszem, de lehet, hogy már láttalak, csak nem volt időm megszólítani téged. De ez így kettesben jobb, mint a suliban. Nem gondolod?
Kérdezem meg tőle, hisz azért mégis jobban lehet beszélgetni, mint az iskolában.